604 II. ZÓNA: ÉSZAK-ERDÉLY

valóságos helyzetéről.) Kasztner az SS-szel folytatott tárgyalásai nyomán engedélyt kapott arra, hogy 388 zsidót kiválasszon a gettóból, és június 10-én különvonaton Budapestre vigye őket. Ott a süketnémák Colum-bus utcai intézetében létesített táborban helyezték el őket. A Columbus utcai tábor kiváltságos tábor volt; lakóival emberségesen bántak, öt SS-őrszemből álló őrség vigyázott arra, hogy ne történjenek visszaélések. Innen utazott el 1944. június 30-án az 1684 főből álló Kasztner-csoport, s érkezett végül, Bergen-Belsénen át, Svájcba (lásd a 29. fejezetet).

Egy forrás szerint a 388 kolozsvári zsidóból álló csoportot Léb Zsigmond, a város ortodox hitközségi vezetőjének javaslatai - ő akkor történetesen Budapesten tartózkodott -, valamint a helyi vezetők és cionisták, köztük Fischer József, Danzig Hillel, dr. Marton Lajos, dr. Kertész Jenő és dr. Weisz Sándor által a gettóban végzett kiválasztás alapján állították össze.21

A kiválasztást végző bizottság tagjai, illetve a Zsidó Tanács néhány tagja úgy döntött, hogy családostul csadakozik a csoporthoz. Más vezetők, így Marton Ernő és Weinberger Mózes rabbi, a neológ közösség főrabbija, öntevékeny „mentőakciók" keretében Romániába menekültek. A gettóba terelt tömegek eközben úgy tudták, hogy a háború befejezéséig mezőgazdasági munkára, a dunántúli Kenyérmezőre viszik őket (lásd a 29. fejezetet).

Mihelyt a gettósítás befejeződött, e zsidók otthonai is, miként gyakorlatilag mindenütt, fosztogatók prédájává váltak. Gádástalan keresztények már a deportálás megkezdése előtt szerették volna megszerezni a zsidók üzleteit és boltjait. Május 15-én a helyi sajtó jelentette, hogy nem kevesebb mint 1500 keresztény folyamodott a 400 zsidó üzletért.22

A deportálás május 25-én kezdődött, és június 9-én fejeződött be -hat transzportban több mint 16 000 zsidót szállítottak el.23 Mintegy e teljesítményt megünneplendő, a város „antibolsevista kiállítást" szervezett, amelyet július 16-án Báty László belügyminisztériumi államtitkár nyitott meg. Nem mulasztotta el az alkalmat, hogy a zsidókat a bolsevik fenyegetéssel azonosítsa, üy módon kínálva indokot a lakosság egy részének a zsidókérdés megoldására.24

Szamosújvár. A Kolozsvártól kb. 45 km-re északra lévő kis helység gettójában, amelyet a helyi téglagyárban létesítettek, csaknem 1600 zsidót gyűjtöttek össze. A gettó lakói közül 400 a Szamosújvári járás szomszédos falvaiból: Aranyszentmiklós, Bőd, Buza, Coptelke, Dengeleg, Derzse, Devecser, Feketelak, Iklód, Kecsed, Kékes, Kérő, Lozsárd, Mányik, Mátéfalva, Nószoly, Ördöngösfüzes, Pujon, Szamoskend, Szentmárton, Szék, Szentgotthárd és Veresegyháza - került ki. A Zsidó Tanács

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham604.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/