A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG A PUSZTULÁS ELŐ'IT 79

dernizációs folyamat élvonalához csatlakoztak. Az elsők között kapcsolódtak be a bontakozó kapitalista rendszerbe, és az elsők között váltak ennek haszonélvezőivé. Teljes mértékig éltek azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az ország arisztokrata-konzervatív vezetése nyitott meg számukra, hogy úttörőkként vegyenek részt az ipar, a kereskedelem, a bankrendszer és a nemzetközi kereskedelem fejlesztésében. Amikor a felsőfokú tanulmányokra vonatkozó tilalmakat feloldották és az 1867-68-as egyenjogúsítás szélesre tárja a kapukat a szabad pályákon, az ő leszármazottaik töltik föl a zsidó egyetemisták sorait, és belőlük rekrutálódik majd a zsidó értelmiségi elit is.

A zsidó bevándorlás harmadik hullámát azok a zsidóellenes kitörések indították el, amelyek 1648-ban Hmelnyickij kozákfelkelését kísérték nyomon. A galíciai lengyel zsidók bevándorlásának újabb lendületet adott Lengyelország 1772. évi első felosztása, amikor a zsidók által sűrűn lakott Galíciát Lengyelországtól a Habsburg Birodalomhoz csatolták. Nagyon sokan azért menekültek Magyarországra, hogy megszabaduljanak az elnyomástól és az elviselhetetlen nyomortól, amelyben szülőföldjükön sínylődtek. A gazdasági életnek szinte minden ágából kirekesztve, csaknem kizárólag pálinkafőzésből tudták úgy-ahogy fenntartani magukat. Magyarországnak a Galíciával határos északi-északkeleti területén telepedtek le. Koldusszegényen érkeztek, s zömük szegény is maradt egészen a Holocaustig; a magyarországi zsidóság legalsó szintjére szorulva éltek. Abból éltek, hogy szeszt főztek, bort mértek ki, házalókként járták a falvakat, vagy fizikai munkásnak szegődtek el. A zsidó proletariátus legnagyobb része soraikból rekrutálódott.

A galíciai lengyel bevándorlók közül sokan a hászidizmus hívei voltak, annak az új vallási-lelki mozgalomnak, amely a merev, tekintélyelvi rabbinizmus ellen intézett kihívást. Eltérőleg a közösség iránt érzéketlen, hűvös barokk szellemiségtől, a hászidizmus azt hirdette, hogy a zsidóknak bensőséges kapcsolatban kell lenniük Istennel. Új istenképzetet alakítottak ki, és egy ehhez kapcsolódó sajátos életformát, amely egyebek között öltözködésükben, szokásaikban, folklórjukban és rítusaikban is kifejezésre jutott, s mindez együtt egyfajta eksztatikus szabadság érzületével töltötte el őket, felszabadultnak érezték magukat vezetőik tekintélyuralma és spirituálisán a szegénység nyomasztó súlya alól. Széles körben terjesztették a jiddis nyelv használatát, és ösztönzőleg hatottak a zsidó nemzettudat erősödésére. Ellenálltak a beolvadás és alkalmazkodás minden kísértésének, s köreikből került ki a magyar cionizmus legtöbb alapítója és vezetője. Családjaik sokkal népesebbek voltak, mint általában a dunántúli és alföldi középosztálybeli zsidóké. A 20. században gyermekeik úgy iparkodtak kiszabadulni nyomorúságos életkörülményeik őrlőmalmából.

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham79.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/