A DEPORTÁLÁSOK LEÁLLÍTÁSÁTÓL A SZÁLASI-PÖCCSÉG 885
tengely elvesztette a háborút. A törekvés nagy lendületet vett, miután a nagyobb titoktartással és határozottabban eljáró románok augusztus 23-i drámai lépésükkél megelőzték a magyarokat. Ez új és váratlan dimenzióval növelte a problémát, mert a magyaroknak most már nemcsak a háborúból való lehetséges kiugrással kellett foglalkozniuk, hanem Erdély sorsával is. Ez a két gond a Lakatos-kormány előtt tornyosuló legnehezebb problémák közé tartozott.
Német nyomásra és saját nemzetbiztonsági érdekei védelmének óhajától vezetve (ideértve legalább Észak-Erdély megtartását, ha nem egész Erdély visszaszerzését) Magyarország szeptember elején úgy döntött, hogy benyomul Dél-Erdélybe. Kétségbeesett, kudarcra ítélt próbálkozás volt. A rosszul felszerelt magyar erők nem voltak komoly ellenfelei az egyesült szovjet-román hadaknak, melyek jól el voltak látva fegyverzettel és egyéb felszereléssel, ráadásul győzelmek hosszú sorozatának lendületét is élvezték.198
Dél-Erdély egyes részeinek rövid ideig tartó megszállása alatt egyes magyar alakulatok szélsőjobboldali tisztek vezetésével zsidóellenes túlkapásokra ragadtatták magukat, melyek a Vasgárda időszakának barbárságait idézték/ Különösen Sármáson nyilvánult meg brutalitásuk, ezt a községet a magyar csapatok szeptember 5-én foglalták el. Három nappal később a helyi zsidókat felszólították, hogy helyezzenek el sárga csillagot a kapuikon. Szeptember 9-én egy csoport helyi antiszemita gyűlést tartott Iuliu (Gyula) és Ecaterina (Katalin) Vargánál, a városi patikusházban, és elhatározta, hogy felszámolja a zsidó közösséget. A zsidók gettósítására, kifosztására és lemészárlására vonatkozó döntések aktív résztvevője volt Lancz László százados, a várost megszálló zilahi csendőregység parancsnoka; Vekárdi hadnagy, a helyettese; Bíró József hadnagy, az újonnan kinevezett megyei vezető; Szallay Sándor (Alexandru) polgármester; és Cziraly József, a helyettese. A település 126 zsidóját - 31 férfit, 52 nőt és 43 gyermeket- először Ion Pop csűrjében gyűjtötték össze, ahol kb. nyolc napig raboskodtak; ez idő alatt Szallay, a város polgármestere nem zsidóknak utalta ki az otthonaikat. A szeptember 16-áról 17-ére virradó éjszaka a zsidókat kivitték a közeli Suscut-hegyre, ahol egy csendőregység Vekárdi hadnagy közveden parancsnoksága alatt legyilkolta őket.199
A Vörös Hadsereg fenyegetően közeledett, Budapestet és más
stratégiai fontosságú magyar városokat csaknem állandóan bombázták, így a
magyar kormányzat gyakorlatilag az egész Lakatos-érát azzal töltötte, hogy
„tisztességes kiutat keresett a háborúból". A németek, akik mindent tudtak
az összes titkosnak vélt lépésről, megtettek minden szükséges előkészületet
nemcsak „hátba döfésük" megelőzésére, hanem a Lakatos-kormánynak egy
merőben nyilas kormánnyal váló felváltására is. Horthy
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham885.pdf
Az egész kötetet lásd: