Előszó

Budai Ferencznek "Polgári Lexicon" czimü, még 1804-ben megjelent s a 16-dik század végéig élt nevezetesebb magyar férfiak és nők életrajzát tartalmazó nagybecsű munkáját, melynek példányai azóta annyira elfogytak, hogy csak antiquariusok utján, ügygyel-bajjal, drága pénzen lehetett annak egyes darabjaihoz hozzá jutni, némi szükséges változtatásokkal adjuk át a t. cz. közönségnek.

A szoros értelemben vett helyesirásra vonatkozólag, mely a mai álláspontnak többé meg nem felel, teljes átidomitás volt elkerülhetlenül szükséges.

Az egyes igealakzatok és mondat-fűzéseknél azonban, ha az ódik és ődik, atódik és etődik-féle nyelvrontó igevégzeteket, mint hátrahagyódik, megevődik, használtatódik, eltemetődik stb., s a számnevek után használni szokott germanizáló többes számot, mint harmincz lovakat, negyven emberekkel stb. kivesszük, alig történt egyéb valamire való változtatás.

A hely, ugyszintén a személyneveknél is, az ujabb, általánosabb, tekintélyeink által használt formák és kifejezések nyertek alkalmazást, mint Titul = Titel, Fagaras = Fogaras, Pruck - Bruck stb.; Tosu = Tas, Katz = Katzianer, Eusee - Őse stb., melyek közől amazoknál, egykettőt kivéve, hogy a régi alak is megmaradjon az aziránt pietással viseltetők számára, az ujabb kifejezések zárjelek közé jöttek.

Hogy pedig eme gyökeresebb javításoknál, melyek elkerülhetlenül szükségesek voltak arra, hogy a nagybecsü történelmi anyag ujból meleg fogadtatás és közpártolásban részesüljön, a legnagyobb figyelem és óvatossággal jártunk el, talán mondani is fölösleges.

Vedd ime hát kegyes olvasó e jeles munkát, s az abban hiteles kútfők nyomán, annyi tapintat, annyi nemzeties zamattal leirt nagy idők, nagy emberek, régi erkölcsök, bajnoki tettek, ébreszszenek téged is hasonlókra.

Pest, 1866, nov. 1.
Réső Ensel Sándor.