98 A MAGYARORSZÁGI ZS IDÓSÁG A PUSZTULÁS ELŐTT

dig fenntartanák saját kórházaikat és értelemszerűen egyéb intézménye-iket is.

Tévesen tájékoztattak arról, hogy mi lett a sorsuk a zsidóknak Európának a nácik uralma alá került részein, és a cenzúra miatt nem adhattak hiteles információt az ukrajnai magyar zsidó munkaszolgálatosok helyzetéről sem. A lapnak szinte nem volt olyan száma, amely ne intézett volna felhívást az olvasókhoz, hogy adakozzanak pénzt és ruhaneműt a munkaszolgálatosok részére, de soha nem egészítették ki a felhívást egyetlen olyan szóval sem, amely beszámolt volna arról, milyen barbár módon bánnak ezekkel a munkaszolgálatosokkal egyes parancsnokok, az őrszemélyzet és az SS (lásd a10. fejezetet). Nem szenteltek egyetlen sort sem annak a ténynek, hogy Ukrajnában csaknem mindenütt felszámolták a zsidó közösségeket. S ha az adakozási felhívásokat alátámasztandó, közöltek is személyes élménybeszámolókat munkaszolgálatosok tollából, ezekben csak a farkasordító hidegről esett említés, meg arról, hogy a front mentén állomásozó alakulatoknál nincs megfelelő ruházat és nincs elégendő élelem, viszont az Einsatzgruppékról mélységesen hallgattak.

Miként a zsidó sajtó, ugyanúgy a szociáldemokrata Népszava és á független, megbízhatóan informáló Magyar Nemzetis hallgatott a zsidók nácik általi üldöztetéséről. Mindkét lap, amelyet zsidók és nem zsidók egyaránt olvastak, éppúgy hallgatott az európai zsidóság kiirtásáról, akárcsak A Magyar Zsidók Lapja.Igaz, hogy a háború idején a lapokat cenzúrázták, de sem a zsidó, sem a baloldali, sem a liberális haladó orgánumok nem használták ki a Kállay-kormányzat (lásd a 7. fejezetet) utolsó hónapjaiban kínálkozó, valamivel kedvezőbb belpolitikai légkört, amikor a kormányzat viszonylag elnézőbb volt az „ülegáüs" tevékenységek iránt, s még ekkor sem próbálták meg tájékoztatni a tömegeket a tényállásról. A politikai ellenzék felnőtt és ifjúsági gyűlésein, a zsinagógákban elhangzó hitszónoklatokban sem kerültek szóba a zsidóság szenvedései. A cenzúra megkerülésével készült és terjesztett röpiratok, illegális kiadványok szintén nem hozták szóba a náci véglegesmegoldás-programot, nem említették azokat a rémségeket, amelyeket a zsidó munkaszolgálatosoknak ki kellett állniok Ukrajnában vagy a szerbiai Borban.

A szélsőjobboldali sajtó viszont gyakran írt a nácik európai „áttelepítési" programjáról,63 Iparkodtak kedvezően beállítani és vonzó színekkel lefesteni az új „településeket" keleten, ahová Európa minden részéről odaterelik a zsidókat, hogy végre „produktív", kétkezi munkát végezzenek, ne pedig „feketézéssel, csalással és bankügyletekkel" keressék meg kenyerüket. Ezeket a beszámolókat a zsidók is olvasták, s ezek is azt a tévhitet erősítették bennük, hogy a zsidók kiirtására'vonatkozó híresztelések a náciellenes propaganda részei.

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham98.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/