" 772 A HALLGATÁS ÖSSZEESKÜVÉSE

náci barbárokat ítélték el, hanem a szabad világ zsidó vezetőit is kárhoztatták. A következőket írták: „Hárommillió lengyel zsidó vére bosszúért kiált nemcsak a náci gyilkosok ellen, hanem a közömbös elemek ellen is, akik beérték puszta szavakkal, de nem tettek semmit, hogy megmentsenek a fenevadak karmaiból egy pusztulásra ítélt népet. Ezt mi... sose feledhetjük el vagy bocsáthatjuk meg."16

Zygielbojmot annyira kiábrándította, hogy a világ hallgat és közönyös, mialatt a nácik zsidók százezreit irtják ki, hogy 1943. május 12-én, 48 éves korában öngyilkosságot követett el. Búcsúlevelében a következőket írta. „Nem hallgathatok. Nem tudok élni, mialatt Lengyelország zsidó lakosságának - melynek képviselője vagyok - maradéka is elpusztul. Barátaim a varsói gettóban fegyverrel a kézben haltak meg, de közéjük tartozom, és az ő tömegsírjaikban volna a helyem. Halálommal szeretném kmyüvánítani végső tiltakozásomat a passzivitással szemben, mellyel a világ szemléli és eltűri a zsidó nép kiirtását."17

Jelentések a végleges megoldásra vonatkozó náci döntésről

1942 nyarán a vezető zsidó szervezetek képviselői a semleges Svájcban első kézből származó információt kaptak a náci vezérkarnak az európai zsidóság felszámolására irányuló szándékáról. Ilyen értelmű információ kb. ugyanebben az időben hivatalos csatornákon át is eljutott a nyugati szövetségesek vezetőihez. Hogy ki tájékoztatott először kit, arról megoszlanak a vélemények.

Arthur D. Morse beszámolója szerint Gerhart Riegnert a Zsidó Világkongresszus svájci képviselőjét 1942. augusztus l-jén tájékoztatta egy vezető német gyáriparos, aki kapcsolatban állt Hitler főhadiszállásával, hogy a Führer parancsot adott az európai zsidók kiirtására. Az információ Eduárd Schultétól - az 1980-as évek elején derítették ki a nevét - származott, aki állítólag hallotta a vitát arról a rendelkezésről, mely a ciánhidrogénsav használatát előírta - ez volt a halálos alkotóeleme a haláltáborokban alkalmazott ciklon-B gáznak.18 Addigra Riegner valószínűleg ismerte már a Bund jelentését, és bőséges tényanyaggal rendelkezett a varsói gettó 380 000 zsidó lakosának „áttelepítéséről", mely július 22-én kezdődött, valamint a megszállt Belgiumban, Hollandiában és Franciaországban élő zsidók deportálásáról.

A háborús időszak cenzúra-előírásai miatt, s hogy biztosítsa a titoktartást, Riegner táviratként adta fel jelentését augusztus 8-án a genfi amerikai konzulátuson keresztül. Howard Elting, Jr. konzulhelyettes tájékoztató memorandumot csatolt hozzá a State Department, az amerikai

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham772.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/