Bevezetés

...

Tervem röviden a következő: oly kicsiny, de oly erős hajót építtetek, aminőt csak lehetséges; éppen csak akkorának kell lennie, hogy 12 ember számára öt esztendőre való eleség és szénkészlet beleférjen. Számításom szerint körülbelül 170 tonnás hajó éppen elégséges erre a célra; olyan gépnek kell benne lennie, hogy a hajó óránként hat tengeri mérföldet tehessen, de a mellett fel kell szerelve lennie teljes vitorlázattal és kötélzettel is.

A legfontosabb ennél a hajónál az, hogy olyan elvek szerint épüljön, amelyeknek segítségével kibírja a jég nyomását. Az oldalainak olyan meredekeknek kell lenniük, hogy a jég, amikor nyomni kezdi, ne tudjon belekapaszkodni, mint ahogy ez a "Jeannette"-tel s a többi hajókkal történt, amelyek sarki expedíciókat vittek: hanem e helyett emelje a jég a magasba. Nagyobb változásra nem igen lesz szükség a szerkezetben; de ez a legfontosabb szempont: mert még a "Jeannette" is, bár az alakja határozottan célszerűtlen volt, teljes két esztendeig kibírta a roppant jégnyomást. Hogy a hajónak könnyen meg lehet adni az itt szóban forgó alakot, avval mindenki tisztában van, aki már látott hajót a jégnyomás hatása alatt. Ugyanebből az okból kicsinynek is kell lennie a hajónak; mert, arról nem is szólván, hogy könnyebb kormányozni a jég között, bizonyos az, hogy a jégnyomás könnyebben felemeli, valamint az is, hogy kis hajót könnyebb erősnek készíteni, mint nagyot. Természetes az is, hogy ezt a hajót válogatott anyagból kell építeni. Igaz, hogy sajátos formája és szűk volta miatt nem lesz valami jó és kényelmes hajó, ez azonban nem nagy fontosságú dolog a jégtől zajló tengeren, ahova mi készülünk.

Ha megvan ez a hajó, valamint a tíz, legfeljebb tizenkét emberből álló legénység, melyet gondosan kell összeválogatni elsőrendű, edzett matrózokból, ha továbbá megvan az öt esztendőre szánt eleség és egyéb felszerelés, amely minden tekintetben a legjobb, amit korunk csak nyujtani képes, akkor, azt hiszem, a vállalkozásnak feltétlenül sikerülnie kell. Ezzel a hajóval meg fogjuk kísérelni, hogy a Behring-szorosan át és nyugat felé, Szibíria északi partjai mentén felhatoljunk az újszibíriai szigetekig, még pedig oly korán nyáron, amily korán csak a jég megengedi. (Ha kezdetben arra gondoltam is, hogy a Behring-szorosan megyünk, ez csak azért történt, mert azt hittem, hogy erről az oldalról érhetők el az újszibíriai szigetek legkorábban és legbiztosabban. Amikor azonban tüzetesebben foglalkoztam a dologgal, rájöttem, hogy ez kétséges s ezért szántam rá magamat a rövidebb útra a Káriai-tengeren át, észak felé kerülve meg a Cseljuszkin-fokot).

Az újszibíriai szigetekhez érve, nagyon jól fel kell használni az időt az áramlási és jégviszonyok megvizsgálására, megvárván azt a legkedvezőbb pillanatot, amikor lehetséges legmesszebbre felhatolni észak felé a jégmentes vizen. Ha tekintetbe vesszük az amerikai cetvadászok tudósításait a Behring-szorostól északra fekvő tenger jégviszonyairól, akkor ezt az időpontot augusztusra vagy szeptember elejére tehetjük.

Ha elérkezett a kedvező pillanat, akkor északi irányban vágunk keresztül a jégen, olyan messzire, amennyire csak lehet. Hogy ily módon tovább juthatunk, mint a legészakabbra fekvő újszibíriai sziget, azt csaknem teljes bizonyossággal következtethetjük a Jeannette-expedíció eredményeiből. Mialatt ez az expedíció a Bennet-szigettől északra vergődött a jégben, De Long azt jegyezte fel naplójában, hogy ott "sötét, víztükröző eget" láttak mindenfelől: vagyis olyan eget, mely mindenfelől nyílt víznek a tükörképétől lett homályosabb. Amiből az következik, hogy legalább is valamennyire erős jégtörőhajóval keresztül lehet vergődni ezeken a nyílt vizeken. E tekintetben gondolni kell arra is, hogy ugyancsak a Jeannette- expedíció csónakokon, és pedig részben nyílt vizen utazott a Bennet- szigettől egészen a szibíriai partokig; ismeretes, hogy az expedíció nagyobb része ezeken a partokon érte tragikus végét. Nordenskjöld nem jutott tovább észak felé (1878 augusztus végén) az említett szigetcsoport legdélibb szigeténél: itt azonban a tenger mindenfelé szabad volt.

A valószínűség tehát megvan arra, hogy képesek leszünk az újszibíriai szigetek mellett felhatolni észak felé: ha pedig már ennyire jutottunk, akkor benne is vagyunk abban az áramlásban, amely a "Jeannette"-et vitte; ekkor tehát csak arról lehet szó, hogy tovább törtessünk észak felé, míg a jég fogva tart bennünket.

Itt alkalmas helyet választunk ki, jól lekötözzük, lehorgonyozzuk a hajót megfelelő jéghegyek közé s aztán hagyjuk, hogy feltornyosuljon körülötte a jég, ahogy neki tetszik, - minél magasabbra, annál jobb; ez a jégtorlódás csak felemeli a hajót, s az így még biztosabban és szilárdabban fog ülni. Hogy a hajó a jég nyomása alatt esetleg oldalt dől, az bizonyos mértékben lehetséges ugyan, de nem sokat jelent. Ettől fogva az áramlás veszi át a hajó továbbszállításának szerepét; mert a hajó már nem szállító eszköz lesz többé, hanem csak táborhely és téli szállás, ahol elegendő időnk lesz arra, hogy a tudományos megfigyeléseket pontosan elvégezhessük.

Ily módon, azok után, amiket már az imént elmondtam és bebizonyítottam, valószínű, hogy az expedíció eljuthat a sarkig és a sarkon keresztül tovább a Grönland és Spitzbergák közt fekvő tengerbe. Itt aztán, amint a 80-ik szélességi fokot elértük, sőt talán már előbb is, ha kezdődik a nyár, kilátásunk lehet arra, hogy kiszabadítjuk hajónkat a jégből s aztán hazavitorlázhatunk. Ha azonban a hajó idő előtt elpusztulna, - ami lehetséges ugyan, bár nem tartom valószínűnek, ha az imént említett elvek alapján építik meg, - az expedíció még akkor sem vall kudarcot, mert a visszautazásnak mégis csak a sarkon keresztül kell megtörténnie az említett áramlással, amely végre is az észak-atlanti medencébe visz bennünket. Jég ugyanis elegendő van, amelyen vitethetjük magunkat az áramlással, s az utazásnak ezt a módját már azelőtt is kipróbáltuk. Ha a Jeannette-expedíciónak elegendő elesége van, s rajta marad azon a jégdarabon, amelyen később megtalálták az általa hátrahagyott tárgyakat, akkor bizonyára egészen más vége lett volna ennek az expedíciónak!

A hajó, ha betöri is a jégnyomás, nem süllyedhet oly gyorsan, hogy elegendő idő ne legyen a menekülésre, még pedig az összes eleséggel és egyéb készlettel együtt, amit kényelmesen ki lehet hordani valami hatalmas jégdarabra, amelyet már előzőleg kiválasztottunk erre az eshetőségre. Itt ütjük fel sátrainkat, amelyeket egyenesen e célból viszünk magunkkal. Hogy eleségünket s egyéb készleteinket megkaphassuk, nem valamennyit rakjuk egy helyre, hanem felosztva raktározzuk el a jégdarabon s olyan fatutajokra rakjuk, amelyeket deszkákból és gerendákból ácsolunk össze. Ezzel meggátoljuk, hogy a készletből és eleségből bármi is a tengerbe sülyedjen, ha véletlenül beszakad alatta a jég. Mert éppen egy jégdarabnak a kettétörése miatt vesztette el felszerelésének egy részét a "Hansa" legénysége, amely félesztendőnél tovább utazott lefelé egy óriási jégtáblán Grönland keleti partjainak mentén.

Az ily utazás sikeréhez csak két dolog szükséges: jó ruházat és sok eleség; erről pedig gondoskodhatunk. Ekkor pedig éppoly biztosan leszünk a jégtáblán is, mint ha a hajónkon lennénk: s éppen olyan jól eljuthatunk a Grönlandi tengerbe is. Ha aztán odaértünk, a különbség csak az lesz, hogy hajó helyett csónakjainkon kell majd tovább utaznunk, amelyek éppoly biztosan elvihetnek bennünket a legközelebbi kikötőig. Így hát azt hiszem: megvan a túlnyomó valószínűség arra, hogy ez az expedíció feltétlenül sikerülni fog.

...