A SZÁLASI-ÉRA 903

déseket, rosszul dolgozták ki és rosszul készítették elő.7 A németek nemcsak tudtak róluk, de hatékony ellenintézkedéseket is tettek meghiúsításukra. Szeptember 16-ra Hitler személyesen bízta meg Ottó Skorzeny őrnagyot, a Mussolinit ideiglenesen kiszabadító kommandó parancsnokát a Horthy terveinek meghiúsítását szolgáló feladatokkal. Skorzenytől azt várták, hogy Friesner tábornokkal, a Budapesten állomásozó német erők új parancsnokával és Winkelmann-nal együttműködve gondoskodjék a budai Várhegy elfoglalásáról, és tüntesse el a színről ifj. Horthy Miklóst, aki fontos náciellenes tevékenységet folytatott.8 Figyelmeztették a lehetséges katonai akcióra Erich von dem Bach-Zelewski Obergruppenführert is, a partizánellenes egységek parancsnokát, aki ekkor Varsóban állomásozott. Október 13-án érkezett Budapestre azzal a konkrét megbízatással, hogy vegye át az összes helyi rendőri és SS-egység parancsnokságát a Vasököl Hadművelet (Operation Panzerfaust) végrehajtására, melyre abban az esetben kerül sor, ha Horthy „manőverei háborús bonyodalmakhoz" vezetnek.9 Veesenmayer erőfeszítéseihez politikai támogatást nyújtottak Rudolf Rahn, a Mussolini Olaszországában akkreditált német nagykövet Budapestre rendelésével. Rahn a Garda-tó partján fekvő Gargnanóból, ahol a Dúcéval üdült, érkezett Magyarországra.

Ezeken a Berlin kezdeményezésére hozott intézkedéseken kívül Veesenmayer és magyar szövetségesei számos további elővigyázatossági intézkedést foganatosítottak. Szeptember vége felé Veesenmayer egyezményt kötött Szálasival a hatalomátadás során követendő eljárásról,10 valamint a tervezett új, nyilas kormány összetételéről.11 A Horthy terveit ellenző jobboldali képviselők a Törvényhozók Nemzeti Szövetsége nevű külön parlamenti csoportba szerveződtek Rajniss Ferenc vezetésével. A Szövetséget, melyet azért hoztak létre, hogy „alkotmányos" alapot adjon a nyilas hatalomátvételnek, majd a fegyverszünet megakadályozásának, és amelyhez már 138 képviselő csatlakozott, október elején aktivizálták. Veesenmayer nagy reményeket fűzött a Szövetséghez és Végrehajtó Bizottságához,12 mint olyan eszközökhöz, melyek segítségével nyomást gyakorolhat mind Horthyra, mind kormányára. A Szövetség által kezdeményezett gyakori interpellációk ellenére még mindig hitt abban, hogy a Birodalom érdekeit jobban szolgálná, ha Horthy hatalmon marad. Veesenmayer még október 12-én is úgy nyilatkozott, szívesebben venné a Lakatos-kormány megtartását, feltéve, hogy az kész Horthyval együtt nyilvános proklamációban vállalni, hogy folytatja a harcot Németország oldalán; véglegesen „megoldja" a zsidókérdést; és felhagy a jobboldal „üldözésével"13.

Lakatos nyilván nem ezt a választ várta szeptember 27-én eljuttatott jegyzékére, melyben kérte, hogy a Gestapo által fogva tartott összes poli

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham903.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/