A HALLGATÁS ÖSSZEESKÜVÉSE 7 69

Salin és Pozner áltál megadottaktól.) Megerősítette, hogy a német gyáriparos, akinek már a nevét is tudta, valóban a náci hadigazdálkodás szakértőinek belső körébe tartozik. Szerinte dr. Carl J. Burckhardt, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának vezető személyisége volt az, aki felhívta a führeri parancsra Paul Guggenheim professzornak, a jeles svájci ügyvédnek és Riegner barátjának figyelmét. Október 31-i keltezésű második leveléhez Harrison csatolta Guggenheim esküvel megerősített, október 29-i keltezésű nyilatkozatát, melyben kijelentette, hogy Hitler parancsot adott, hogy a németek ellenőrizte területeken minden zsidót irtsanak ki. Guggenheim professzor kijelentette továbbá, hogy informálójának, Burckhardtnak a német külügyminisztérium egyik tisztviselője és a hadügyminisztérium egyik tisztje hozta tudomására a parancsot, egymástól függetlenül.25

Wise rabbi kétségbeesésében 1942. december 2-án és december 8-án kapcsolatba lépett Roosevelt elnökkel. A második alkalommal átnyújtotta neki a 20 oldalas, „A népirtás terve" (Blueprintfor Extermination) c. dokumentumot. Ebben országonként elemezte a nácik emberirtó programját. A végleges megoldásra vonatkozó részleteket megerősítette Riegner újabb jelentése (1943. január 21-i keltezéssel), melyet Harrison 1943. január 27-i táviratában továbbított.26 A brit zsidóság vezetői hasonló lépéseket tettek kormányuknál és a különböző egyházi és politikai vezetőknél. A nyugati zsidóság vezetőinek erőfeszítései azonban eredménytelenek maradtak, mert a szövetségesek nem akarták semmiféle erőforrásukat mentési célokra fordítani, azzal az érvvel, hogy a győzelem ígéri a leghatékonyabb orvosságot. A zsidó vezetők kínos helyzetbe kerültek. Sokuk attól tartott, hogy a zsidók mentésére irányuló közveden akciókat sürgetve, saját hazafiasságukat tehetik kétségessé.

Lengyel és szlovák menekültek leleplezései

A magyar zsidóság vezetőinek különösen jó lehetőségük volt arra, hogy meggyőződjenek, a külföldi rádióadások igazat mondanak, melyeket sok egyszerű zsidóhoz hasonlóan rendszeresen hallgattak, ha nem is minden kockázat nélkül. Zsidó menekültek ezrei szöktek Magyarországra Lengyelországból, és Szlovákiából az említett országokban bevezetett drákói zsidóellenes intézkedések nyomán. Jó néhányukat a budapesti Mentőbizottság (Vaada) segítségével csempészték be Magyarországra (lásd a 3. és a 29. fejezetet). E szervezet egyik fő funkciója az volt, hogy összegyűjtse és továbbítsa a menekültek személyes beszámolóit - a nácik által szervezett zsidóüldözésekkel foglalkozó saját jelentéseikkel együtt - a Jewish Agency isztambuli és svájci összekötőinek. A budapesti Vaada

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham775.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/