Bevezetés

Már gyermekifju korunkban szomoruan hallottuk messziről jött tanulótársaink ajkairól hogy itt-ott mennyi sok magyar oláhosodott el hazánkban. Ugyanezt mondták és írták komoly férfiak nemcsak az erdélyi részekre nézve, de a felsőmagyarországi magyarságra, csakhogy itt nem eloláhosodás, hanem eltótosodás volt a nóta cime. Szomoruan szavalgattuk a Rákosi "Szántó" dalát s mi is felsóhajtottunk vele:"Hejh, maholnap a magyar szó ritka, mint a fehér holló!" A héjasfalvi hidon átkelve, innen már egy darab idegen föld lepett meg minket; ahol a magyarság, a székelység leszármazottja, nehéz küzdelmet folytatott a többi idegen ajku néppel és mi székely ifjak, akkor azt a darab földet már nem is tartottuk Magyarországnak, a mi szemünkben és érzésünkben az erdélyi Magyarország a héjasfalvi hidnál végződött. Komoly és országos jelentőségü férfiak mondották, hogy a magyarság ily dekadenciája mellett nincs mód megtartani az országnak Erdélyt s nem lesz az ország területi épsége megmenthető.

Mi azonban biztunk a magyar nemzet géniuszában s nem hittük el, hogy az a sok szenvedés, amelyen átment, céltalan s a sok vér, amely nemzeti küzdelmeinkben őseink szivéből kifolyt, hiábavaló lett volna. Nemzetünk nagy költőjével mi is hittük, hogy még jőni fog egy jobb kor is, és nem a nagyszerü halál, mert tudtuk, hogy ahol legtöbb vér öntözi az anyaföld hantjait, ott szüli meg az nemcsak a népszabadságot, hanem a nemzeti nagyságot létrehozó legszebb virágait. Ez a hit lelkesitett és a mikor Jókai Mórnak felhivása elhangzott a bukovinai magyarok hazahozatala végett, mi nemcsak lelkesedtünk, hanem egy heti zsebpénzünket, némelyikünk annál is többet, adtuk oda erre a célra.

A mi, elszakadt testvéreinket akkor nem hozták haza s általuk a hazai magyarság nem szaporodott. Később mégis egyik társunk: Benedek Elek résztvehetett abban a lélekemelő mozzanatban, amikor egy ily hazaköltözés ténnyé vált. Mégis - bár óhajtandó volna minden magyarnak hazaköltöztetése - ezen az uton nem lehetett volna megmenteni a magyar nemzetet, ha ez igazán dekadens lett volna.

De a magyar nemzet nem volt dekadens. A magyar nemzet nem oláhosodott, nem tótosodott el, hanem az alföldről kitakarodott törökség helyébe visszaköltözés által, másfelől a sok véres harcok alatt és a 18-ik század rémesen pusztitó járványos betegségei miatt Erdélyben és a felvidéken megritkulva, kénytelen volt ott román, itt tót ajku polgárokat fogadni sorai közé. Ezek eleintén felül is multák a magyarság számát, de aztán az ősi magyar lakosság sarjadzani kezdvén, száz év alatt visszahóditotta majdnem mindenütt a tért és ebben az utolsó száz évben diadalmat ült ellenségei felett. A kárörvendő hamis próféták jóslatai hazugságokká váltak.

A nemzet él, fejlődik és virul s ha az erkölcsi élet tisztaságán őrködni fog minden tényező, az ujabb száz év alatt el fogja érni számban, dicsőségben ezen a földrészen az elsőbb helyek egyikét.

Mi pedig kicsiny fiai ennek a nagyrahivatott és ezen a világrészen nagy szerepet játszott, de még nagyobb feladat megoldására kijelelt nemzetnek, teljesiteni akarjuk a magunk kötelességének egy kis részét azon az országrészen, ahol a nemzeti elemet a székelység adja. E végett társaságba gyülünk és nehéz napi munkánkból elszakitott kis időnk s csekély keresetünkből ideáldozott néhány koronánk segedelmével össze akarjuk rakni a Székely Nemzeti Alapot, hogy annak segedelmével a magyar haza délkeleti harmadán élő magyarságot nehéz küzdelmeiben segitsük; gazdasági harcában erősitsük s legfőképpen szervezzük. Munkálni akarjuk azt a mezőt, ahol a különböző nyelveket beszélő honfitársakat egymás iránt való testvéri szeretetre kell birni, hogy a gyülölködés fojtogató lángja helyett az egymást megértés és szeretet melegsége leljen tanyát.

Az itt következő dolgozatomban azt akarom megmutatni a szeretet munkásságában testvéreimnek, különösen pedig nektek, nemzetem szeretett ifjaí, hogy a magyar nemzetben mindig rendkivüli képességek voltak és ezek segedelmével lett a multban naggyá, ezek segedelmével győzte meg az utolsó négy század nemzetpusztitó viharait. A magyar ember mindig szerette más ajku polgártársait s evvel a szeretettel csatolta, nehéz időben, magára hagyatva, üldöztetve az ellenére idetelepitett, sokszor ellenséges népeket.

Ámde ehhez a munkához szükségünk van a tapasztaltak tudására és vezetésére, a népmilliók, az egész magyar nemzet minden tagjának bármi csekély adományára, hogy ebben, mint meleg és dus talajban gyökeret verhessen az ifjuság millióinak lelkesedéséből majd kikelő Szövetségünk, mint óriási tölgy, amelynek árnyában megpihenhet, meg kell pihenni a magyar nemzet biztositott jövőjének, ott a délkeleti felföldön, ami valójában a magyar nemzet, a magyar haza életkérdése.

Jertek tehát szives olvasóim hozzánk, segitsetek munkánkban mindnyájan azzal, amivel tudtok s jutalmatok lesz a nemzet jövő boldogságának biztos tudata és az ebből mindnyájunkra és maradékainkra egyaránt háramló öröm és az utánunk következő boldogabb nemzedék hálája.