Előszó

Ormos Gyula - eredeti nevén Papp Gyula, a keresztségben ezt kapta, csak később vette fel a szülőhelyére utaló nevet, s publikált ezen a néven 1974-től kezdődően -, verseivel a hetvenes évek elején találkoztam a Napjaink, majd az Észak- Magyarország és a Kortárs hasábjain. Tetszettek a versei, leginkább talán természetközelségük ragadott meg, metaforáinak elevensége és a szabad versekben is jelenlévő dallamosság. Már első versei is szociális érzékenységről tanúskodtak. Ormos is, mint az elkötelezett irodalom zászlóshajójának számító Váci Mihály és a Napjaink versrovatának vezetője, Serföző Simon, a kisemberek, az elesettek szószólójaként kívánt föllépni. Azt a közeget igyekezett a költészet eszközeivel megidézni, ahonnét vétetett, amely útra bocsátotta. Paradoxon: Ormos (is) azokról, azoknak írta verseit, akik nem olvasnak verset, legkisebb gondjuk a költészet, az irodalom.

Hangja mélabús volt, leginkább talán a gordonkáéra emlékeztetett, ebben a hangban fölismerhető volt az orosz Jeszenyin és a magyar Tóth Árpád hangja.

Rezignált, érzelmes, nosztalgikus költészet körvonalai bontakoztak ki lassan a figyelmes olvasó előtt. Ormos szinte minden versében megjelennek a természet képei, a "karbidszagú táj" dombjai, fái, virágai, a gyerekkortól ismerős arcok, és nagyon sokszor az édesanya alakja, akinek központi szerepe lehetett a költő életében.

Elégikus hangulat a versihlető erő. Borongás, mélabú, szentimentalizmus. Legjobb verseiben magasra jutott Ormos, de költészete mégsem teljesedhetett ki. Talán nem volt elég ideje rá? Költői kérdés.

Petőfinek, Csokonainak, József Attilának, Adynak, Dsidának volt?

Ormos a kilencvenes évekre elhallgatott. Ennek okát ma már nehéz volna megtalálni. Talán a társadalomban végbement mélyreható változások, az irodalom szerepének háttérbe szorulása bizonytalanították el? Ki tudja. Ezekben az években már nem publikált.

Életében nem jelent meg kötete, de foglalkozott a gondolattal. Kilencven táján összeállított egy gyűjteményt, amit véleményezésre elküldött Vasy Gézának, a "Hetek" költői csoportosulás - Ágh István, Bella István, Buda Ferenc, Kalász László, Raffay Sarolta, Ratkó József, Serfőző Simon - neves kritikusának, aki jó véleménnyel volt a versekről, javasolta kiadásukat, amire sajnos nem került sor.

Posztumusz kötetet tart hát kezében a kedves olvasó, egy halott ember remélhetőleg élő, a szív ritmusával lüktető verseit. Mert java verseiben Ormos Gyula megszelídítette az időt, magasabb szférákba emelte az esetlegest. Szívhez szóló versekkel, megindító, szép sorokkal találkozhat e karcsú könyv lapjain a szépre fogékony, érzékeny olvasó.

Miskolc, 2000. február 2.
Fecske Csaba