
CÍMLAP
Jablonowski József
A mezei pockok (egerek) ellen való védekezés
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Tájékoztatás a munka céljáról
A mezei pockok irtása
I. A pockok életmódja
1. A pocok gyakori előfordulásának oka. Különbség a pocok és az egér között
2. A pocok szaporaságának okai
3. A pocok telelése és következményei
4. A pocokjárás kezdete és nyári meg őszi kártétele
5. A hirtelen pocokpusztulás oka
6. A pocokkártétel a lucernásban és következményei
7. A pocokkártétel az őszi vetésekben
8. Az őszi védekezés nehézségei
9. A pocokjárás megakadályozása
10. A pocok őszi irtása és a mezei hasznos vad
11. A pocok ellen való védekezés szükségessége
12. Kötelező és országos pocokirtás
13. A gazdák és a pocokirtás
14. A tavaszi pocokirtás
15. A belterjes gazdálkodás és a pocokirtás
II. Védekezés a mezei pockok ellen
16. Általános teendők az irtás előtt
A) Pocokirtás méreg mellőzésével
17. Pockok kiöntése
18. Hohenheimi pocokfogó
19. Pocokirtás szénkéneggel
20. Szénkénegraktárak
21. A szénkénegkészletről való gondoskodás
22. Pocokirtás szántáskor
23. Pocokirtás kazlak körül és a szérűs kertekben
24. Pocokirtás a lucernásokban és a kaszálókon nyáron
B) Pocokirtás mérgekkel
25. Általános tudnivalók
26. A pocokirtás s az ember élete
27. Méreg alkalmazását szabályozó rendeletek
28. Pocokirtó mérgek jellemzése
29. Pocokirtás foszforral
a) a foszforpép készítése
b) a foszforpép alkalmazása
c) a foszforpirulák készítése
d) a foszforpirulák kirakása
30. Pocokirtás sztrichninnel
a) a sztrichnines búza készítése
b) a sztrichnines búza kirakása
31. Pocokirtás sztrichninnel Amerikában
32. Pocokmérgezés arzénikummal
33. Pocokirtás szénsavas báriummal, báriumos pocoksüteménnyel
34. Egyéb pocokirtó mérgek. Az acetilén
35. Más pocokirtó eljárások
C) Pocokirtás bacillusokkal
36. Történeti megjegyzések
37. Pocokirtás Löffler-féle bacillussal
III. A pocokirtás végrehajtásának szervezése
38. A szervezkedés szükségessége
39. Községi szervezkedés
40. Tavaszi védekezés
41. Befejezés
42. Pocok-körrendelet. A m. kir. földmivelésügyi minister 21000/VI. 2. 1913. sz. körrendelete a mezei pockok kötelező irtására vonatkozólag
Bevezetés
E munka feladata, hogy az a mezei pocok országos és kötelező írtása esetén
összefoglaló képét adja a pocok-okozta veszedelemnek. Ismertesse e
veszedelem keletkezését, mezőgazdasági nagy jelentőségét és mutasson rá ama
védekezésmódokra, amelyekkel ezt az országos és egyre gyakrabban ismétlődő
bajt első sorban mérgek alkalmazása nélkül elháritani lehet s általában
feleletet adjon a mezei pockokra (egerekre) nézve felmerülő kérdésekre,
amelyekre nézve a gazda tanácsot kér.
Első feladatunk ezidőszerint az, hogy a mérgek mezőgazdasági használatát
teljesen feleslegessé tegyük. Ha e műnek a mérgekről szóló szakaszai (26-
34.) felette sötéten rajzolják is a helyzetet, azért ne vegye azt senki
merő ijesztgetésnek, üres rémlátásnak. A méregnek olyan szertelen
használata, mint amiként azt pl. nálunk 1910-ben láttuk, minden tekintetben
aggodalmat keltő és semmiképen sem kívánatos, hogy az ilyen mértékben még
egyszer alkalmazásba kerüljön. Minden áron rajta kell lennünk, hogy méregre
sohase legyen szükségünk. Hogy a mezei pockot méreg nélkül is kiírthatjuk,
arra alapos és kimerítő útmutatást nyújt e kis munka.
E munka célját azonban nem abban kerestem, hogy a védekező eljárásokat
ismertessem. Az egyik, a tulajdonképeni főcélom az, hogy vajha sikerülne
végre a gazdák szemét kinyitnom, hadd lássák be, hogy az igazi védekezés
nem az, amelyhez végső kétségbeesésükben rendszerint akkor és csak mintegy
ötletszerűen szoktak hozzáfogni, amikor pl. ősszel már tele van a határ
mezei pocokkal, s amikor e küzdelem legtöbbször meddő munka, hanem hogy
rámutassak arra, hogy az igazi eredményes védekezés az, ha a pockot már
akkor s első sorban tavasszal írtják, amikor belőle még csak kevés van, s
amikor a baj kevés költséggel csirájában fojtható el. Másik célom meg annak
a feltüntetése volna, hogy a gazdák együttesen végezzék el a védekezést,
hogy azután az egyik gazdának jó munkája ne vesszen kárba a másiknak
tétlensége miatt. Ezt pedig csak akkor érjük el, ha a gazdák a védekezés
céljából szervezkednek, és szervezve egységes vezetés alatt s egyszerre,
mint egy test és egy lélek fognak a munkához.
Ha ez a két cél valóra válik, akkor pocokjárás, pocok-okozta veszedelem
nem lesz többé Magyarországon, s nem ismétlődik az olyan vérfagyasztó
méregfogyasztás sem, mint amilyennek 1910-ben már tanui voltunk. -
Vajha elérném e célomat!
Budapesten, a m. kir. áll. Rovartani Állomáson, 1913 május havában.
Jablonowski.