Bevezetés

A gombnyomogató ember teljesen elveszíti érzékét az erő és energia iránt. Aki nem tudja, mennyi 1 kWh energia, toljon egy autót 1 km hosszan! Ma annyi energiát fogyasztunk, hogy - ha azt emberi erővel kellene előteremteni - mindenkinek 400 energiarabszolgát kellene tartani. A kérdés időszerű: még egy évtized, és a kőolajtermelés zuhanni, a benzin ára pedig robbanni fog. Aki ma megtanulja az ésszerű energiakezelést, az ekkor hátradőlhet. A kölni Energieschule ENERGIAMENÜ füzete nemcsak energiatudatosságra buzdít, hanem teljesen átvilágítja a személyes energiafogyasztást, és kiszámolja a táplálkozás energiafogyasztását is. Ez az energiafölmérés (a mezőgazdaság energiamérlege, lásd Szelíd Energia Füzetek 5) a legkedvezőbb időpontban történt Németországban: 1993 előtt még nem, utána pedig már nem volt lehetséges. Ekkorra gyűltek össze az adatok, ekkor születtek az új modellszámítások is (Kumulierter Energieaufwand, Produktlinienanalyse, crandle-to-grave /életútelemzés/), viszont az újraegyesítés és a globalizáció után már nem lehet nemzeti energiamérlegeket készíteni. Az energiamutatók lényegesen nem változtak, tehát ma is időszerűek.

Szürke energia, közvetett energiafogyasztás Ha Nyugat-Németország energiafogyasztását polgáraira elosztjuk, fejenként 50 000 kWh nyersenergia jut évenként. (Ez átlag, ebben benne vannak a kisfogyasztók is, egy városi, ún. jóléti fogyasztása 200 000 kWh fölött van). Ez látható első grafikonunkon a füzet végén. Az energiaintézetek ennek a fogyasztásnak csupán egy részét teszik láthatóvá: fűtés, autó, meleg víz, stb. Hová lesz az ország energiafogyasztásának másik fele? Ezt a kérdést próbáltuk megválaszolni. Ezek termelési vagy szürke energiák, amelyek a termékekben és szolgáltatásokban rejlenek. Így jelentkezik a táplálkozás vagy a ruházkodás, mint közvetett energiafogyasztás. A második táblázatunkkal segítséget akarunk nyújtani azoknak, akik saját magukon óhajtják kezdeni az energiakérdés megoldását. Itt mindenki besorolhatja magát, mint "takarékos" vagy "tékozló" és fölfedezheti saját takaréklehetőségeit. Így pl. egyszeri átállással heti kétszeres húsfogyasztásra annyit takaríthat meg, mint egy szolárbarát, aki egy 15 ezer eurós napelemet szerel föl a tetőjére. (Miközben ezen 15 ezer euró kigazdálkodási energiafogyasztását és kömyezetkárait nem is vettük figyelembe; épp úgy nem számoltuk az egészségnyereség-oldalon jelentkező megtakarított gyógyítási és kórházi költségeket a kevés húst evőknél).

A környezetrombolás egyik mércéje az energiafogyasztás. A legnagyobb energiafogyasztó okozza egyben a legnagyobb környezetrombolást és az olajháborúkért is felelős. Az évi 5000 liter olaj/fő (NSzK 1989) legalább ötször több, mint amennyi az alapellátáshoz elegendő. ("Fogyaszd az ötödét", Wuppertal Institut). Ezt magunkon mértük le, mikor az átlagos 50 000 kWh helyett csupán 25 000 kWh-t fogyasztottunk. Ennek jelentős része az állami intézetek fogyasztása, amit nem tudtunk befolyásolni. A német energiahasznosítás katasztrofális, 60%-a a primer, kiinduló energiának elvész. Nem biztos, hogy ötször több energia ötször nagyobb jólétet hoz, de az biztos, hogy ez az energia nem pótolható. Mi azt szeretnénk, ha ezekért az elherdált értékekért bennünket senki sem tenne felelőssé.