Ajánlás

Olyan embereknek ajánlom ezt a könyvet, akiket magam is tisztelek és becsülök. Előre is köszönöm, ha ebben a nehéz világban időt szentelnek az elolvasására. De mielőtt belefognának, jól gondolják át a következő kérdéseket.

Az a helyes életforma, ha valaki megvalósítja önmagát, pedig se előképzettsége, se iskolai végzettsége nincs hozzá, csak a jó ötletei, gondolatai, akarata és kitartása, és ezzel lehetősége adódik arra, hogy többszörösét keresse az akkori fizetéseknek, amit családjára költ?

Vagy pedig az a helyes életforma, ha valaki reggeltől estig otthon meghúzza magát a felesége szoknyája mellett, nem tud segíteni a családjának, és nem tesz semmit a közösségért?

Önök szerint melyik életforma a helyes? Az is igaz, hogy ha az első utat választják, arra a magánéletük rámehet. Ezért lehet, hogy én nem jól döntöttem. Mégis azt hiszem, hogy az elsőként leírt életforma választása jó gondolat volt. Így legalább el tudok számolni a Jóistennek a rám bízott feladatokkal.

Amikor a semmiből feltörekvő kisember az üzleti életben sikeres lesz, az emberek érdekében végzett sokrétű munkája országosan elismert lesz, ez idő alatt a magánélete kegyetlenné válik. Erről sohasem beszéltem se a családom, se az ismerőseim körében, mert úgy éreztem, a magánéletem az csak rám tartozik. A sikereimmel próbáltam enyhíteni a fájdalmakat.

Bizonyára lesz, aki azt gondolja, amit olvas, az nem lehet igaz, ilyen nincs. Nem is igénylem, hogy azonnal elhiggyék, pedig így történt, az első perctől a mai napig. A könyvemben megírt történet: az én életem. A mai napig vállalom és szeretem. Ha újra kellene kezdeni a gyerekkoromat és a tanulókoromat, ugyanígy végigdolgoznám, ha a körülmények megkívánnák. Ez az egykori kis ember hosszú élete folyamán olyan dolgokat oldott meg olyan eseményeket szervezett, illetve olyan dolgoknak volt sokszor elszenvedője, máskor büszke vezetője, amikhez igen nagy erő és kitartás kellett. Honnan volt ez az erő? Kitől és miért kaptam én ezen nagy segítséget? Úgy gondolom, hogy kedves olvasóim a könyv végére érve megértik, tudni fogják a segítség igazi eredetét.

Van egy szép mondás, valahol olvastam: "Az az ember nem élt hiába, aki hagy maga mögött valamit!" Én ügy érzem, hagyok, és erre büszke is vagyok!

Eljutottam abba az életkorba, amikor mindenkinek megbocsátok, még az ellenségeimnek is, mert így nyugodt a lelkem. És mert az emberi lét értelme nem a gyűlölködés, csakis a szeretet.

Kívánom mindenkinek, hogy szeressék egymást, higgyenek és merjék vállalni önmagukat.

Az Isten kísérje minden léptüket!

Kecskemét, 2009. szeptember

Kuti Béla