A SZÁLASI-ÉRA 905

látszatra halogató taktikája, és az előzetes fegyverszüneti feltételeknek megfelelően azonnali lépéseket sürgetett, melyeket Horthy már október 11-én elfogadott.

Jóllehet Horthy október 14-i váratlan döntése, hogy másnap végrehajtja az átállást, kétségtelenül felborította a nyilasok terveit, elkerülhetetlenül aláaknázta saját terveinek sikerét is, mert legtöbb bizalmas politikai és katonai szövetségesét - és potenciális támogatóikat is- meglepetésként érte. A kormányzóhoz hűnek tartott csapatokat nem lehetett a fővárosba vinni, a zsidó munkaszolgálatosoknak nem volt fegyverük, és az ellenállási mozgalom által ígért munkásokat sem mozgósították. Horthy nyilván a meglepetés előnyeire játszott és arra, hogy a magyar hadsereg - a sok németbarát tiszt ellenére - várhatóan hű marad hozzá. Amikor meghozta a döntését, október 15-én délelőtt 10 órára összehívta a koronatanácsot, és ugyanaznap délre magához kérette Veesenmayert, hogy tájékoztatást adjon tervezett lépéséről.

1944. október 15. kétségtelenül Magyarország egyik legsötétebb napjaként fog bevonulni a történelembe. Ezzel a nappal letűnt a Horthy-kor-szak - és vele a „történelmi" Magyarország a maga vegyes, feudálkapita-lista társadalmi-gazdasági rendjével. A nap tragikus eseménnyel kezdődött, mely talán kulcsszerepet játszott Horthy későbbi döntésében, hogy átadja a hatalmat a nyilasoknak: ifj. Horthy Miklóst kora reggel, a koronatanács tervezett ülése előtt elfogta a Gestapo. Mint az antifasiszta ellenzék egyik vezetője - ő volt az ún. Kiugrási Iroda feje -, ifj. Horthy szoros kapcsolatot tartott fenn az ellenállás vezetőivel, a Zsidó Tanács több tagjával, és egyes források szerint a Tito-féle partizánmozgalom néhány képviselőjével is. A németek pontosan tudtak ilyen irányú tevékenységeiről. A kérdéses reggelre találkozót beszélt meg jugoszláviai futárokkal Bornemissza Félixnek, a Magyar Dunai Hajózási Társaság igazgatójának irodájában.

A házat körülvették Skorzeny emberei, és Bornemisszával együtt letartóztatták az ifjabb Horthyt. Szőnyegbe csavarva, titokban csempészték ki őket Budapestről; ifj. Horthy Miklós végül a mauthauseni koncentrációs táborban kötött ki. A rajtaütés egyik sérültje Ottó Klages SS-Haupt-sturmführer, a német biztonsági szolgálat (SD) budapesti parancsnoka volt, aki gyomorlövést kapott, és nem sokkal később meghalt.17

A koronatanács ülése, mely csak 10.45-kor kezdődött, végighallgatta a szemlátomást megtört Horthyt, amint bejelentette döntését, hogy elfogadja a szovjet fegyverszüneti feltételeket. Döntését alátámasztotta Vörös János vezérezredes beszámolója a tarthatatlan katonai helyzetről. A magyarvezérkari főnök hangsúlyozta, hogy a Vörös Hadsereg már a Szeged-Csongrád vonalon harcol, kierőszakolja az átkelést a Tiszán, és hogy he

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham905.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/