Bevezetés

E munka feladata, hogy az a mezei pocok országos és kötelező írtása esetén összefoglaló képét adja a pocok-okozta veszedelemnek. Ismertesse e veszedelem keletkezését, mezőgazdasági nagy jelentőségét és mutasson rá ama védekezésmódokra, amelyekkel ezt az országos és egyre gyakrabban ismétlődő bajt első sorban mérgek alkalmazása nélkül elháritani lehet s általában feleletet adjon a mezei pockokra (egerekre) nézve felmerülő kérdésekre, amelyekre nézve a gazda tanácsot kér.

Első feladatunk ezidőszerint az, hogy a mérgek mezőgazdasági használatát teljesen feleslegessé tegyük. Ha e műnek a mérgekről szóló szakaszai (26- 34.) felette sötéten rajzolják is a helyzetet, azért ne vegye azt senki merő ijesztgetésnek, üres rémlátásnak. A méregnek olyan szertelen használata, mint amiként azt pl. nálunk 1910-ben láttuk, minden tekintetben aggodalmat keltő és semmiképen sem kívánatos, hogy az ilyen mértékben még egyszer alkalmazásba kerüljön. Minden áron rajta kell lennünk, hogy méregre sohase legyen szükségünk. Hogy a mezei pockot méreg nélkül is kiírthatjuk, arra alapos és kimerítő útmutatást nyújt e kis munka.

E munka célját azonban nem abban kerestem, hogy a védekező eljárásokat ismertessem. Az egyik, a tulajdonképeni főcélom az, hogy vajha sikerülne végre a gazdák szemét kinyitnom, hadd lássák be, hogy az igazi védekezés nem az, amelyhez végső kétségbeesésükben rendszerint akkor és csak mintegy ötletszerűen szoktak hozzáfogni, amikor pl. ősszel már tele van a határ mezei pocokkal, s amikor e küzdelem legtöbbször meddő munka, hanem hogy rámutassak arra, hogy az igazi eredményes védekezés az, ha a pockot már akkor s első sorban tavasszal írtják, amikor belőle még csak kevés van, s amikor a baj kevés költséggel csirájában fojtható el. Másik célom meg annak a feltüntetése volna, hogy a gazdák együttesen végezzék el a védekezést, hogy azután az egyik gazdának jó munkája ne vesszen kárba a másiknak tétlensége miatt. Ezt pedig csak akkor érjük el, ha a gazdák a védekezés céljából szervezkednek, és szervezve egységes vezetés alatt s egyszerre, mint egy test és egy lélek fognak a munkához.

Ha ez a két cél valóra válik, akkor pocokjárás, pocok-okozta veszedelem nem lesz többé Magyarországon, s nem ismétlődik az olyan vérfagyasztó méregfogyasztás sem, mint amilyennek 1910-ben már tanui voltunk. - Vajha elérném e célomat!

Budapesten, a m. kir. áll. Rovartani Állomáson, 1913 május havában.

Jablonowski.