Ismertető

A szerzők az öngyilkosság magyar néprajzi vonatkozásainak a bemutatása után a jelenség XVI-XIX. századi nyugat-európai (angol, francia és német) megítélésével foglalkoznak - lelkészek, írók, bölcselők, orvosok véleményét ismertetve. Majd a Magyar Királyságban előfordult hajdani öngyilkosságok után nyomoznak törvénykönyvek, közmondások, nyelvtörténeti szótárak, életrajzi lexikonok, irodalmi művek, hírlapok átvizsgálásával - prédikátorokat, irodalmárokat, statisztikusokat, orvosokat megszólaltatva. Bizonyítják, hogy a XVIII. század végéig a Magyar Királyságban lényegében nem volt öngyilkosság. Ám a XIX. század második felétől meredeken emelkedett nálunk is az öngyilkosságok száma, mígnem a kommunisták diktatúrájában világelsőségi címet szerzett a trianonizált Magyarország. Felmutatnak kiutat is az öngyilkosság eredményes megelőzésére a szerzők. Ez pedig a hajdanvolt többnemzedékes nagycsaládoknak és az ősi magyar tizes közösségeknek a nemzet életébe való visszavezetése. Ezek az összes társadalmi devianciát jelentősen mérsékelik, és lehetővé teszik a nemzet szellemi-erkölcsi-lelki és nemzetgazdasági megújulását is.

Forrás: http://digitalia.tudaskozpont-pecs.hu/?p=3354