862 A DEPORTÁLÁSOK LEÁLLÍTÁSÁTÓL A SZÁI ASl-PUCCSIG

megekkel (közéjük tartozott Stöckler Lajos, a Zsidó Tanács tagja és későbbi vezetője), de a legtöbben, akiknek lehetőségük nyílt rá, buzgón szorgalmazták a mentesítésüket. Nem voltak morális aggályaik azzal kapcsolatban, hogy elkülönülnek a bajba jutott közösségtől: a rendkívül feszült körülmények között kevés ember-vagy egyáltalán senki sem - kérdőjelezte meg azt a jogát, hogy életben maradjon, amikor oly sok „egyszerű" zsidót fenyegetett halál. Alighanem föl sem merült bennük, hogy a „mentesített" vagy „különleges" zsidók kategóriáinak elfogadásával voltaképpen erkölcsileg tragikus útra léptek: burkoltan elismerték, mint ahogy Hannah Arendt kimutatta, a nácik szabályát, mely „halált írt elő minden nem különleges esetre"117.

A mentesíthető zsidók zöme a mentesítést természetesen saját maga és családtagjai életben maradása eszközeként fogta fel; mások olyan eszköznek tekintették, melynek révén jobban segíthetik a közösség életben maradt tagjait. Az utóbbiak közt volt a zsidó közösség néhány legfelsőbb vezetője. A Zsidó Tanács mentesítési kérvényén 26 név szerepelt. Néhányan, köztük Stern, Pető és Wilhelm, vagyonérdekeltségeik mentesítését is kérvényezték - ami feszélyezte a magyar tisztviselőket és sok zsidó vezetőt, köztük Komoly Ottót is.118

A mentesített zsidókat gyakorlatilag kivonták a legtöbb szigorú zsidóellenes korlátozás alól. Levehették ruhájukról a sárga csillagot, visszakaphatták lakásukat (gyakran állásukat is), és gyermekeiket újra fölvették a nyilvános iskolákba.119 A nagy és vissza-visszatérő válságok idején sok mentesített zsidó, köztük a Tanács tagjai, teljes mértékben kihasználták mentességüket arra, hogy segítsék kevésbé szerencsés testvéreiket. Mindamellett néhányan komoly feszültséget is okoztak a közösségen belül, amikor megpróbálták visszaszerezni régi lakásukat, melyet nem mentesített zsidóknak utaltak ki a júniusi átköltöztetések alatt.120 A mentesítések egyetlen kollektív visszautasítása a rabbinátustól érkezett, amely augusztus 30-án olyan értelmű határozatot hozott, hogy tagjai nem fogadják el a mentesített státust, amíg az összes zsidót nem mentesítik, kivéve azokat az alkalmakat, „amidőn valamely hittestvér vagy a közösség érdekében kell valamely külső hatóság előtt eljárniok"121.

A belügyminisztérium és a kormányzói iroda által alkalmazott mentesítési rendszer nagy mozgást váltott ki egyes zsidók érdekében. Sok magyar egyházi személyiség és értelmiségi kérvényezett mentesített státust zsidó barátai számára.122 De nem minden mentesített zsidó járt egyformán jól. Néhányukat már a mentességi bizonyítvány kézbesítése előtt deportálták. Ez történt például dr. Mansfeld Gézával, a híres orvossal, akit családjával együtt Pécsről deportáltak. A helyi rendőrség szándékosan késleltette a kibocsátott mentességi bizonyítvány továbbítását.123 Máso

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham862.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/