850 A DEPORTÁLÁSOK LEÁLLÍTÁSÁTÓL A SZÁI ASl-PUCCSIG

tot, 1800 zsidó „munkást"79. E transzport távozása után a zsidó foglyok létszáma átmenetileg 350-400 főre csökkent. A tábort azonban hamarosan újra feltöltötték új áldozatokkal, akiket a legkülönfélébb csip-csup vádakkal tartóztattak le, például nem viselték a sárga csillagot, vagy nem előírás szerint tűzték ki azt.

A kistarcsai zsidók szerencséjére a tábor egy nagyon emberséges rendőrfelügyelő, Vasdényei István parancsnoksága alatt állt. Több beosztottja is készségesen együttműködött a zsidó jótékonysági szervezet képviselőjével. 80

A kistarcsai internáltak számára azonban tragikus epizód kezdődött július 12-én, amikor Vasdényei bizalmasan közölte Bródy Sándorral, a MIPI képviselőjével,81 hogy a zsidótlanító osztag Horthy tilalma ellenére újabb transzportot tervez. A terv 1500 zsidó deportálását írta elő - 1000 főt Kistarcsáról és 500-at az Országos Rabbiképző Intézetből -, akiket a budapesti Gyűjtőfogháznál kellett vonatra tenni. Kb. 1450 zsidót be is hoztak a két táborból, s hogy kitöltsék a tervezett létszámot, további ötven főt - köztük több újságírót és ügyvédet - Horthyligetről vittek a Gyűjtőfogházba. A Zsidó Tanács azonban, melyet Bródy tájékoztatott a tervezett transzportról, értesítette a kormányzót, és informálta Serédi Jusztinián bíborost, Magyarország hercegprímását, Apor Vilmos győri püspököt, továbbá a semleges országok diplomáciai képviselőit, akik valamennyien szintén érintkezésbe léptek a kormányzóval az ügyben. A hathatós közbenjárás eredményeként Horthy kérdőre vonta Jarosst, és utasította, hogy akadályozza meg a deportálást. Utasítása értelmében LulayLeó százados, Ferenczy helyettese, Hatvan körül Utolérte a vonatot, és visszairányította Kistarcsára.

Eichmann valósággal őrjöngött. Hogy fenntartsa tekintélyét és hírét, s hogy kijátssza a kormányzót és a Zsidó Tanács tagjait, akik meghiúsították egyik tervét, ravasz húzást eszelt ki a kistarcsai csoport deportálásának keresztülvitelére. Tisztában lévén a Tanács tevékenységével és kapcsolataival, elrendelte, hogy a Zsidó Tanács minden tagja jelenjék meg hivatalában, a budai Sváb-hegyen lévő Majestic Szállóban július 19-én reggel 8 órakor. Ott egész nap a külvilágtól elszigetelve tartották őket; néhány órás várakozás után Ottó Hunsche SS-Hauptsturmführer, Eichmann egyik helyettese foglalkozott velük: olyan kérdésekről csevegett, hogy miképp lehetne megjavítani a zsidó közösség hangulatát, meg hogy miért nem járnak a zsidók mozikba. Mindez természetesen azt célozta, hogy megakadályozzák a Tanács vezetőit abban, hogy a nap folyamán magyar tisztségviselőkkel lépjenek kapcsolatba. Közben egy Gestapo-egység Franz Novak SS-Hauptsturmführer vezetésével kiment Kistarcsára, és a magyar zsidódanító osztaggal, különösen Bakyval és Ubrizsi Pál

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham850.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/