660 A III. ZÓNA: ÉSZAK-MAGYARORSZÁG

ba és a város szélén lévő lovassági laktanyába. Az új gettó területe rettenetesen zsúfolt Volt: 2743 zsidót tartottak fogva itt, köztük valamivel több mint 2000 főt magából a városból.27 A többieket a környező Fejér megyei községekből hozták be, például Abáról,28 Dunapenteléről, Ercsiből, Kápolnásnyékről, Mórról, Polgárdiból és Seregélyesről. A különböző zsidó közösségek tehetős tagjait a helyi rendőrség és a Gestapo Kégl György utcai főhadiszállására vitték, ahol az elrejtett értéktárgyak utáni szokásos kutatásnak és vallatásnak vetették őket alá - a kutatás különösen kegyedenné vált június 5-e után, amikor a gettót őrző rendőröket csendőrök váltották fel.29 A helyi Zsidó Tanács élén dr. Neuhauser Imre állt. Shvoy Lajos, Székesfehérvár püspöke győri püspöktársához hasonlóan fölemelte szavát a zsidók és különösen az áttért zsidók gettósítása és deportálása ellen. Közbenjárásai Toldi Árpádnál, akit barátja, Baky László nevezett ki csendőrtisztből főispánná, ugyanolyan eredménytelenek maradtak, mint Endre Lászlónál. A püspök a helyi zsidók deportálása után is folytatott humanitárius tevékenységet, amiért a nyilasérában Pintér József főispán internáltatta.30 Az egykor viszonylag nagy, virágzó és történelmi jelentőségű székesfehérvári zsidó közösségből csak négy család mentesült a zsidóellenes intézkedések alól: Somogyi Frigyes, Singer Pál, Takács Pál és Bernstein László családja, akik érdemeiket első világháborús hőstetteikkel, illetve az ellenforradalomban játszott szerepükkel vívták ki.31 Otthon maradhattak ideig-óráig azok a zsidók is, akiknek hitvese keresztény volt. A polgármester külön utasításban szabályozta státusukat. De június 18-án Ferenczy őket is Kecskemétre vitette, hogy onnan deportálják őket.32

A győri közösséghez hasonlóan Székesfehérvár „prominens" zsidóival is kegyetlen tréfát űzött a sors. A Kasztner-Eichmann-egyezség értelmében a közösség vezetőit innen is Budapestre kellett volna vinni, és onnan Ausztriába, hogy „félretegyék őket" (lásd a 21. fejezetet). A 30 zsidó azonban, akit Budapestre vittek, nem volt azonos a Kasztner eredeti listáján szereplőkkel. Olyan személyek voltak, akik azon a 80 fos kiegészítő listán szerepeltek, melyet Bernstein László, a közösség négy fölmentett zsidójának egyike vitt Budapestre. Ezt a kiegészítő listát is átadták Wisli-cenynek, aki elügyetlenkedte feladatát; a 30 „prominens" zsidó helyett 30, túlnyomórészt idős férfit és nőt vittek Budapestre. Következésképp az Auschwitzba szállított „prominens" zsidók közé került Székesfehérvár közismert rabbija, dr. Hirschler Pál is.33

Röviddel a zsidók deportálása után a műveletekben tevékenyen részt vett polgármester, Kerekes Lajos Jaross engedélyét kérte ahhoz, hogy leromboltathassa a zsinagógákat.34

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham660.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/