696 A IV. ZÓNA: DÉL-MAGYARORSZÁG A DUNÁTÓL KELETRE

vált a kikeresztelkedett zsidók érdekében Magyary-Kossa főispánnál, s egy másolatot Tóth helyettes polgármesterhez is eljuttatott.109 Június 25-én Ambrózy Gyulán, a kabinetiroda főnökén keresztül Horthyig is eljutott. Fellépéseivél mintegy 200 kikeresztelkedett zsidót mentett meg a deportálástól. Megkísérelte még a bejutást is a téglagyár területére, hogy a zsidók és a kitértek vigaszára legyen, de Finta csendőrei erőszakikai meggátolták ebben.110

A püspök tapasztalatait megerősítette Kovács István szegedi egyetemi tanár felesége is, aki azt állította, hogy Horthyék baráti köréhez tartozott. A város zsidóságának kínjain is megaláztatásán elszörnyedve, Ko-vácsné érintkezésbe lépett Horthynéval, kétségbeesett kísérletet téve az áldozatok sorsának enyhítésére. A szegedi borzalmak számos részletét adta elő a háború után, a népbíróság előtt tett tanúvallomásában.111

Alighogy deportálták a zsidókat, máris felgyorsult a versenyfutás lakásaik, bútoraik, boltjaik, vállalataik, irodáik birtokáért, amely már gettó-sításuk után megindult. A lakáskiutalásokban elsőbbséget élveztek a csendőrök és a helyi nyilasok. A legnagyobb gonddal kiválasztott zsidó lakások egyike például Liptay László ezredesnek, az V. csendőrkerület parancsnokának jutott. De számos átlagos polgár, a lakosság gátlástalanabb része is - ilyen vagy olyan mentséget keresve magának - kivette részét a koncból. A keresztény ügyvédek és orvosok különösen fenték a fogukat a zsidók által elhagyott irodákra, rendelőkre, azok berendezési tárgyaira.112

Mihelyt pont került a végleges megoldásra, a városi és megyei hatóságok hozzákezdtek a számvetéshez: az elkobzott zsidó vagyon felleltározásához és a számlák kiegyenlítéséhez. A gettósítás, összegyűjtés és deportálás során felmerült kiadásokat abból a pénzből és értéktárgyakból térítették meg, amelyeket maguktól az áldozatoktól szedtek össze.113

Szolnok. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei zsidódanítási hadjárat fölött báró Urbán Gáspár főispán és Ats Ferenc alispán gyámkodott. Szolnok városában Szabó Ferenc polgármester irányította az akciókat. Szabó 1944. április 25-én, a budapesti hatóságoknak felküldött jelentése szerint a városnak 1950 zsidója volt. Az a lista sorolta fel őket, amelyet a Mandel Sándor vezette Zsidó Tanács a polgármester felszólítására (9232/1944. I.) április 18-tól készített el. A megye területén élő zsidók összefogdosá-sára vonatkozó tervet azon a szolnoki, május 10-i értekezleten beszélték meg, amelyet Áts hívott össze.114 A város főmérnöke jelölte ki a gettó helyszínét. Május 7-i jelentése szerint a nagyobbik gettót a város harmadik kerületében kellett kialakítani a Csarnok, Horánszky Nándor és Pillangó utcák által bezárt területen. Ide esett a zsinagóga, a zsidó iskola és

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham696.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/