CÍMLAP
Siptár Péter - Szentgyörgyi Szilárd
Optimális esszék a magyar fonológiáról
TARTALOM, FÜLSZÖVEG
Tartalom
1. Bevezetés
2. A /v/ státuszáról és viselkedéséről
2.1. Bevezetés
2.2. Mi a magyar /v/?
2.3. A zöngésségi hasonulás
2.4. A /v/ viselkedése
2.5. Lexikon-optimalizáció
2.6. Fonetikai megfontolások
2.7. Eltérések más OT elemzésektől
2.8. Befejezés
3. A H-féle hangokról
3.1. Bevezetés
3.2. A H-féle hangok eloszlása
3.3. Az eloszlás derivációs alapú elemzése
3.4. A levezetéses elemzés hátrányai
3.5. A zöngésségi hasonulás és a H-félék viselkedése
3.6. A H-féle hangok viselkedésének optimalitáselméleti elemzése
3.7. A H-féle hangok és a zöngésségi hasonulás az optimalitáselméletben
3.8. Befejezés
4. A magánhangzó-kapcsolatok fonológiájából
4.1. A hiátus-feloldási stratégiák tipológiája
4.2. Az első magánhangzó törlése
4.3. A második magánhangzó törlése
4.4. Diftongus kialakulása, félmagánhnagzósodás és összeolvadás
4.5. Mássalhangzó-betoldás
4.6. Hiátustöltés [j]-vel
4.7. Összegzés
4.8. A hiátus az optimalitáselméletben
4.9. A második magánhangzó törlésének esetei
4.10. Az első magánhangzó törlésének esetei
4.11. Mássalhangzó-betoldás
4.12. A hiátustöltés optimalitáselméleti elemzése
4.13. Befejezés
5. Magánhangzó ~ semmi váltakozások és a szótagszerkezet
5.1. Bevezetés
5.2. Toldalékok elején fellépő váltakozások
5.2.1. Adatok
5.2.2. Elemzés
5.2.2.1. Rendes tövek
5.2.2.2. Nyitótövek
5.2.3. Miért nem üres gyökércsomópontok?
5.3. Tő belsejében fellépő váltakozás
5.3.1. Adatok
5.3.2. Elemzés
5.3.2.1. Mögöttes gyökércsomópontok
5.3.2.2. Mögöttes szubszegmentumok
5.4. Befejezés
Irodalom
Fülszöveg
A kötetben a szerzők a magyar fonológia számos jelenségét mutatják be a megszokott, szabályalapú nyelvészeti elméletektől eltérő, optimalitáselméleti keretben. Ebben az elméletben a szabályok egymás utáni alkalmazása helyett univerzális korlátok alapján egyszerre történő, párhuzamos kiértékelés segít meghatározni a nyelvi elemek kiejtett alakját. A hagyományos értelemben vett, kötelezően alkalmazandó szabályok nincsenek, és emiatt nem merülhet fel a szabályok sorrendezésének kérdése sem. A szabályok sorrendezési lehetőségének hiánya miatt az absztraktság, azaz a felszíni alakoktól jelentősen eltérő, elsajátítási problémákhoz vezető mögöttes alakok lehetősége sem merülhet fel, azaz pusztán a szabályalapú derivációs elméletektől való eltérésből fakadóan az optimalitáselmélet mentesül jónéhány, az elmúlt évtizedekben azonosított nehézségtől. A magyar fonológia különböző területeinek kezelésére bemutatott megoldások korábban már megjelent cikkek és tanulmányok átdolgozott, egységes keretbe rendezett változatai, melyek között a /v/ és a /h/ kivételességéről és viselkedéséről, a magánhangzó-kapcsolatok, hiátusok feloldásának módjairól, illetve a magánhangzó ~ semmi váltakozásokról, ezen belül az úgynevezett kötőhangzókról, valamint az ingatag tőmagánhangzókról esik szó. A kötet kiválóan kiegészíti a magyar szakokon, az elméleti és alkalmazott nyelvészeti szakokon eddig használt kötelező és ajánlott olvasmányok szakirodalmi listáját.