A HALLGATÁS ÖSSZEESKÜVÉSE 7 69
szállás után is folyamatos kapcsolatban álltak a Svájcban élő zsidó vezetőkkel, többek közt Saly Mayerrel? Miért mulasztották el például a Joint, a Jewish Agency és a Haluc vezetői azoknak a jelentéseknek a közzétételét, melyeket a pozsonyi és a budapesti Mentőbizottság vezetőitől kaptak, köztük Weissmandel jelentését? Miért kezelték szigorúan titkos diplomáciai értesülésként Hitlernek a végleges megoldás kivitelezésére vonatkozó elhatározását? Joggal feltételezhetjük, hogy a szövetséges és a semleges országok sajtója már korábban is beszámolt volna a mészárlásról. A kezdeményezés azonban még június 19-e után is egy olyan zsidó férfiútól indult ki, aki nem volt vezetője semmiféle zsidó szervezetnek, de kapcsolatai révén olyan szerencsés helyzetben volt, hogy közvetlenül betekinthetett a Krausz által küldött anyagba.96 Ez a férfiú George Mantel-lo volt.
Összehangolt tájékoztatáspolitika híján a BBC által sugárzott jegyzőkönyvrészleteket a világközvélemény alapjában véve rémhírnek tartotta, melyeket diszkreditálás céljából terjesztenek egy hadviselő hatalom halálos ellenségéről. Ha a semleges országok, köztük Svédország és Svájc, valamint a Vatikán energikus sajtó- és rádiókampányt indított volna, amikor Pozsonyból megkapták a jegyzőkönyveket, a vüág alighanem másképp reagált volna, és Horthy valószínűleg előbb kényszerült vokia |, cselekvésre. A Vatikán és a semleges országok azonban inkább törődtek
szigorú semlegességük megőrzésével, mint azzal, hogy nyüvánosan hangot adjanak a magyar zsidókkal kapcsolatos aggodalmuknak. Még a pápa és Gusztáv király kéréseit is mindennemű hírverés nélkül, titkos diplomáciai üzenetként továbbították június végén. Az Egyesült Államok kormányzata csak 1944 novemberében talált módot a jegyzőkönyvek közzétételére97, amikor a Vörös Hadsereg kérlelhetetlen előrenyomulása miatt a nácik már igyekeztek lerombolni a megsemmisítő létesítményeket és eltüntetni bűneik minden nyomát.
Úgy látszik, a jegyzőkönyveket a palesztinai sajtó - ezen
belül mind a héber, mind a jiddis nyelvű - is figyelmen kívül hagyta, vagy
talán nem is szerzett róluk tudomást.98 Londonban, 1944. július 10-i
keltezéssel a Jewish Telegraphic Agency QTA - Zsidó Távirati Iroda)
nyilvánosságra hozott egy beszámolót az auschwitzi és a birkenaui táborokról,
mely a jegyzőkönyveken alapult és valószínűleg Montellótól származott." A
Jewish Agency vezetői számos forrásból folyamatosan tájékozódtak a nácik
magyarországi zsidóellenes programjáról, egyebek közt a Mentőbizottságok
pozsonyi, budapesti, isztambuli és svájci fiókirodáitól, valamint diplomáciai
csatornákon. 1944. június közepén Joel Brand személyesen informálta őket (lásd
a 29. fejezetet). 1944. június 24-én például Ignacy j . Schwarzbart
tájékoztatta az Agencyt Jeruzsálemben a lengyel emigráns
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham791.pdf
Az egész kötetet lásd: