616 II. ZÓNA: ÉSZAK-ERDÉLY

Vezető szerepet játszott rajtuk kívül Körmendy Géza ezredes, a városi és megyei honvédalakulatok vezetője és Kozma István vezérőrnagy, a székely határvédelmi erők parancsnoka. A honvédtisztek részvétele kivételes jelenség volt, mivel a reguláris katonaság a gettóba tömörítésnél rendszerint nem működött közre. Kozma azt állította, hogy Endre személyes felkérésére vállalta a részvételt. A zsidóellenes akciók során technikai jellegű tanácsokkal állt Schröder őrnagy, a Gestapo helyi képviselője rendelkezésére.102

A helyi katonai-államigazgatási hatóságok keménysége ellenére Paksy-Kiss sok kívánnivalót látott ténykedésükben, ezért segítségül egy különleges csendőregységet bocsátott rendelkezésükre.103 A zsidók összegyűjtését a leventeszervezet helyi osztagának segítségével végezték. Számos tagját kapták rajta, hogy levelek és üzenetek továbbításáért pénzt vettek át a zsidóktól.104

A marosvásárhelyi zsidóellenes intézkedések beindításában és irányításában Hennel Ferenc, a polgármesteri hivatal főjegyzője és Jávor Ernő, a főispáni hivatal főjegyzője volt Májay Ferenc polgármester közvetlen munkatársa. Maros-Torda megyében a zsidók összeszedését Joós Andor főispán és Marton Zsigmond alispán irányította.

Udvarhely vármegyében és a megyeszékhelyen, Székelyudvarhelyen a gettóba tömörítést Gálfify Dezső főispán irányította. A műveletek közvetlen parancsnoka ebben a vármegyében Banda István alispán és Kiss László alezredes vármegyei csendőrparancsnok volt. Székelyudvarhelyen a zsidók összegyűjtését Filó Ferenc polgármester és Zsigmond János rendőrkapitány irányította.105

A legtöbb fontosabb gettóhoz hasonlóan Marosvásárhelyen is „ellenőrző bizottság" működött, amely a zsidóktól származó beadványokat értékelte, köztük azokat, amelyek mentesítést igényeltek. A zsidókkal szemben rendkívül ellenséges bizottság Májayból, Bedőből és Bocskor Lóránt csendőr ezredesből állt. Marosvásárhelyen is volt „pénzverde", amely egy kis épületet foglalt el a gettón belül. A zsidó értékek utáni hajszában a kínzások terén „kitűnt" Sallós Ferenc, valamint Kónya és Pintér csendőr századosok. A marosvásárhelyi „pénzverde" egy szempontból egyedülálló volt: a tisztviselőkkel együtt egy zsidó informátor is dolgozott itt. Lax József ékszerészről van szó, akit szoros kapcsolatok fűztek a helyi rendőrséghez és a kémelhárításhoz, s akinek állítólag személyes tudomása volt a gazdagabb zsidók birtokában lévő ékszerekről. Néha „közbenjárt" a hatóságoknál egyes zsidók érdekében - ezért nagy pénzösszegeket vett fel tőlük, amelyet aztán megosztott a tisztviselőkkel.106 Az első csoportot május 27-én vagonírozták be Auschwitz felé. Június 8-ára, amikor a har

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham616.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/