Bevezetés

Plassans meghóditása a Rougonék szerencséjé-nek folytatása. Emebben azt láttuk, hogy III. Napoleon államcsinyjének hirét és az erre következő délvidéki fölkelést a Plassans-ban lakó Pierre Rougon, aki anyját és testvéreit kiforgatta vagyonukból, hogyan használja fel arra, hogy a honmentőt játszva, a vérbefojtott zendülésből tekintélyt, állást és vagyont kaparjon ki magának. Plassans meghóditásá-ban ujra találkozunk vele, nagyravágyó feleségével, Félicitével, meg Antoine Macquart-ral, aki szintén rajta volt, hogy a zendülést kizsákmányolhassa és elárulta társait, júdáspénzért. De Rougonék szerencséjé-nek ezek a főalakjai itt már többé-kevésbé a háttérben maradnak; a főszerepeket Marthe Rougon, Pierre és Félicité leánya, ennek férje, Francois Mouret és Faujas abbé veszik át.

Ez a Faujas abbé szegény, de nagyravágyó pap, aki szolgálatait felajánlotta a kormánynak és ettől azt a megbizást kapta, hogy hóditsa meg Plassans-t a bonapartistáknak. A feladat nem könnyü, mert Plassansban (Zola Aix-en-Provence püspöki városnak adja ezt a költött nevet) a legitimizmusnak sok hive van. De Faujas abbé, bár paptársainak nagy része is ellene van, kiváló diplomáciai tehetségével, lépésről-lépésre meg tudja hóditani Plassans-t, ami alkalmat ad Zolának annak mesteri megrajzolására, hogy e kisváros vezető alakjait milyen vágyak, hiuságok, gyengeségek és bünök mozgatják. Hanem ez a politikai intrika családi drámával kapcsolódik össze. Az abbéba beleszeret Marthe Rougon, François Mouret negyvenéves felesége, három nagy gyermek anyja. A papnak nem kell az asszony (azt vallja, hogy csak a tisztaéletü ember lehet erős), de hogy ezt az érzést felhasználhassa a maga politikai céljaira, valóságos vallásos őrültséget fejleszt ki a beteges asszonyban. Marthe az abbé szerelméért eltávolitja hazulról gyermekeit és hisztériás kifakadásaival addig izgatja gyönge férjét, mig ezt mindenki őrültnek hiszi és bezárják a bolondok házába. Aztán üldözni kezdi szerelmével a papot, aki, miután időközben elérte célját, kiméletlenül eltaszitja magától a már tüdőbajos asszonyt. Marthe, kétségbeesésében, a bolondok házába rohan, hogy kiszabadithassa férjét, de ez azóta, hogy lecsukták, igazán megőrült és most dühöngő bolond. Mialatt a szerencsétlen asszonyt anyjához szállitják, Faujas legyőzött ellensége, Fenil abbé gondoskodik róla, hogy az őrült kiszabadulhasson. Ez éjszaka kerül haza és azon a helyen, ahol régebben családja aludt, idegeneket talál: Faujas abbét, ennek anyját, nővérét és sógorát, azt a társaságot, amelyik őt megfosztotta családi békéjétől és kiturta ebből a házból, a tulajdonából. Rájok gyujtja a házat és a lángok között birkózni kezd az abbéval meg ennek anyjával, aki fiát meg akarja menteni, de a lángok gyorsan harapóznak el és a haldokló Marthe szobáját bevilágitja az a tüz, amelybe belepusztul az egész Faujas-család és őrült férje is.

Plassans meghóditása azzal az összeesküvéssel találkozott, amelyik a némaság fegyverével akarja kivégezni a neki nem kedves irásműveket. Nem vették tudomásul; megjelenésének évében nem közöltek róla egyetlenegy birálatot sem. Csak Flaubert irt róla lelkesedéssel Zolának és Georges Sandnak is; és csak Turgenyev hirdette, hogy Zola uj regényét rögtön le kell forditani oroszra. Aminek volt is foganatja, mert ez, még 1874-ben, két orosz forditásban is megjelent és Turgenyev ugyanez év őszén azt irhatta Zolának: "Oroszországban ma csak önt olvassák."

AMBRUS ZOLTÁN