
CÍMLAP
Gálffy Ignác
Az Országos Székely Szövetség és a Székely Nemzeti Alap
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Bevezetés - Az Országos Székely Szövetség és a Székely Nemzeti Alap
I. Törekvésünk célja
II. Helyzetünk az országban
III. A magyar faj belső ereje
IV. A magyarság elhelyezkedése, a fejlődés utja és iránya, teendői
V. A magyarság küzdelmének mai állása. Az erdélyi viszonyok
VI. A nagy kérdés: Lehet-e remélni kiegyezést azokkal a nemzetiségekkel, amelyek a magyarság ellen averzióval vannak?
Hatvanöt éves igazságok
A magyar és romániai kultura harca Erdélyben
Különböző népkulturák harca Erdély falusi községeiben
Románia belviszonyai
A magyar nyelv tanítása ellen
A romániai magyarok üldözése
Hol nyomják el az oláhokat?
Levél Nagyszebenből
A hazatelepitett csángók kálváriája
Oláh dolgok
Egy román lap vakmerősége
A román nemzeti komité
A romániai nemzetiségek köréből
A paktum és a magyar kultura
A magyarok vagy az oláhok laknak-e régibb idő óta az országban?
Erdély őslakói
Az oláh középosztály
Andrássy Románia szerepéről
A paktumvita bevezetése. Apponyi interpellációja
Tisza válasza Apponyi kérdésére
Wekerle Sándor a társadalom szerepéről
A román megegyezés és Németország
A román bizottság tanácskozása
A román paktum zátonyon
A határozat átadása. Bujanovics interpellációja. Tisza beszéde
A román tárgyalások megvitatása: Jakabffy javaslata
Mihályi beszéde és a románok 11 pontja. Tisza válasza
Apponyi felszólalása és Tisza válasza erre
Gróf Bethlen István beszéde. (Tisza Kálmán véleménye a nemzetiségi politikáról.)
Az egységes oláh nemzeti párt programmja és ennek története
Sághy Gyula beszéde, Mán Lajos, Dési Zoltán, Berzeviczy Albert
Nemzetiségi nyelvek és politikai különállás, az erősebbek nyelvének joga
Tisza válasza (Nemzetiségi törvény végrehajthatatlan, nemzetiségi párt elismerése, erdélyi viszonyok)
Pop-Csicsó, Neugeboren, Holló, Kállay, Szabó
Ghilány I. báró beszéde (Telepítési politika)
Vajda Sándor, Mangra Vazul, Tisza zárószava
Jakabffy Elemér: Az állam egysége és nemzeti jellege
Méhely Lajos dr.: Nemzetiség és iskola
A főrendek vitája a román kérdésről
VII. A középponti és ahhoz csatlakozó magyar nemzeti erőforrások hatása a magyarság fejlődésére
Népsűrűség, szaporodás, magyar anyanyelvüek és magyarul tudók
A gazdasági erőforrások állomásai
A magyar nyelvmedence szélein fekvő gócpontok
Az egyes távolsági zónákba eső városok szaporodása
A sűritő gócpontok hatásának hatályossága
Budapest környékének szaporodása
Budapest környékének és koncentrikusan az országnak elmagyarosodása a gazdasági vonzás hatása alatt
VIII. Az egyes városok és zónák szerepe és fontossága magyar nemzeti szempontból. Népcsere, kivándorlás
Bács-Bodrogvármegye fajnépeinek aránylagos fejlődése
Befelé sürüsödés és kivándorlás hatása az elmagyarosodásra
Erdély népvándorlása ki- és befelé. Népcseréje
IX. Következtetések és javaslatok
Az Országos Székely Szövetség alapszabálya
Az alapszabályok alapján való szervezkedés és teendők
X. A szervezkedés szempontjai
Epilogus
Javitandók
Bevezetés
Már gyermekifju korunkban szomoruan hallottuk messziről jött
tanulótársaink ajkairól hogy itt-ott mennyi sok magyar oláhosodott el
hazánkban. Ugyanezt mondták és írták komoly férfiak nemcsak az erdélyi
részekre nézve, de a felsőmagyarországi magyarságra, csakhogy itt
nem eloláhosodás, hanem eltótosodás volt a nóta cime. Szomoruan
szavalgattuk a Rákosi "Szántó" dalát s mi is felsóhajtottunk
vele:"Hejh, maholnap a magyar szó ritka, mint a fehér holló!" A
héjasfalvi hidon átkelve, innen már egy darab idegen föld lepett meg
minket; ahol a magyarság, a székelység leszármazottja, nehéz küzdelmet
folytatott a többi idegen ajku néppel és mi székely ifjak, akkor azt a
darab földet már nem is tartottuk Magyarországnak, a mi szemünkben és
érzésünkben az erdélyi Magyarország a héjasfalvi hidnál végződött.
Komoly és országos jelentőségü férfiak mondották, hogy a magyarság ily
dekadenciája mellett nincs mód megtartani az országnak Erdélyt s nem
lesz az ország területi épsége megmenthető.
Mi azonban biztunk a magyar nemzet géniuszában s nem hittük el, hogy
az a sok szenvedés, amelyen átment, céltalan s a sok vér, amely
nemzeti küzdelmeinkben őseink szivéből kifolyt, hiábavaló lett volna.
Nemzetünk nagy költőjével mi is hittük, hogy még jőni fog egy jobb kor
is, és nem a nagyszerü halál, mert tudtuk, hogy ahol legtöbb vér
öntözi az anyaföld hantjait, ott szüli meg az nemcsak a
népszabadságot, hanem a nemzeti nagyságot létrehozó legszebb virágait.
Ez a hit lelkesitett és a mikor Jókai Mórnak felhivása elhangzott a
bukovinai magyarok hazahozatala végett, mi nemcsak lelkesedtünk, hanem
egy heti zsebpénzünket, némelyikünk annál is többet, adtuk oda erre a
célra.
A mi, elszakadt testvéreinket akkor nem hozták haza s általuk a hazai
magyarság nem szaporodott. Később mégis egyik társunk: Benedek Elek
résztvehetett abban a lélekemelő mozzanatban, amikor egy ily
hazaköltözés ténnyé vált. Mégis - bár óhajtandó volna minden magyarnak
hazaköltöztetése - ezen az uton nem lehetett volna megmenteni a magyar
nemzetet, ha ez igazán dekadens lett volna.
De a magyar nemzet nem volt dekadens. A magyar nemzet nem oláhosodott,
nem tótosodott el, hanem az alföldről kitakarodott törökség helyébe
visszaköltözés által, másfelől a sok véres harcok alatt és a 18-ik
század rémesen pusztitó járványos betegségei miatt Erdélyben és a
felvidéken megritkulva, kénytelen volt ott román, itt tót ajku
polgárokat fogadni sorai közé. Ezek eleintén felül is multák a
magyarság számát, de aztán az ősi magyar lakosság sarjadzani kezdvén,
száz év alatt visszahóditotta majdnem mindenütt a tért és ebben az
utolsó száz évben diadalmat ült ellenségei felett. A kárörvendő hamis
próféták jóslatai hazugságokká váltak.
A nemzet él, fejlődik és virul s ha az erkölcsi élet tisztaságán
őrködni fog minden tényező, az ujabb száz év alatt el fogja érni
számban, dicsőségben ezen a földrészen az elsőbb helyek egyikét.
Mi pedig kicsiny fiai ennek a nagyrahivatott és ezen a világrészen
nagy szerepet játszott, de még nagyobb feladat megoldására kijelelt
nemzetnek, teljesiteni akarjuk a magunk kötelességének egy kis részét
azon az országrészen, ahol a nemzeti elemet a székelység adja. E
végett társaságba gyülünk és nehéz napi munkánkból elszakitott kis
időnk s csekély keresetünkből ideáldozott néhány koronánk segedelmével
össze akarjuk rakni a Székely Nemzeti Alapot, hogy annak segedelmével
a magyar haza délkeleti harmadán élő magyarságot nehéz küzdelmeiben
segitsük; gazdasági harcában erősitsük s legfőképpen szervezzük.
Munkálni akarjuk azt a mezőt, ahol a különböző nyelveket beszélő
honfitársakat egymás iránt való testvéri szeretetre kell birni, hogy a
gyülölködés fojtogató lángja helyett az egymást megértés és szeretet
melegsége leljen tanyát.
Az itt következő dolgozatomban azt akarom megmutatni a szeretet
munkásságában testvéreimnek, különösen pedig nektek, nemzetem
szeretett ifjaí, hogy a magyar nemzetben mindig rendkivüli képességek
voltak és ezek segedelmével lett a multban naggyá, ezek segedelmével
győzte meg az utolsó négy század nemzetpusztitó viharait. A magyar
ember mindig szerette más ajku polgártársait s evvel a szeretettel
csatolta, nehéz időben, magára hagyatva, üldöztetve az ellenére
idetelepitett, sokszor ellenséges népeket.
Ámde ehhez a munkához szükségünk van a tapasztaltak tudására és
vezetésére, a népmilliók, az egész magyar nemzet minden tagjának bármi
csekély adományára, hogy ebben, mint meleg és dus talajban gyökeret
verhessen az ifjuság millióinak lelkesedéséből majd kikelő
Szövetségünk, mint óriási tölgy, amelynek árnyában megpihenhet, meg
kell pihenni a magyar nemzet biztositott jövőjének, ott a délkeleti
felföldön, ami valójában a magyar nemzet, a magyar haza életkérdése.
Jertek tehát szives olvasóim hozzánk, segitsetek munkánkban mindnyájan
azzal, amivel tudtok s jutalmatok lesz a nemzet jövő boldogságának
biztos tudata és az ebből mindnyájunkra és maradékainkra egyaránt
háramló öröm és az utánunk következő boldogabb nemzedék hálája.