" 770 A HALLGATÁS ÖSSZEESKÜVÉSE

vény, akinek sikerült visszatérnie, letette az asztalra a deportáltak sorsára vonatkozó legkorábbi bizonyítékot. Beszámolóikat eljuttatták az ÚZ-hoz (Ústredna Zidov - Zsidóügyi Főhivatal), a szlovák zsidókat képviselő, nácik által létrehozott központi „hatósághoz", a Nagy-Britanniában, Palesztinában és Svájcban működő zsidó szervezetekhez, valamint a szlovák állam vezetőihez, köztük Josef Tiso elnökhöz.10

Ekkorra már nyilván a Vatikán is tisztában volt a lengyelországi realitásokkal. A szlovákiai deportálások első hulláma idején Pozsonyban akkreditált pápai nuncius, Monsignore Giuseppe Burzio tájékoztatta Tisót és miniszterelnökét, Vojtech Tukát arról, hogy a zsidókat elgázosítják, és kérte, hogy vessen véget a deportálásoknak. Tuka válaszképpen engedélyt kért Wislicenytől, hogy szlovák delegációt küldhessen a Főkormányzó-ságba a deportáltak helyzetének kivizsgálására (1942. június).

Wisliceny tagadta az elgázosítást mint „rémhírt", de hogy védje Németország hosszú távú érdekeit, beleértve a Szlovákiával való jó viszony fenntartását és a végleges megoldás programjának biztosítását másutt, Hanns Elard Ludinnal, a pozsonyi német követtel konzultálva úgy döntött, hogy javasolja Berlinnek a Szlovákiából való deportálások ideiglenes felfüggesztését. Addigra azonban (1942. június vége) kb. 55 000 zsidót, azaz a szlovákiai zsidó közösség kétharmadát már deportálták.11

1942 májusában a lengyelországi Zsidó Szocialista Párt, a „Bund" jelentést juttatott el Londonba, melyben tájékoztatta a világot, hogy a németek „hozzáláttak a lengyel területen élő zsidó lakosság megsemmisítéséhez". A jelentés pontos adatokat tartalmazott a kivégzések helyére és időpontjára, valamint az érintett zsidók számára vonatkozólag. Úgy becsülte, hogy a nácik már 700 000 lengyel zsidót semmisítettek meg. Ez a jelentés nyújtotta az első megbízható információt a Chelmnónál kiépített elgázosítólétesítményekről. Az emigráns lengyel kormány, melynek két zsidó tagja volt, Szmul Zygielbojm és dr. Ignacy Schwarzbart, komolyan vette a jelentést, és előmozdította, hogy a BBC részleteket közvetítsen belőle 1942. június 2-án és 26-án. A jelentésnek azokat a részleteit, melyek többen közt a lengyel zsidók kiirtására vonatkozó német szándékokról és a chelmnói elgázosításokról szóltak, június 25-én a The Daily Tdegraph és a zsidó sajtó is közölte, többek közt a Zionist Reviezv és a Jewish Telegraphic Agency. A jelentés alapján 1942. július 2-án cikk jelent meg a The New York Temesban.12

Ekkor a brit sajtó - és feltehetően az amerikai is — tudomással bírt nemcsak a náci végleges megoldási program tényéről és méreteiről, hanem az alkalmazott módszerekről, beleértve az elgázosítást is. Mi több, állítólag tisztában volt azzal is, hogy „átgondolt terv készült a náci uralom alá került valamennyi zsidó kiirtására"13. A sajtóban közzétett leleplezé

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham770.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/