Fülszöveg

A Fehér Eper (1988) és Az idő súlya alatt (2001) után ez a harmadik kispróza-kötetem. Huszonegy, önálló kötetekben eddig nem publikált novellát tartalmaz.

Bár ciklusbeosztással vagy évszámmal sehol nem jelzem, tartalmi vonatkozásban az írások jól behatárolható időszakokhoz kötődnek. A hajnali fénytörés a II. világháborút idézi fel, a Szilasi éjszaka és Az első kanyar mögött a szovjethatalom szülőföldemen történő berendezkedésének időszakát; a Kilenc kisegér, Alma a fájától, Leltár, Lucifer üdvözül a már berendezkedett idegen hatalom "áldásos" működésének hatásait tükrözi, a többi pedig a rendszerváltozással együtt járó társadalmi káoszt, az emberi-erkölcsi értékek deformálódását a létbizonytalanságban, ide értve a nemzedékek közötti ellentétek korábban soha nem tapasztalt mértékű kiéleződését is.

Novelláim túlnyomó többségéből komor hangulat árad, híven tükrözve álláspontomat, miszerint az emberiség jövőjét, értelmi kiteljesedését elsősorban maga az ember veszélyezteti. Az utolsó hajó című novella az emberiség szükségszerű pusztulásának rémképét vetíti előre.

Nagy Zoltán Mihály