A SZÁLASI-ÉRA 925

lük. A deportáltak élelmezése Hegyeshalomban kielégítőbb volt. Naponta kétszer kaptak enni, és látogatásunk és közbenjárásunk eredményeképpen az ellátásuk nyilván még javult. Elhelyezésük viszont Hegyeshalomban is nagyon rossz volt, mert az embereket még itt is pajtákban szállásolják el, szalmán. A szalmát azonban már annyira letaposták a korábbi transzportok, hogy mocskos volt és kétségkívül fertőzött.6

A zsidókat rendszerint Hegyeshalomba való megérkezésük után egy nappal kivitték a német határra, és átadták egy német bizottságnak, melyet Dieter Wislíceny vezetett, az az ember, aki korábban a vidéki gettósítási és deportálási kampányt irányította. Az átadásért felelős magyar bizottságot Bartha László alezredes vezette. Az átadások rendszerint reggel 7 és 9 óra között zajlottak le. A jegyzőkönyvek csak az átadott zsidók számát rögzítették; akárcsak a tömeges deportálások idején, meg sem kísérelték név szerint azonosítani a zsidókat, vagy megadni nemük vagy koruk szerinti összetételüket. A német bizottság valamennyire igényes volt, mert elsősorban az volt az érdeke, hogy viszonylag épkézláb zsidókat kapjon; néha elutasította a teljesen megnyomorodott embereket vagy az előrehaladott terhes nőket.64 A magyar hivatalos személyek viszont rendszerint nagyon szerették volna megtisztítani Magyarországot minden zsidótól, fizikai állapotra való tekintet nélkül.65

A magyarok buzgósága tükröződött annak a rendeletnek a hangnemében és tartalmában, amelyet a belügyminisztérium november 13-án, 18 016/1944. res. sz. alatt bocsátott ki. Ez arra utasított minden karhatalmi szervet, de különösen a rendőrséget és a csendőrséget, hogy éberen keresse az erőltetett menetekből esetieg megszökő zsidókat.66

A semleges országok képviselőinek sikerült elintézniük, hogy Hegyeshalomból és az útvonal menti szálláshelyekről visszatérjen több száz zsidó, akik eredeti vagy nemrég kibocsátott menlevéllel rendelkeztek.

A munkaszolgálatosok sorsa a hadseregnél

A zsidó férfiak és nők október második felében elrendelt „mozgósításán" kívül a magyar hatóságok úgy döntöttek, hogy a megmaradt munkaszolgálatos-századokat nyugat-magyarországi erődítmények építésére vezénylik a Hegyeshalom-Sopron-Kőszeg vonalra.67 Ezek közt sok frissen alakult „védett" század volt - melyek a semleges országok védelmét élvezték. (Azután alakították meg őket, hogy a semleges országok erélyesen tiltakoztak, amiért a nyilas hatóságok nem vették figyelembe a menleveleket, amikor az árokásási műveletekre mozgósították a zsidókat.) Szálasi nagyon szerette volna, ha ezek az országok

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham925.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/