A III. ZÓNA: ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 659

A sors különösen kegyetlen játékot űzött Győr és Komárom zsidó közösségeivel. A győri zsidó közösség lett volna az Eichmann-Kasztner-megegyezés egyik haszonélvezője, melynek értelmében 30 000 zsidót -15 000-et Budapestről és 15 000-et vidékről - „félre"-tettek volna az ausztriai Strasshofban, a „világ zsidósága" által vállalt kötelezettségek végrehajtásától függően (lásd részletesen a 29. fejezetben). Eichmann ragaszkodott hozzá, hogy Kárpátalja és Észak-Erdély zsidóit, akiket addigra már deportáltak, nem lehet bevonni a vidéki kontingensbe, mert „szapora és etnikailag értékes elemeket képviseltek". Az egyezség értelmében egy kb. 3000 fős transzportot Győrből és Komáromból Ausztria felé kellett volna irányítani. A szerelvényekért felelős Scharführer azonban tévedésből Kassa felé irányította - az ilyen vonatok szokásos rendeltetési helyére. Csak ott jött rá tévedésére, és utasításokat kért Eichmanntól. Eichmannt inkább a hatékonyság foglalkoztatta, mintsem a „törvényes megegyezések" végrehajtása, így azt ajánlotta, hogy ha a szerelvény már a szlovák határra érkezett, akkor inkább menjen tovább Auschwitzba. A 3000 győri és komáromi áldozat között volt dr. Roth Emil, Győr neves rabbija.19

Mint bárhol másutt, a győri zsidóknál is kutattak értékek után, a „pénzverde" június 7-én kezdett működni egy iskolaépületben. Röviddel később a gettó lakóit a belvárostól mintegy 5 km-re lévő, az első világháború idején hadifogolytáborként szolgáló katonai barakkokba szállították át. A bevagonírozás innen indult június 11-én.20 Á második transzport június 14-én hagyta el a várost.

Komárom. A helyi gettót az erődben rendezték be, és nemcsak a város mintegy 2000 zsidóját zárták ide,21 hanem számos környező települését is. Ide kerültek Ács, Baracska, Biatorbágy, Bicske, Ercsi, Esztergom, Fel-sőgalla, Galánta, Guta, Kajászó, Kisbér, Kolta, Martonvásár, Oroszlány, Perbete, Pusztazámor, Sóskút, Szár, Tárnok, Tata, Tatabánya és Vereb zsidó közösségei is. Komáromban való tartózkodásuk átlagos időtartama Auschwitzba való bevagonírozásuk előtt 10 nap volt.22

A Komáromot június 13-án, illetve 16-án elhagyó két transzporttal csaknem 5500 zsidót deportáltak.23

Léva. Az ide összegyűjtött több mint 2600 zsidó közt kb. 1200 helyi lakos volt. A többieket a környékbeli településekről - Csata, Garammi-kola, Kissáró, Lekér, Nagysalló, Nagysáró, Oroszka, Párkány, Verebély és Zseliz - hozták be, és a Vakbottyán utca 2. sz. alatti kaszárnyában zsúfolták össze.24 A helyi Zsidó Tanács élén Klein Gyula állt.25 A zsidókat június 15-én vagonírozták be és szállították el.26

Székesfehérvár. A helyi zsidókat először ideiglenes gettóban helyezték el a városon belül. Nem sokkal később átvitték őket a Szabó-cserépgyár

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham659.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/