CÍMLAP
Pálffy János
Magyarországi és erdélyi urak
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
ELSŐ KÖTET
Szabó T. Attila: Pálffy János
PÁLFFY JÁNOS EMLÉKEZÉSEI
Előszó
Almásy Manó
Almásy Pál
Gróf Andrássy György
Gróf Andrássy Gyula
Báró Apor József
Arany János
Gróf Attems
Ágoston József
Bajza József
Bakó József
Dr. Balassa János
Balassa Konstantin
Balogh Dániel
Balogh János
Barcsay János
Barna Mihály
Bartha Mózes
Barthos Ede
Gróf Batthyány Kázmér
Gróf Batthyány Lajos
Báró Bálinthit József
Bánfai Simon
Báró Bánffy János
Gróf Bánffy József
Báró Bánffy Pál
Básthy-Mocsáry Fáni
Bedeus József
Gróf Bellegarde Henrik
Bem József
Beöthy Ödön
Bernáth Albert
Bernáth Gáspár
Bernáth József
Berzenczey László
Besze János
Gróf Bethlen Gergely
Id. gróf Bethlen János
Ifj. gróf Bethlen János
Gróf Bethlen Lajos
Bezerédy István
Doctor Bé
Gróf Béldi Ferenc
Biró József
Bíró Antal
Boczkó Dániel
Bogdanovics Vilibáld
Bónis Samu
Báró Bornemisza János
Báró Bornemisza József
Bors Ferenc
Brassai Samu
Breczenheim Ferdinánd, regéci herceg
Dr. Breznai István
Buda Sándor
Bujanovich Rudolf
Csányi László
Cselei János
Csengeri Antal
Cserei Elek
Csernátoni Cseh Lajos
Csernus Menyhért
Czecz János
Csiszár Gábor
Daczó József
Damiánich János
Dávid
Deák
Deák Ferenc
Dembinszky Henrik
Dónáth Sándor
Dósa Elek
Döbrentei Gábor
Duschek Ferenc
Egresi Gábor
Báró Eötvös József
Erdélyi János
Ernszt
Gróf Eszterházy Mihály
Herceg Eszterházy Pál
Évva András
Farkas Károly
Bölöni Farkas Sándor
Fekete Lajos
Ferenczi József
Gróf Forray-Brunsvick Júlia
Dr. Fortmayer Ferdinánd
Földváry Ferenc
Földváry Lajos
Földváry Károly
Földváry Sándor
Fronius Imre
Fülep Lipót
Gál Domokos
Gál János
Gál Sándor
Gálffi Mihály
Gencsi József
Gombos László
Gönczi Gedeon
Görgey Artúr
Graven Lajos
Guyon Richárd, esqu.
Báró Győrffy Samu
MÁSODIK KÖTET
Hájnik Pál
Halász Bódi
Gróf Haller Ignác
Gróf Haller János
Gróf Haller Sándor
Báró Haynau Julius
Idősb Hegyessy Elek
Ifj. Hegyessy Ferenc
Hornyai Ferenc
Horváth Edmund
Horváth Károly
P. Horváth Lázár
Horváth Mihály
Hunfalvi Pál
Báró Huszár Károly
Irinyi József
István főherceg
Iszlai Lajos
Ivánka Zsigmond
Jókai Mór
Báró Jósika Miklós
József főherceg
Kapy István
Karoján Demeter
Katona Miklós
Kazinczy András
Kazinczy Emil
Kazinczy Gábor
Kállay Ödön
Gróf Kálnoky Dénes
Gróf Károlyi Eduárd
Gróf Károlyi György
Gróf Károlyi István
Kelemen Béniám
Kelemen Pál
Báró Kemény Dénes
Báró Kemény Farkas
Báró Kemény Ferenc
Gróf Kemény Sámuel
Báró Kemény Zsigmond
Gróf Kendeffy Ádám
Kendy Ferenc
Kis Ernő
Klapka György
Klauzál Gábor
Komáromy György
Koronka József
Kossuth Ádám
Kossuth Lajos
Kovács István
Kovács Lajos
Kozma Dénes
Kubinyi Ferenc
Kuthy Lajos
JEGYZETEK
A kézirat és a szöveg-kiadás
Pálffy János irodalmi munkássága
Jegyzetek Pálffy János életéhez
Személyi jegyzetek az Emlékezések szövegéhez
Előszó
Megállapodva az élet közép-útján, mint kifáradt vándor visszatekintek
a multba. Felköltöm lelkemben emlékét a régi és közelebb lefolyt
eseményeknek, melyekben közvetve vagy közvetlenül én is részt vettem.
Szellemem elé idézek élőket és holtakat, kikkel pályámon találkoztam,
mérlegelve akaratot és erőt, cselekvényt és eredményt.
Nem szándékom történelmet írni; nem szabályszerű történelmi
emlékiratot, sem biográfiákat. Följegyzem egyszerűleg az eseményeket,
de csak azokat, melyeket enmagam láttam, hallottam vagy tényekből
merítettem. Elmondom ezek iránt saját nézetemet és véleményemet,
tapasztalás, személyes meggyőződés s legjobb felfogásom szerint
őszintén és igazán.
Ítéletet mondok azon személyek fölött, kiket személyesen ismertem,
s csak ezek fölött, s kik egy vagy más tekintetben, szerényül vagy
fényesen, erényben vagy beszennyezve fölmerültek a köz- vagy
magánéletben, - ítéletet elismerés- és tisztelettel, vagy megróva és
kárhoztatva. Itéletemben tévedhetek, de nem szándokomban. Isten és
emberek ítélnek fölöttem is. Mert elmondom saját életemből is,
kíméletlen szigor-, de igazságérzettel, mint másokról, mindazt, ami
netalán említést érdemel.
De én nem a jelennek írok.
A jelennek, főleg a közelebb mult idők eseményei s történelmi
embereiről csak szolgalélek írhat most bértollal hazugságot. Én nem
akarom elferdíteni az igazságot; nem akarom beszennyezni az erényt,
dicsőíteni a bűnt. Ezt kellene pedig tennem, ha a merev zsarnokság
ezen korában, a jelennek akarnék írni azokról, kik tisztán jöttek ki a
becsület tűzpróbájából, vagy azokról, kik a nemzeti test fekélyei
lettek.
Én a multból írok a jövőnek.
A jövőnek azon rendületlen hitben, mely nélkül egy óráig sem akarnék
élni, hogy nemzetemnek van jövője, hogy a "magyar nem volt, hanem
lesz." A jövőnek azon kecsegtető hiedelemben, hogy az utókor találand
talán egyszerű és igénytelen jegyzeteimben olyant is, mi megérdemli,
hogy megmentessék a feledéstől. A jövőnek végre, azon reményben, hogy
ezen nem nagy biztosságban írott lapokat, kikerülve talán a kémek
szaglaló figyelmét, bevégezhetem, s hogy átszállnak azon jobb időbe,
melynek szánvák, s mely hogy eljövend egy nálunknál boldogabb nemzedék
számára, Isten után hiszem és reméllem.
Irtam Sátoralja-Ujhelyt, az 1856. év január 7. napján.