Bevezetés

A MUNKA szent; szentségéből bőséges harmat száll vissza a becsületesen munkálkodóra s a veríték keresztvizében szenteli meg egész valóját; ezért tehát a munkát tisztelni kell, de tisztelni kell a munkást is, mert ha őt becsüljük, valójában a munkát tiszteljük benne.

Minél többet dolgozott valaki, annál hasznosabb, becsületesebb tagja a társadalomnak, annál inkább rászolgált az elismerésre, tekintet nélkül arra, hogy munkaviszonyában milyen helyet töltött be. Mert nem az vált becsületére, amit dolgoznia kellett, hanem az, ahogyan elvégezte azt, ami helyzeténél fogva a munkában osztályrészéül jutott.

A munka rendjében több olyan fixpont van, amely nélkül sem a munkaadó, sem a munkás meg nem állhat; de valamennyi között első helyen áll a kölcsönös hűség. Minél hosszabb tehát az együttműködés a munkás és munkaadó között, annál valószinűbb, hogy ez a kölcsönös hűség megvolt és annál biztosabb, hogy a munkás becsülettel dolgozott.

De a hosszú élet Isten kegyelmének ajándéka. Az Ő áldása kísérte a jubilánsokat, amikor az esztendők mulandósága között családot alapítottak, gyermekeiket a társadalom hasznos tagjaivá nevelték és amikor munkásságuk babérral átfont félszázados határoszlopára jó egészségben tekinthetnek.

Ime, ezek a boldogító momentumok a munka harmóniájának fölemelő tanubizonyságai.

Ez az album ennek a hosszú időn át való hűséges együttműködésnek szimboluma, amely nemcsak arra hivatott, hogy kifelé tüntessen, hanem egyúttal biztató igéret az ifjabb generáció felé, amelyet harmónikus munkára akar összehangolni.

Midőn tehát a nyomda igazgatósága mélységes elismeréséül átnyujtja ezt az albumot a történelemnek, egyben megállítja egy pillanatra az ünnepeltek munkatársait s kéri őket, emeljenek kalapot a magyar kultura szolgálatában eltöltött hat félszázad verítéke előtt, mely ott gyöngyözik nesztoraik homlokán.

Isten éltesse az ünnepelteket!

1929 július 6.
A Stephaneum-nyomda igazgatósága.