A "Borsszem Jankó" ismerős alakjának heti sopánkodásaiból és lakoma utáni örökös vágyából egész kötet jelent meg, összegyüjtvén a boldogtalan diurnista fellengző ódáit, mélyen átérzett szonettjeit, elegiáit, melyek mind egyetlen czél felé szállnak, csakhogy soha oda el nem jutnak. A könyv czimplapján is ott áll Sanyaró Vendel a hentes bolt kirakata előtt, mig a távolban az ő ideálja domborodik elő, az operaház elhizott portása. A művelt proletariátus panaszkodik itt, a nélkül, hogy - a mihez joga volna - vádolna is egyuttal. Szelid öngunyolása megnyerte neki egy ország részvétét. Egy társadalmi kérdés van ez alakban fölvetve, mely sürgeti a megoldást. Szegény jó Vendelke nem kaczérkodik az ő sanyaru sorsával, hanem bölcs megnyugvással és nem mindennapi elmésséggel számol le vele. A könyvecske Singer és Wolfner kiadása, csinos alakban, szines nyomásu czimképpel; több rajz is eleveníti, melyek a lantoló diurnistát tüntetik fel, ki üres óráinak lendületes perczeiben költő is.

Forrás: Vasárnapi Ujság
https://epa.oszk.hu/00000/00030/01792/pdf/01792.pdf