A DEPORTÁLÁSOK LEÁLLÍTÁSÁTÓL A SZÁLASI-PUCCSIG 843

döntését, hogy leállítják a zsidók deportálását, az alábbi fő meggondolásokrahivatkozva:

- a szomszédos Romániában és Szlovákiában, mely egyaránt tengelybarát ország, elnézőbben bánnak a zsidókkal;55

- megrökönyödést keltett a Weiss Manfréd család menekülését lehetővé tevő egyezmény;56

- nagy nyomás nehezedik a kormányzóra és a magyar kormányra mind belföldről, mind külföldről a deportálások befejezése érdekében;

- leleplező anyagokat kaptak arról, mi történik valójában a deportált zsidókkal.

Az utolsó érv nyilvánvalóan az auschwitzi jegyzőkönyvek hatása volt. Ezt a dokumentumot a Zsidó Tanács vezetői már korábban eljuttatták a kormányzóhoz és a kormány néhány tagjához.

Sztójay megemlítette, hogy értesülései szerint az amerikai és a brit hatóságokhoz eljuttatott üzenetek megtorló intézkedések kezdeményezését követelték, többek közt a haláltáborok, minden oda vezető útvonal, a magyarországi német és magyar intézmények, valamint maga Budapest célpontbombázását. Sztójay hozzátette, hogy ő maga nem hisz ugyan a „rémtörténetekben", mi több, teljesen hidegen hagyják, mert ha a tengelyhatalmak győznek, a dolog nem számít majd, ellenkező esetben pedig az életének úgyis vége.57

Horthy és Sztójay Veesenmayernak tett kijelentéseit Ottó Winkel-mann, az SS és a német rendőregységek magyarországi parancsnoka közvetítésével továbbították Himmlerhez is. Winkelmann, aki Veesenmayer riválisa volt, azt javasolta az SS birodalmi vezetőjének, hogy a Führer hívassa magához tanácskozásra Horthyt, „hogy világosan kifejtse neki nézeteit", és hogy Veesenmayer, aki szerinte tehetetlenné vált, kapjon új, határozott utasításokat.58

Július 8-án Horthy hívatta Veesenmayert, és tájékoztatta a csendőrséggel szemben foganatosított intézkedésekről, tekintettel Baky puccskísérletére. A zsidókérdéssel kapcsolatban Horthy igyekezett tompítani a deportálások beszüntetésére vonatkozó korábbi álláspontjának hatását; tájékoztatta a Birodalom teljhatalmú megbízottját, hogy elrendelte a megkeresztelkedett zsidók különválasztását, és „nemsokára" engedélyezni fogja további zsidók deportálását Budapestről. Ragaszkodott azonban ahhoz, hogy a zsidókkal jobban bánjanak, mert a velük való rossz bánásmód „elfogadhatatlan". Veesenmayer unszolta Horthyt, engedélyezze az akció azonnali folytatását a zsidók ellen, hangsúlyozva, mekkora „veszélyt jelent több százezer zsidó az ötödik éve hadban álló ország fővárosára".

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham843.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/