Utószó

I. Rész. Vezérfonal a szemléltető oktatásra.

Szemléleti tárgyak.

A tanító előbb hogysem az olvasni tanításhoz fogjon, az itt fölhozott és más hasonló szemléleti tárgyakkal foglalkodtassa tanítványait. A gyermekek körébe esők itt első helyen vannak megnevezve. Szemléltesse és neveztesse meg őket általok, és beszélgessen velök felőlök egyszerü szemléltető modorban. Mi a tárgy neve? Milyen alakja (formája), szine van? miből van? melyek a részei? hány része van, mire-való? vagy mit cselekszik? hány ilyen tárgy van? hasznos-e? szükséges-e? hasznosabb, szükségesebb-e amannál? Ezen és hasonló kérdések fonálul szolgálnak a beszélgetésre.

Ezen eljárásra vezérül vehetők a 38-46 számok alatti olvasási gyakorlatok.

Ezen eljárásnak (tanítási kezdetnek) czélja a gyermekben figyelmet, bizalmat és bátorságot ébreszteni. Legyen alkalma a szóban levő tárgyakról gondolkoznia és gondolkozó tehetségén örvendeznie. A gyermek hangosan és érthetően beszéljen, és ismételjen minden kérdést valamint minden feleletet is, miután azt a tanító kijavította és érthetően (tiszta kiejtéssel!) előmondotta.

Az első 10. szám alatti szemléleti tárgyakon igy átesvén, az olvasni tanításhoz foghatni az 1. lapon, mely-közben a szemlélési és beszélési gyakorlatokat szakadatlanul kell folytatni. Ha a gyermek az olvasásban (46-49) lapig jutott, neveit azon tárgyaknak, melyekről már egyetmást mondani tud, újra föl lehet venni, és az oktatást szellemképzőleg ismételni.

II. Rész. Olvasni-tanítás.

(A betűk oly rendben következnek egymás után, a mint azokat az egyszerü vonalok megismertetése után legkönnyebb utánképezni, rajzolni; és ez azért van, hogy a tanító az írni-tanítást az olvasnitanítással összeköthesse. Különben pedig e könyvet mind a hangoztatási, mind a betüfoglalási (syllabisatiói) módszerben egyaránt használhatni, mire az értelmes tanítót figyelmeztetni sem szükséges.)