Előszó

A szombatosság történetének 1638-ig terjedő első része jobbára már a Magyar-Zsidó Szemle III-V. évfolyamában jelent meg. Néhány terjedelmesebb és több apróbb toldással itt másod ízben teszem közzé, egyúttal pedig tovább vezetem azt egészen a szombatosságnak a zsidósággal való teljes egybeolvadásáig, 1638-tól 1869-ig. Az ezzel befejezett történetet kiegészíti a zsidó hitre tért szombatosok által alapított Izraelita prozelita hitközség történetének s jelen állapotának rövid vázlata.

A szombatosságnak nemcsak külső történetét: eredetét, felvirágzását, hanyatlását és harmadfél százados üldöztetését akartam bemutatni, hanem ezzel összefüggésben annak belső történetét is: dogmatikájának fokonkénti fejlődését, vallásos és szellemi életét, kivált pedig irodalmát. Az utóbbit már csak azért óhajtottam tőlem telhető legközelebbről ismertetni, minthogy ezen irodalom a szombatosság történetének legbővebb, gyakran egyetlen, minden esetre pedig leginkább megbizható forrása. Csakhogy ezen elejétől végig magyar irodalom még kiadatlanul hever Erdély- s Magyarország különféle könyv- és levéltáraiban. Forrásul felhasznált termékeit tehát, a mennyiben még teljesen ismeretlenek voltak, mindenek előtt ismertetni és meghatározni kellett. A többi szombatos kéziratokról eddigelé közzétett adatok pedig rendesen kiegészítésre, vagy helyreigazításra szorultak, leggyakrabban annak kimutatására, hogy az illető kézirat tartalma nem egyéb, mint egy vagy több héberül irott zsidó könyvnek magyar fordítása, vagy átdolgozása.

Mindezeket természetesen megokolni, gyakran a kéziratokból, illetve héber eredetiekből vett mutatványokkal kellett igazolni. Innét erednek az olykor terjedelmes kitérések, melyek, kivált e monographia első részében, nem csekély mértékben akasztják meg a történeti események elbeszélését.

Bogáthi hires Psalteriumára nézve, például, eddigelé abban állapodtak meg, hogy a teljes zsoltárkönyvnek ezen első magyar költői fordítása, tisztán unitárius szellemben irt munka, melynek már tartalmából is kiviláglik, hogy szerzője nem volt szombatos. A Psalterium kéziratainak tanulmányozása ennek ép ellenkezőjéről győzött meg. Midőn azonban ennek következtén a szombatosság számára reklamálom Bogáthit, s zsoltáraira, mint a régibb szombatosság vallásos felfogásának egyik fő forrására utalok: ez eltérő nézetet előbb igaznak kellett kimutatnom. S e czélnak szolgál az egész hetedik fejezet (140-155. l.).

Kevésbbé szorul tán mentségre, hogy a szombatosság történetében Péchi Simon életének lehetőleg teljes képét iparkodtam bemutatni. Egy rendkívüli, mint államférfi, katona s vallásalapító, mint iró, tudós és hebraista egyaránt kiváló férfiúnak változatos eseményekben gazdag életrajza az. Ennek pedig majdnem minden egyes vonása szoros összefüggésben áll a szombatosság ez apostola vallásos nézeteinek fokonkénti fejlődésével, mely mértékadó volt magának a szombatosságnak fejlődésére, egész történetére nézve.

Ezen háromszázados történet többnyire kényes természetű vallási kérdések körül fordul meg, melyeknek eldöntésén, vagy akár csak tárgyalásán könnyen megütközik az egyik vagy másik vallásos meggyőződés. Azért óvakodtam itéletet hozni az efféle kérdésekben. Arra szorítkoztam, hogy a lehetőleg legnagyobb tárgyilagossággal egymás mellé állítsam a tényeket s kimutassam azok összefüggését és következményeit. S ezt is, kivált hol vallásos fejtegetések s vallásos viták kerülnek szőnyegre, nem annyira a magam, mint az illető kútforrások szavaival iparkodtam elbeszélni.

Különben merem hinni, hogy e történetnek elfogulatlan olvasója magáévá fogja tenni Orbán Balázsnak (A Székelyföld leírása, I. 150. l.) a szombatosokról elmondott e következő szavait: "Bár életök folytonos társadalmi martyrság, ők rendületlenül ragaszkodnak őseiktől öröklött hitökhez, lelki meggyőződésükben semmi megingatni nem tudja, s ily szilárdság, ily önzetlen hűség, ily rendületlenség még akkor is becsülést érdemel, ha talán tévelygők lennének".

Budapesten, 1889. szeptemberben.
A SZERZŐ.