940 A SZÁLASI-ÉRA

A körzeti elöljárókat a Tanács nevezte ki, és közvetlenül a Tanácsnak voltak felelősek. A Tanács végrehajtó szerveiként működtek, feladatuk a hatóságok összes, a Tanács által közvetített utasításának teljesítése volt. A körzeti elöljárók szoros kapcsolatot tartottak fenn a Tanáccsal, melynek direktívái általános irányelvekként szolgáltak számukra. Mindamellett bizonyos autonómiát élveztek (mely különösen hasznosnak bizonyult az ostrom alatt, amikor a Tanács vezetőivel való kapcsolattartás lehetetlenné vált.) Autonómiájukat gyakorolva a körzeti vezetők valamelyest megkönnyíthették a Tanács tagjainak dolgát, akiket tömegesen ostromoltak a sürgős segítségre szoruló zsidók.

A körzeti elöljárók feladatai és kötelességei sokfélék és életbevágóan fontosak voltak. Ok gondoskodtak a közművek működéséről, az élelmiszer-ellátásról, a tűzoltószolgálatról, nyilvántartást kellett vezetniük a felügyeletük alá tartozó összes lakosról, kiterjedt bíráskodási jogkört gyakoroltak körzetükben, és felelősek voltak a gyermekekért. Egy ideig a magyar hatóságok megengedték, hogy a körzeti elöljárók hivatalából belső gettóposta-szolgáltatást működtessenek. Ezt a postai szolgáltatást azonban nem sikerült jól megszervezni, és ezért a gettó egész fennállása alatt csak néhány postazsáknyi levelet kézbesítettek ki.

A gettó tíz körzetét úgy határozták meg, hogy a lehető legjobb szolgáltatást nyújthassák a lakosoknak, és a leghatékonyabb kapcsolattartást és érintkezést biztosítsák a Tanács székházával (26.1. táblázat). A körzeteken belül minden épületnek házparancsnoka volt, akiket szintén a Tanács nevezett ki. A házparancsnokok feleltek az épületek rendjéért, listát vezettek az épület összes lakásparancsnokáról, és nekik kellett továbbítaniuk a hatóságoktól vagy a Tanácstól kapott összes utasítást.

A lakók minden lakásban a lakásparancsnoknak tartoztak engedelmeskedni. Habár az utóbbiakat a házparancsnokok nevezték ki, a körzeti elöljáróknak tartoztak felelősséggel, akik a házparancsnokok javaslatára leválthatták őket. Közvetlenül feleltek a lakások tisztaságáért, a gyermekek és az idős korúak gondozásáért, s jelenteniük kellett minden lakó változást mind a körzeti elöljárónak, mind a Tanácsnak.

A Tanács közvetlenül is felhívást intézett a gettó minden lakójához.

1. A lakás, a ház és a ház előtti járda tisztaságára ügyeljünk! Ne szemeteljünk! A lakás tisztaságáért a lakásparancsnok, a ház és a járda tisztaságáéit a házparancsnok felelős. Ezek utasítását mindenki követni tartozik.

2. A gyermekek tisztán tartásáról fokozottan gondoskodjunk. Minden fertőző betegség a házparancsnoknak jelentendő.

3. A házban, lakásban csendesen és szerényen viselkedjünk; Fogadjuk engedelmesen a közegek utasításait.

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham940.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/