Előszó

Talán soha még olyan félve nem vettem tollat a kezembe, mint e könyvecske megirásánál. A nyomdásztársadalom e most lepergett drámai szinjátékának minden egyes eseménye olyannyira lenyügözi a szárnyaló képzeletemet, hogy félve töprengek: vajjon lesz-e elég erőm hüségesen visszaadni e küzdelem minden fázisát; lesz-e gyönge tollamnak annyi kifejező ereje, amennyivel méltó emléket állithatok a budapesti nyomdászok e heroikus megnyilatkozásának. És e néma töprengésem közepette a magyar nyelv Géniuszához fordulok segitségért...

Nemcsak száraz történetet akarok adni, hanem méltatást is, nemcsak az események kronologikus sorrendjét, hanem az emberi lelkek fölviharzását is visszatükrözni szándékozom e sorokban, csak éppen száraz jegyzőkönyvet nem akarok az olvasók elé tárni. Személyekkel csak a legkivételesebb esetekben foglalkozhatom, ott, ahol az teljesen elkerülhetetlen. Sokkal közelebb állunk ma még az eseményekhez, magam is sokkal exponáltabb résztvevője voltam ennek az izgalmaktól feszülő drámának, semhogy elkerülhetném az esetleges konfliktusokat - ha neveket emlegetnék.

A magyar munkásság tiz esztendő óta tapossa a maga kálváriás utját és a háborus esztendők vérrel, könnyel, gyásszal teli áldozatain kivül - különösen az ellenforradalmi korszakban - a kapitalizmus szabad prédája gyanánt: elvesztette békebeli életszinvonalát is. Vértelen, csöndes tragédiák jelzik e veszteség utját... A nyomdászok érzik ezt talán a legsulyosabban, mert egy évtizeddel ezelőtt nekik volt a magyar munkásság körében a legtürhetőbb gazdasági helyzetük.

Lehet-e, szabad-e csodálkozni, ha most végül a nyomdai munkásság is - a nyomoruságától üzetve, hajtva - fölemelte kábult fejét és az ellenforradalmi nyomás bilincseitől lassan-lassan szabadulva, elszántan harcot inditott - békebeli fizetéseinek aranyparitásáért?

Ennek a küzdelemnek első, hatalmas etapeja volt az a hatalmas megmozdulás, amelynek keretében a nyomdai munkásság önkénytelenül föltárta megbecsülhetetlen erkölcsi értékeit és kvalitásait. Páratlanul áll a bérmozgalmak történetében az a szilárd egység, az a példátlan szolidaritás, amelyet a nyomdai munkásság mutatott, anélkül, hogy a harc tartama alatt a vezetőségnek egyetlen egyszer is módja lett volna bátoritó, lelkesitő szóval füteni, táplálni ezt a kitartást, ezt a heroikus harcot, amelynek méltó és tanulságos megörökitését célozza e könyvecske. Ha csak annyit érek el, hogy a jövő generáció számára kristálymedencébe gyüjtöm a ma élő nyomdászok lelki értékeit: az ebben a harcban megnyilatkozó testvéri szolidaritást, áldozatkészséget és harci bátorságot - ha módot tudok nyujtani, hogy a jövő generáció e szerény könyvecske utján, az elkövetkezendő megpróbáltatások idején, erőt merithessen e kristály medencéből, akkor elértem célomat és jutalmazva látom fáradozásomat. Ezenkivül még csak egyetlen célja van e könyvemnek: - hogy sorain keresztül alázatos érzéssel fejet hajtsak a nyomdai munkásság fönséges szolidaritása előtt...

A szerző