744 AZ UTOLSÓ SZAKASZ: AZ V. ÉS A VI. ZÓNA ÉS AUSCHWITZ

ritkán még az áldozatok életében, in vivő hajtottak végre.112 Mengele közvetlen munkatársa a rámpán az a dr. Victor Capesius tábori gyógyszerész volt, aki - román állampolgár lévén - magyar és román nyelvtudásával kapóra jött a Magyarországról, különösen Észak-Erdélyről érkező deportáltakkal való „érintkezésben"113.

A rámpától a gázkamrák felé vezető út hosszú szögesdrót kerítés mellett vezetett el. Egy szemtanú így írta le a gyalogmenetet:

Akiket arra szelektáltak, hogy a gázkamrákba vonuljanak, hosszú menetoszlopokban vánszorogtak a poros úton, kimerülten, elkeseredetten. Anyák gyerekkocsikat toltak, kézen vezetve idősebb gyermekeiket. A fiatalabbak időseket, betegeket támogattak. Sokan úgy kerültek be a menetbe, hogy könyörögve kérték az SS-eket, ne válasszák el Őket roskatag vagy magatehetetlen hozzátartozóiktól.114

A kiirtás műveletét futószalagrendszer alapján szervezték meg, a tömeggyilkosság legmodernebb módszereinek alkalmazásával. Az elgázosí-tás után a holttesteket a különleges kommandó tagjai a Harmadik Birodalom gazdasági érdekeinek előmozdítására „feldolgozták": a fogakat kiverték az arany és ezüst visszanyerése végett, a testnyílásokat átvizsgálták elrejtett értékeket keresve, a nők haját levágták.115 E műveletek elvégzése után a holttesteket kiadták a krematóriumnak (22.5-9. képek).116

A hamvasztás átlagosan 5-6 óráig tartott. A maradványokat egy 60 X 15 m-es betonpadozaton zúzták porrá, mielőtt szétszórták volna vagy beleöntötték volna a Visztulába.

Folyamatosan zsidók ezrei vártak a sorsukra a krematóriumok előtt és a táborokat összekötő utakon. A Sonderkommando egyik hajdani tagja így írta le ezt a jelenetet:

Miközben a hullaszállítók kiráncigálták a tetemeket [a gázkamrákból], újabb tömegek várakoztak gyanútlanul a közeli ligetben... Türelmesen ki kellett várniuk, amíg kihordják a halottakat a gázkamrákból, összeszedik az öltözőhelyiségben hagyott holmit.117

Megesett, ha nagyon ritkán is, hogy magyar zsidók, megérezve a rájuk váró veszélyt, megpróbáltak megszökni a közeli erdő irányában. Többnyire gyorsan elfogták és reflektorfényben agyonlőtték őket az SS-ek.118 Szemtanúk így írták le a halálgyár működését:

Még a krematóriumok megépítése előtt használt, kezdetleges gázkamrákat is újra működésbe kellett helyezni. Óriási hullahegyeket égettek el nemrég ásott égetőgödrökben. Az egész környék íusttengerben úszott, mely néha elhomályosította a napot. Az égő emberi csontok és hús émelyítő bűze áthatotta az egész tábort. A gyilkolás éjjel-nappal, szünet nélkül folyt - több műszakban. A halálgyár teljés gőzzel üzemelt! 19

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham744.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/