988 A KÜLFÖLDI ZSIDÓK HELYZETE MAGYARORSZÁGON

zel 185 000 zsidót deportáltak Transznisztriába - a Dnyeszter és a Bug közé eső megszállt területre többségüket Bukovinából és Besszarábiából. A deportáltaknak kb. egyharmada életben maradt, ezek a zsidók a Vörös Hadsereg előrenyomulásának és a román álláspont megváltozásának köszönhetően 1943 végén hazatérhettek. További részletek: Raul Hilberg: The Destructionof the European Jews. Quadrangle, Chicago, 1961,485-509. o.

35. RLB, 196. dok. A halálbüntetésre való utalásokat lásd a bukaresti Külügyi Archívum Probléma 30. (zsidókérdés) jelzetű anyagában, 10. kötet, 96. o. 1942-ben a románok amiatt is aggódtak, hogy szlovák zsidók szivároghatnak be Romániába. Lásd ehhez a budapesti román követség emberének, L Daianunak 1942. június 30-án Bukarestbe küldött „sürgős" feljegyzését, amely megfelelő elővigyázatossági rendszabályok meghozatalát sürgette. Uo., 35. kötet, 96. o.

36. RLB, 299. és 311. dok. Lásd még NG-5630 és a 28. fejezetben.

37. Der Kästner-Bericht, 45. o.

38. A szlovák zsidóság tragédiájának részleteit illetően lásd Livia Rothkirchken: The Destruction of Slovakjewry. Yad Vashem, Jerusalem, 1961, LXXV. és 257. o. (héberül és angolul); Yeshayahu Jelinek: „The Final Solution - The Slovak Version." East European Quarterly, 4, 4. sz., 1971, 431-441. o. *

39. MOL, a Külügyminisztérium Jogügyi Osztálya, 1944/8., 281. o.

40. RLB, 297., 299., 300-302., 308., 310., 311. dok.; NG-5630.

41. RLB, 209., 299., 311., 312. dok.

42. A magyar külügyminisztérium kezdeményezésére egy vizsgálóbizottság memorandumot készített a július 2-i támadás részleteiről és következményeiről. A július 4-i keltezésű memorandumot a következők írták alá: Carl Lutz és Hans Steiner a svájci követségtől; Friedrich Born, a Nemzetközi Vöröskereszt megbízottja; Per Anger, a svéd követség titkára; Kemal Sayit török követségi tanácsos; Perlaky Gyula a magyar belügyminisztérium, valamint Nékám Sándor és báró Rubidó-Zichy Iván a magyar külügyminisztérium képviseletében. A memorandum a támadás két túlélőjének (Ignácé Schiller és Eric S. Satan) a tanúvallomását is tartalmazta. NA, T-l 20. mikrofilm, 4664. tekercs, K1509/K350354. skk. kockák.

43. Lásd például Gombó István külügyminisztériumi tisztviselő visszaemlékezését augusztus 19-én Hans Steinerrel e tárgyban folytatott megbeszéléséről: Vádirat, 3:411-412. o.

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham988.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/