Indokolás

Miért jut eszembe épen most, a szenzácziós hirek özönében, a közönséget egy olyan kis szigetre invitálni, a melynek neve "Kert", annak az okait előadom.

Előttünk fekszik két nevezetes nyomtatvány, mely a legközelebbi jövendőnkre nagy befolyással bir. Az egyik a földmivelésügyi miniszternek a törvényjavaslata a filloxerától elpusztitott szőlők ujból betelepitéséről, a másik ugyanazon miniszternek megbizásából nagy szakértelemmel megirott s diszesen illusztrált könyve Linhart György és Mezey Gyula magyar-óvári gazdasági akadémiai tanároknak a "szőlőbetegségekről".

Az első megujult, lelkes tevékenységre buzdit föl bennünket, a második pedig kétségbeesett elfásulásba zsibbaszt.

Mikor a miniszter törvényjavaslatát elolvassuk, ásót, kapát készülünk ragadni, hogy kopár hegyoldalunkat ujból bortermő paradicsommá alakitsuk át; mikor meg a magyaróvári füzetet elolvastuk, akkor a fürész meg a fejsze kérezkedik a markunkba, hogy még a meglevő szőlőnket is tőből kiirtsuk.

Nem tréfa dolog ez! Sok, igen sok millió forintokról van szó, a miket a földbe elásni készülünk, s a miket még keservesebb eltemetni, sok szép reménységekről és azok helyén aratható keserü csalódásról.

A szőlőbetegségekről irott nevezetes munka arról világositja föl a közönséget, hogy mikor már a filloxerától (az állati ellenségtől) megszabadult, akkor következnek a szőlőbetegségek (a növényi ellenségek), a peronoszpora és dematofora (levélpenész és gyökérpenész) s azok teszik tönkre a szőlőültetvényeinket, még ha amerikai fajták is.

No hát én jogot érzek ehez a messze elhordó kérdéshez hozzá szólni: mert énnekem van filloxerám is, peronoszporám is, dematoforám is, melyek a szőlőkerteimnek kétharmadát, a mig azokat nem védtem, teljesen elpusztitották; - s amikor aztán a megmaradt harmadrészt védelmezni kezdtem (Molnár István igazgató oktatása szerint), küzdelmemet tizenhárom év óta évről-évre fokozott diadal jutalmazza; ugy hogy ez a megmaradt szőlőkertem soha szebben nem diszlett, mint a mióta a hármas ellenség ostromolja, a kiket én minden esztendőben agyonölök, elpusztitok, semmivé teszek és a kik minden esztendőben ujra születnek, föltámadnak, ujra kezdik a harczot.

Ha csak egy esztendőt, ha csak egy évszakot elmulasztanék, sőt többet mondok, ha csak egy kedvező időjárást elszalasztanék, ők győznének le engem.

Tehát tizenhárom évnek folytonos sikere ád nekem jogot, hogy jegyzeteimet másokkal is közöljem, hátha használhatok vele valakinek.