Utószó

...

Dobsina és a Szepesség déli részének német telepesei az ottani gazdag érctelepek kiaknázása céljából bányászokként kerültek hozzánk valamikor a középkorban. Szülőföldjükről magukkal hozták és új hazájukban meghonosították sok nemzedéken át kikristályosodott szakmai tudásukat, miközben hűséggel őrizték az idők folyamán sajátos változásokat mutató anyanyelvüket, ősi szokásaikat és hiedelmeiket. Lux Gyulának a nevezett városra és területre vonatkozó honismereti munkássága ezért a bányászattörténeti kutatások szempontjából is megkerülhetetlen, hiszen bármiről ír, közvetve vagy közvetlenül a németajkú bányászlakosság múltjára vet világot a különböző tudományágak (történelem, nyelvészet, néprajz, statisztika stb.) eredményeinek komplex hasznosításával. Publikációinak értékét növeli, hogy sok évtized távolából is pontosak, megbízhatóak és magasszínvonalúak, a szóban forgó tárgykörben tulajdonképpen máig a legjobbak. (Éppen ezért furcsának találjuk, hogy a magyarországi németséggel foglalkozó újabb munkák általában nem vesznek tudomást róluk.)

Az a kis könyve, amely reprint kiadásunk formájában most újra hozzáférhetővé vált, a történelmi adatok híján a nyelvtudomány segítségével tesz biztató kísérletet a dél-szepesi és a dobsinai németek, vagyis a helyi bányásznép és -kultúra származásának tisztázására. Végkövetkeztései kiállták az idő próbáját, lényegesen többet, újabbat a későbbi kutatás sem tudott Lux eredményeihez hozzátenni. A munka aktualitását igazolja, hogy még napjainkban is felbukkannak azok a minden alapot nélkülöző állítások, miszerint a dobsinai németek (az úgynevezett "bulénerek") az ókorban e tájon élt germán törzs, a quádok maradékai.

A mű ismételt megjelentetését a szerző emléke előtti tisztelgésnek is szánjuk születésének 120. évében.