Előszó

Jelen kismonográfia eredetileg 1984-ben jelent meg a Kossuth Könyvkiadónál, a Nyíri Kristóf szerkesztette A polgári filozófia a XX. században című sorozatban. E sorozat nagyon fontos feladatot teljesített: olyan gondolkodók munkásságát tette hozzáférhetővé, akikről a szélesebb közönség korábban csak kevés, gyakran pontatlan és ideológiai torzításoktól sem mentes információval rendelkezett. (Carnap történetesen a szerencsésebbek közé tartozott, hála az Altrichter Ferenc szerkesztette A Bécsi Kör filozófiája című kötetnek - bár ebben nem esik szó késői munkásságról.)

Mi értelme van 28 évvel később a könyv újbóli megjelentetésének? Nos, ilyen típusú kötet, melyből az olvasó pár óra alatt képet kaphat Carnap nézeteiről, azóta sem született. Igaz, hogy a Carnapról ma némileg másként gondolkodunk, mint a könyv megírásának idején, de a Carnap-képben bekövetkezett változások kevéssé érintik a könyvben írottakat. A könyv nem sok figyelmet szentel annak, hogy Carnap milyen helyet foglal a filozófia történetében, márpedig ez az, amiről manapság másként gondolkodunk. Egyrészt, egyértelművé vált, hogy a logikai pozitivizmus legsúlyosabb kritikáját nem a Thomas Kuhn és mások munkássága nyomán megváltozott tudományfelfogás jelenti, hanem a Saul Kripke és Hilary Putnam nevével fémjelezhető realizmus. Másrészt, kiderült, hogy Carnap és a logikai pozitivisták általában sokkal szorosabban kötődnek bizonyos kanti problémákhoz, mint az írásaikból kitűnik. Utólag tehát szerencsésnek bizonyult, hogy Carnap filozófiatörténeti szerepét annak idején elhanyagoltam.

Ma másként írnék Carnapról könyvet. Viszont amit annak idején írtam, most is vállalható, egy dolog kivételével. A könyv utolsó szakaszában elkövettem egy súlyos tévedést. Ezt az új kiadásban kijavítottam. Ettől eltekintve, a szöveg megegyezik a korábbival.

2012. augusztus
Forrai Gábor