...

Harmincznégy éve szerkesztem a "Kis Lap" czimü gyermeki ujságot. Ez évek alatt semmi sem nyujtott nekem annyi tiszta örömöt, mint ez a foglalkozásom; s ha volt: egy sikerem sem adott akkora elégtételt, mint az, melyet a gyermekvilágban értem el. Az is igaz, hogy erős gyámolitóim voltak e vállalatomban az édesanya, a nagymama, a nénike, az összes női atyafiság, sőt némelykor egy-egy apa és bácsi is, aki nem féltette méltóságát attól, hogy ha, mint az Olympósz istenei, ő is néha-napján alászáll a porba, játszani a kicsinyekkel.

A szerkesztő s a gyermeki világ között való viszonyt a rokoni szeretet diapasonjára igyekeztem hangolni, hogy az én apró népeim legott bizalommal forduljanak felém. Pátriárkálisan tegezem, akár herczegnek a leánykája, akár falusi mesternek a fiacskája. És az is meglehet, hogy a fönségnek vegyül is bele valamelyes szine, mert a tekintélytartás erős nevelő eszköz.

Ha e hosszu pálya, az immáron hatvan kötetre szaporodott lap történetét el akarnám mondani, egy hatvanegyediket köllene irnom; amire, tekintve a gyermeki lélekben tett fölfedező utaimat s észleléseimet, érdemes is volna.

*

Ezuttal az én kis olvasóim leveleivel foglalkozom. Ezekből a levelekből természetesen csak olyanokat gyüjtöttem össze, melyeket igazán a gyermeki lélekből fakadt, őszinte nyilatkozásokul ismertem föl; amelyeket sem a mama, sem a nevelő-kisasszony nem szerkesztett s ugy mondott a fiucska vagy lányka tolla alá.

...