Fülszöveg

A kötetben olvasható verseimet három ciklusba soroltam. Az első, a Hajnali dadogás elnevezést viselő, a ma is bennem élő és egy adott pillanatban felvillanó emlékképek továbbgondolásából született verseimet tartalmazza. Hozzájuk soroltam a különböző versformák alkalmazására vonatkozó kísérleteimet is. Ezekben a költeményekben van egy közös, amit akaratomon kívül, ösztönöm csempészett beléjük: a szeretett máramarosi táj jelenléte.

A Fehérbe fogyó láng c. ciklus fő motívuma az elmúlás. Filozofikus alaphangulatú verseiben nemcsak az élet és halál kérdéseivel, de az idővel, a 21. századi ember magányával, kételkedésével, a kisebbségi sors lélekben lerakódó sebeivel találkozhat az olvasó.

A harmadik ciklus (Avarból új lomb) az előző kettő látszatra sokszor pesszimista életérzést sugalló verseiben felvetett kérdésekre keres új válaszokat. Aki olvassa majd a verseket, észreveheti, hogy szemléletemben nem csupán a transzcendencia elismeréséről van szó, de sokkal többről. Talán az is nyilvánvaló, ennek a szakasznak, vagy talán az egész kötetnek verseit olvasgatva, hogy nem nagyon hagyom elkóborolni magamat a nyájamtól.

Czébely Lajos