Fülszöveg

Aki a szórakoztató, anekdotaszerű történeteket kedveli, az jobban teszi, ha már a fülszöveg elolvasása után félredobja a Smekkereket, mert nem lektűrt tart a kezében.

Újabban egyre nagyobb teret hódítanak az egyperces novellák jegyében írt kurta, csupán egy-két gondolatfoszlányt, ötletet, esetleg érzést tartalmazó alkotások. Hogy miért hívják őket egyperceseknek, világos, a novella elnevezés azonban már számomra is rejtély, ti. egyáltalán nem azok, inkább a próza és vers közt ingadozó szösszenetek anélkül azonban, hogy prózaversek lennének. Viszont aránylag népszerűek, mert ugyanolyan kurták és könnyen emészthetőek, mint a lektűrök. Persze nem csoda, hiszen az ilyen malacfarknyi művek írása és olvasása is sokkal kevesebb energiát emészt fel, mint létrehozni, illetőleg elolvasni egy kerek, épkézláb novellát, elbeszélést vagy pláne regényt, ez kétségtelen. Csakhogy a Smekkerekben egypercesek sincsenek (kivéve talán a Tavaszi napozást), és az olvasók valószínűleg ilyen szempontból is csalódni fognak.

Végül, de nem utolsósorban nyilván azok sem igen fognak lelkesedni az itt jelenlévő írásokért, akik az eredeti formai-szerkezeti megoldásokat részesítik előnybe, mert ennek a kötetnek a magas irodalomhoz sincs köze.

Hogy akkor mégis kikhez szól? Elsősorban azokhoz, akik a cselekményben elgondolkoztató intellektuális-érzelmi töltetet, ebben pedig érdekes, ugyanakkor egyszerű, reálista stílusban megírt cselekményt is keresnek. Akadnak még ilyen olvasók? Ha igen, parancsoljanak, ez a kötet az ő kötetük.