Bevezetés

A devizakiegyenlítési (más néven Herstatt) kockázat több mint 30 évvel ezelőtt került az érdeklődés középpontjába, amikor egy kis mérlegfőösszegű német bank (Bankhaus Herstatt) fizetésképtelensége miatt a hitelintézet devizapiaci partnerei nem jutottak hozzá az általuk vásárolt devizához, holott az ügylet ellenértékét már korábban elutalták a csődbe ment banknak. Az általuk elküldött fizetési megbízásokat visszavonni már nem lehetett. A történtek felhívták a figyelmet a pénzügyi tranzakciók elszámolási és kiegyenlítési folyamatában rejlő, sokszor jelentős kockázatokra. A jegybankok a Bank for International Settlements (BIS) égisze alatt 1996-ban kezdtek el közösen foglalkozni a kérdéssel és alakították ki azt a mérési módszertant, amelyet ma már számos központi bank alkalmaz a kockázatok feltérképezésére.

Az MNB 2000 októberében végezte el először a BIS-módszertant alkalmazó kérdőíveken, illetve személyes megbeszéléseken alapuló elemzést a devizapiacon aktív bankok körében. A 2000-es eredményeket és tapasztalatokat az MNB 2001-ben publikálta (MNB, 2001) "A devizaügyletek kiegyenlítési kockázatának kezelése Magyarországon" címmel. Mivel a devizakereskedési adatok arra utaltak, hogy a devizakiegyenlítés terén jelentős kockázatokkal szembesül a hazai bankrendszer, az MNB 2005-ben elhatározta, hogy a 2000-es felméréshez hasonlóan újra feltérképezi ezt a területet. Az MNB munkáját nagyban megkönnyítette, hogy 2006 elején a BIS bejelentette, hogy a G10 jegybankok közreműködésével ismét elkészíti felmérését e témában.

Jelen tanulmány célja, hogy 2006-os adatok alapján elemezze a bankrendszer jelenlegi tevékenysége melletti devizakiegyenlítési kockázatot, valamint feltérképezze a 2000. évi elemzés óta bekövetkezett változásokat, fejlődést, illetve amennyiben szükséges, a kockázatok csökkentése érdekében (újabb) ajánlásokat fogalmazzon meg. Ahogy számos esetben referencia mutatja majd, a tanulmány aktívan épít a 2000. évi kiadványban leírtakra, így az ott már részletesen bemutatott mérési módszertanra is. Mivel számos jegybank (például a Riksbank vagy a Norges Bank) a BIS-módszertan alapján végzett felmérésen túl (rendszeres vagy egyedi) adatszolgáltatás segítségével elemzi a hitelintézeti szektorban jelentkező devizakiegyenlítési kockázatot és annak pénzügyi stabilitási vonatkozásait, ezért a mostani elemzés a 2000. évi kiadványon némileg túllépve, messzebbről közelíti meg a témát. Az első részben bemutatjuk, hogy miképpen illeszkedik a devizakiegyenlítési kockázat a bankok által viselt kockázatok körébe, milyen dimenziók jellemzik, hogyan hathat a pénzügyi stabilitásra és mely eszközökkel lehetséges a kockázat csökkentése. A második részben a 2006-os felmérés rövid bemutatására, a kérdőívekkel és személyes interjúkkal nyert adatokkal kapcsolatos általános megfontolások ismertetésére kerül sor. A harmadik rész a 2006-os felméréssel nyert adatok elemzését, illetve az összetételhatás kiszűrésével a 2000-es és 2006-os eredmények összehasonlítását tartalmazza. A negyedik részben sommásan kitérünk a személyes interjúk tapasztalataira, végül összefoglaljuk az eredményeket, levonjuk a következtetéseket és szükség esetén megfogalmazzuk a jövőbeni teendőket.