VĂĄlogatott versek

MegfĂĄradt ember

A fĂśldeken nĂŠhĂĄny komoly paraszt
hazafele indul hallgatag.
EgymĂĄs mellett fekszĂźnk: a folyĂł meg ĂŠn,
gyenge fĂźvek alusznak a szĂ­vem alatt.

A folyĂł csĂśndes, nagy nyugalmat gĂśrget,
harmattĂĄ vĂĄlt bennem a gond ĂŠs teher;
se fĂŠrfi, se gyerek, se magyar, se testvĂŠr,
csak megfĂĄradt ember, aki itt hever.

A bĂŠkessĂŠget szĂŠtosztja az este,
meleg kenyeréből egy karaj vagyok,
pihen most az ĂŠg is, a nyugodt Marosra
s homlokomra kiĂźlnek a csillagok.

1923. aug.

Nem ĂŠn kiĂĄltok

Nem ĂŠn kiĂĄltok, a fĂśld dĂźbĂśrĂśg,
Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,
Lapulj a forrĂĄsok tiszta fenekĂŠre,
SĂ­mulj az Ăźveglapba,
Rejtőzz a gyémántok fénye mögé,
KĂśvek alatt a bogarak kĂśzĂŠ,
Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben,
Te szegĂŠny, szegĂŠny.
Friss záporokkal szivárogj a földbe –
HiĂĄba fĂźrĂśsztĂśd Ăśnmagadban,
Csak mĂĄsban moshatod meg arcodat.
LĂŠgy egy fĹąszĂĄlon a pici ĂŠl
S nagyobb leszel a vilĂĄg tengelyĂŠnĂŠl.
Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok!
Meddő anyánk gyerekért könyörög.
BarĂĄtom, drĂĄga, szerelmes barĂĄtom,
AkĂĄr borzalmas, akĂĄr nagyszerĹą,
Nem ĂŠn kiĂĄltok, a fĂśld dĂźbĂśrĂśg.

1924 első fele

Tiszta szĂ­vvel

Nincsen apĂĄm, se anyĂĄm,
se istenem, se hazĂĄm,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,
hĂĄt az ĂśrdĂśg veszi meg.
Tiszta szĂ­vvel betĂśrĂśk,
ha kell, embert is ĂślĂśk.

Elfognak ĂŠs felkĂśtnek,
ĂĄldott fĂślddel elfĂśdnek
s halĂĄlt hozĂł fĹą terem
gyĂśnyĂśrĹąszĂŠp szĂ­vemen.

1925. mĂĄrc.

KopogtatĂĄs nĂŠlkĂźl

Ha megszeretlek, kopogtatĂĄs nĂŠlkĂźl bejĂśhetsz hozzĂĄm,
de gondold jĂłl meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsĂłba friss vizet hozok be nĂŠked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennĂźnket senki,
gĂśrnyedvĂŠn ruhĂĄnkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csĂśnd a csĂśnd, nĂŠked is szĂłlok,
ha fĂĄradt vagy, egyetlen szĂŠkemre leĂźltetlek,
melegben levethesz nyakkendőt, gallért,
ha ĂŠhes vagy, tiszta papirt kapsz tĂĄnyĂŠrul, amikor akad mĂĄs is,
hanem akkor hagyj nĂŠkem is, ĂŠn is ĂśrĂśkkĂŠ ĂŠhes vagyok.

Ha megszeretlek, kopogtatĂĄs nĂŠlkĂźl bejĂśhetsz hozzĂĄm,
de gondold jĂłl meg,
bĂĄntana, ha azutĂĄn sokĂĄig elkerĂźlnĂŠl.

1926. ĂĄpr.

Áldalak búval, vigalommal

Áldalak búval, vigalommal,
fĂŠltelek szeretnivalĂłmmal,
őrizlek kérő tenyerekkel:
bĂşzafĂśldekkel, fellegekkel.

TopogĂĄsod muzsikĂĄs romlĂĄs,
falam ellened ĂśrĂśk omlĂĄs,
dĂźledĂŠk-ĂĄrnyĂĄn ringatĂłzom,
leheletedbe burkolĂłzom.

Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szĂ­vemhez szĂ­vvel keveredsz-e,
lĂĄtlak, hallak ĂŠs ĂŠnekellek,
Istennek tĂŠgedet felellek.

Hajnalban nyujtózik az erdő,
ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szĂ­vĂŠre borĂ­tja.

1927 karĂĄcsony

RingatĂł

Holott nĂĄddal ringat,
holott csobogĂĄssal,
kékellő derűvel,
tavi csĂłkolĂĄssal.

Lehet, hogy szerelme
fĂślderĂźl majd mĂĄssal,
de az is ringassa
ilyen ringatĂĄssal.

1928 tavasza

Tedd a kezed

Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.

Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha ĂŠltem
ĂŠlted volna.

Úgy szeress, mint
ha jĂł volna,
mintha szĂ­vem
szĂ­ved volna.

1928. máj.–jún.

KlĂĄrisok

KlĂĄrisok a nyakadon,
bĂŠkafejek a tavon.
BĂĄrĂĄnyganĂŠ,
bĂĄrĂĄnyganĂŠj a havon.

RĂłzsa a holdudvaron,
aranyĂśv derekadon.
KenderkĂśtĂŠl,
kenderkĂśtĂŠl nyakamon.

SzoknyĂĄs lĂĄbad mozgĂĄsa
harangnyelvek ingĂĄsa,
folyĂłvĂ­zben
kĂŠt jegenye hajlĂĄsa.

SzoknyĂĄs lĂĄbad mozgĂĄsa
harangnyelvek kongĂĄsa,
folyĂłvĂ­zben
nĂŠma lombok hullĂĄsa.

1928 nyara

MedĂĄliĂĄk

1

ElefĂĄnt voltam, jĂĄmbor ĂŠs szegĂŠny,
hĹąvĂśs ĂŠs bĂślcs vizeket ittam ĂŠn,
a dombon ĂĄlltam s ormĂĄnyommal ott
megsĂ­mogattam a holdat, a napot,

ĂŠs fĂślnyujtottam ajkukhoz a fĂĄt,
a zöld cincért, a kígyót, a kovát, –
most lelkem: ember – mennyem odavan,
szörnyű fülekkel legyezem magam – –

2

Porszem mĂĄszik gyenge harmaton,
lukas nadrĂĄgom kĂŠzzel takarom,
a kis kanĂĄsz rĂ­va Ăśleli ĂĄt
kővé varázsolt tarka malacát –

zĂśld fĂźst az ĂŠg ĂŠs lassan elpirul,
csĂśngess, a csĂśngĂŠs tompa tĂłra hull,
jĂŠglapba fagyva tejfehĂŠr virĂĄg,
elvált levélen lebeg a világ – –

3

Totyog, totyog a piĂłcahalĂĄsz,
bĂĄmul, bĂĄmul a sovĂĄny kanĂĄsz,
lebeg, lebeg a tĂł fĂślĂśtt a gĂŠm,
gőzöl, gőzöl a friss tehénlepény –

egy fĂĄradt alma fĂźgg fejem felett,
a hernyĂł rĂĄgott szĂ­vĂŠig szemet,
kinĂŠz hĂĄt rajta ĂŠs mindent belĂĄt,
virág volt ez a vers, almavirág – –

4

Lehet, hogy hab vagy, cukrozott tejen,
lehet, hogy zĂśrej, meredt ĂŠjjelen,
lehet, hogy kĂŠs vagy Ăłnos vĂ­z alatt,
lehet, hogy gomb vagy, amely leszakad –

a cselĂŠdlĂĄny kĂśnnye a kovĂĄszba hull,
ne keress csĂłkot, ez a hĂĄz kigyĂşl,
hazatalálsz még, szedd a lábodat –
füstölgő szemek világítanak – –

5

DisznĂł, de akin jĂĄspis a csĂźlĂśk,
fĂĄbul faragott istenen ĂźlĂśk,
hejh, bársony gyász, a tejen tünj elő!
meghalok s mázsás szakállam kinő

s ha megrándul még bőröm, az egek,
hĂĄtamrĂłl minden hasamra pereg;
hemzsegnek majd az aprĂł zsĂ­rosok,
a csillagok, kis fehér kukacok – –

6

Ragyog a zĂśld gyĂ­k, sorsom keresi,
zĂśrget a bĂşza: magvĂĄt kiveti,
rámnéz a tó, ha belé kő esett
s a sĂ­rĂłk sĂłhajtotta fellegek,

a hĂĄborĂşkkal hĂ­vott hajnalok,
ugró napok és rezgő csillagok
körülkóvályogják nyugodt fejem –
világizzása hőmérsékletem – –

7

A küszöbön a vashabú vödör, –
szeresd a lĂĄnyt, ki meztĂŠlĂĄb sĂśpĂśr,
a szennyes lĂŠ lapulva ĂĄrad el,
tajtékja fölgyűrt karján szárad el –

ĂŠn is bĂĄdoghabokba horpadok,
de kélnek csengő és szabad habok
s vĂŠgigcsattognak tengerek lovĂĄn
a lépcsőházak villogó fogán – –

8

Borostyánkőbe fagy be az ügyész,
fekete frakkban guggolva kinĂŠz,
meredten nĂŠzi, hogy mi fĂŠltve fĂśd,
cirĂłgat, ĂĄld a fĂŠny, a szĂŠl, a kĂśd,

befut a rĂłzsa, amint rothadok,
pihĂŠvĂŠ szednek hĹąvĂśs kĂłcsagok
és őszi esték melege leszek,
hogy ne ludbőrzzenek az öregek – –

9

BarĂĄtommal egy ĂĄgyban lakom,
nem is lesz hervadĂł liliomom,
nincs gĂŠpfegyverem, kĂśvem vagy nyilam,
Ăślni szeretnĂŠk, mint mindannyian

s míg gőggel fortyog a bab és sziszeg,
főzelékszínű szemmel nézitek,
hogy szĂŠles ajkam lĂĄzba rezgve ring
s fecskék etetnek bogárral megint – –

10

SzakĂĄllam sercenj, reccsenj, kunkorodj,
boronaként a vetésen vonódj –
az ĂŠg fĂślĂśtt, mint lent a fellegek,
egy cirĂłgatĂĄs gazdĂĄtlan lebeg

s e hĹąvĂśs varĂĄzs hĂşzva, szeliden,
szakĂĄllamon majd egykor megpihen
s vĂśrĂśs fonatjĂĄn bĂźtykĂśmig csorog
jó ízzel-gőzzel, mint a gyógyborok – –

11

HuszonhĂĄrom kirĂĄly sĂŠtĂĄl,
jĂĄspiskorona fejĂźkben,
sĂĄrga dinnyĂŠt edegĂŠlnek,
Ăşj hold sĂźt a balkezĂźkben.

HuszonhĂĄrom kĂślyĂśk csĂĄszkĂĄl,
csĂĄmpĂĄs sityak a fejĂźkben,
görögdinnyét szürcsölőznek,
Ăşj nap lĂĄngol jobbkezĂźkben.

12

Az eltaposott orrĂş fekete,
a sĂĄrga, kinek kĂŠkebb az ege,
a rézbőrű, kin megfagyott a vér
és a lidércként rugódzó fehér –

– – – – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – – – – – – –

1927–1928

KĂźlvĂĄrosi ĂŠj

A mellĂŠkudvarbĂłl a fĂŠny
hĂĄlĂłjĂĄt lassan emeli,
mint gĂśdĂśr a vĂ­z fenekĂŠn,
konyhĂĄnk mĂĄr homĂĄllyal teli.

Csönd, – – lomhán szinte lábrakap
s mĂĄszik a sĂşrolĂł kefe;
fĂślĂśtte egy kis faldarab
azon tünődik, hulljon-e.

S olajos rongyokban az ĂŠgen
megĂĄll, sĂłhajt az ĂŠj;
leĂźl a vĂĄros szĂŠlinĂŠl.
Megindul ingĂłn ĂĄt a tĂŠren;
egy kevĂŠs holdat gyĂşjt, hogy ĂŠgjen.

Mint az omladĂŠk, Ăşgy ĂĄllnak
a gyĂĄrak,
de mĂŠg
kĂŠszĂźl bennĂźk a tĂśmĂśrebb sĂśtĂŠt,
a csĂśnd talapzata.

S a szövőgyárak ablakán
kĂśtegbe szĂĄll
a holdsugĂĄr,
a hold lĂĄgy fĂŠnye a fonĂĄl
a bordás szövőszékeken
s reggelig, mĂ­g a munka ĂĄll,
a gĂŠpek mogorvĂĄn szĂśvik
szövőnők omló álmait.

S odébb, mint boltos temető,
vasgyĂĄr, cementgyĂĄr, csavargyĂĄr.
VisszhangzĂł csalĂĄdi kriptĂĄk.
A komor fĂśltĂĄmadĂĄs titkĂĄt
őrzik ezek az üzemek.
Egy macska kotor a palĂĄnkon
s a babonás éjjeli őr
lidércet lát, gyors fényjelet, –
a bogĂĄrhĂĄtĂş dinamĂłk
hĹąvĂśsen fĂŠnylenek.

VonatfĂźtty.

NedvessĂŠg motoz a homĂĄlyban,
a földre ledőlt fa lombjában
s megnehezĂ­ti
az Ăşt porĂĄt.

Az úton rendőr, motyogó munkás.
RĂśpcĂŠdulĂĄkkal egy-egy elvtĂĄrs
iramlik ĂĄt.
Kutyaként szimatol előre
ĂŠs mint a macska, fĂźlel hĂĄtra;
kerülő útja minden lámpa.

Romlott fĂŠnyt hĂĄny a korcsma szĂĄja,
tĂłcsĂĄt okĂĄdik ablaka;
benn fuldokolva leng a lĂĄmpa,
napszĂĄmos virraszt egymaga.
SzundĂ­t a korcsmĂĄros, szuszog,
ő nekivicsorít a falnak,
búja lépcsőkön fölbuzog,
sír. Élteti a forradalmat.

AkĂĄr a hĂźlt ĂŠrc, merevek
a csattogĂł vizek.
KĂłbor kutyakĂŠnt jĂĄr a szĂŠl,
nagy, lĂłgĂł nyelve vizet ĂŠr
ĂŠs nyeli a vizet.

SzalmazsĂĄkok, mint tutajok,
úsznak némán az éjjel árján – –
A raktĂĄr megfeneklett bĂĄrka,
az öntőműhely vasladik
s piros kisdedet ĂĄlmodik
a vasöntő az ércformákba.

Minden nedves, minden nehĂŠz.
A nyomor orszĂĄgairĂłl
tĂŠrkĂŠpet rajzol a penĂŠsz.
S amott a kopĂĄr rĂŠteken
rongyok a rongyos fĂźveken
s papír. Hogy’ mászna! Mocorog
s indulni erőtlen…

Nedves, tapadĂłs szeled mĂĄsa
szennyes lepedők lobogása,
Ăłh ĂŠj!
CsĂźngsz az egen, mint kĂśtelen
foszlĂł perkĂĄl s az ĂŠleten
a bĂş, Ăłh ĂŠj!
SzegĂŠnyek ĂŠje! LĂŠgy szenem,
fĂźstĂślĂśgj itt a szĂ­vemen,
olvaszd ki bennem a vasat,
álló üllőt, mely nem hasad,
kalapĂĄcsot, mely cikkan pengve,
– sikló pengét a győzelemre,
Ăłh ĂŠj!

Az ĂŠj komoly, az ĂŠj nehĂŠz.
Alszom hĂĄt ĂŠn is, testvĂŠrek.
Ne ĂźljĂśn lelkĂźnkre szenvedĂŠs.
Ne csipje testĂźnket fĂŠreg.

1932

A hetedik

E vilĂĄgon ha Ăźtsz tanyĂĄt,
hĂŠtszer szĹąljĂśn meg az anyĂĄd!
Egyszer szűljön égő házban,
egyszer jeges ĂĄradĂĄsban,
egyszer bolondok hĂĄzĂĄban,
egyszer hajlĂł, szĂŠp bĂşzĂĄban,
egyszer kongĂł kolostorban,
egyszer disznĂłk kĂśzt az Ăłlban.
FĂślsĂ­r a hat, de mire mĂŠgy?
A hetedik te magad lĂŠgy!

Ellenség ha elődbe áll,
hét legyen, kit előtalál.
Egy, ki kezdi szabad napjĂĄt,
egy, ki vĂŠgzi szolgĂĄlatjĂĄt,
egy, ki nĂŠpet ingyen oktat,
egy, kit Ăşszni vĂ­zbe dobtak,
egy, ki magva erdőségnek,
egy, kit őse bőgve védett,
csellel, gánccsal mind nem elég, –
a hetedik te magad lĂŠgy!

Szerető után ha járnál,
hĂŠt legyen, ki lĂĄny utĂĄn jĂĄr.
Egy, ki szivet ad szavĂĄĂŠrt,
egy, ki megfizet magĂĄĂŠrt,
egy, ki a merengőt adja,
egy, ki a szoknyĂĄt kutatja,
egy, ki tudja, hol a kapocs,
egy, ki kendőcskére tapos, –
dongjĂĄk kĂśrĂźl, mint hĂşst a lĂŠgy!
A hetedik te magad lĂŠgy.

Ha kĂśltenĂŠl s van rĂĄ kĂśltsĂŠg,
azt a verset heten kĂśltsĂŠk.
Egy, ki mĂĄrvĂĄnybĂłl rak falut,
egy, ki mikor szĹąltĂŠk, aludt,
egy, ki eget mĂŠr ĂŠs bĂłlint,
egy, kit a szĂł nevĂŠn szĂłlĂ­t,
egy, ki lelkĂŠt Ăźti nyĂŠlbe,
egy, ki patkĂĄnyt boncol ĂŠlve.
Kettő vitéz és tudós négy, –
a hetedik te magad lĂŠgy.

S ha mindez volt, ahogy Ă­rva,
hĂŠt emberkĂŠnt szĂĄllj a sĂ­rba.
Egy, kit tejes kebel ringat,
egy, ki kemĂŠny mell utĂĄn kap,
egy, ki elvet Ăźres edĂŠnyt,
egy, ki győzni segít szegényt,
egy, ki dolgozik bomolva,
egy, aki csak nĂŠz a Holdra:
VilĂĄg sĂ­rkĂśve alatt mĂŠgy!
A hetedik te magad lĂŠgy.

1932

TĂŠli ĂŠjszaka

LĂŠgy fegyelmezett!

A nyĂĄr
ellobbant mĂĄr.
A szĂŠles, szenes gĂśrĂśngyĂśk felett
egy kevĂŠs kĂśnnyĹą hamu remeg.
Csendes vidĂŠk.
A lĂŠg
finom ĂźvegĂŠt
megkarcolja pĂĄr hegyes cserjeĂĄg.
SzĂŠp embertelensĂŠg. Csak egy kis darab
vékony ezüstrongy – valami szalag –
csĂźng kemĂŠnyen a bokor oldalĂĄn,
mert annyi mosoly, ĂślelĂŠs fĂśnnakad
a vilĂĄg ĂĄg-bogĂĄn.

A tĂĄvolban a bĂźtykĂśs vĂŠn hegyek,
mint elnehezĂźlt kezek,
meg-megrebbenve tartogatjĂĄk
az alkonyi tĂźzet,
a pĂĄrolgĂł tanyĂĄt,
völgy kerek csöndjét, pihegő mohát.

HazatĂŠr a fĂśldmĂ­ves. NehĂŠz,
minden tagja a fĂśldre nĂŠz.
Cammog vĂĄllĂĄn a megrepedt kapa,
vĂŠrzik a nyele, vĂŠrzik a vasa.
Mintha a létből ballagna haza
egyre nehezebb tagjaival,
egyre nehezebb szerszĂĄmaival.

Már fölszáll az éj, mint kéményből a füst,
szikrĂĄzĂł csillagaival.

A kĂŠk, vas ĂŠjszakĂĄt mĂĄr hozza hĂśmpĂślyĂśgve
lassudad harangkondulĂĄs.
És mintha a szív örökről-örökre
ĂĄllna s valami mĂĄs,
talĂĄn a tĂĄj lĂźktetne, nem az elmulĂĄs.
Mintha a tĂŠli ĂŠj, a tĂŠli ĂŠg, a tĂŠli ĂŠrc
volna harang
s nyelve a föld, a kovácsolt föld, a lengő nehéz.
S a szĂ­v a hang.

CsengĂŠs emlĂŠke szĂĄll. Az elme hallja:
Üllőt csapott a tél, hogy megvasalja
a pĂĄntos ĂŠgbolt lĂłgĂł ajtajĂĄt,
melyen a gyĂźmĂślcs, a bĂşza, fĂŠny ĂŠs szalma,
csak dőlt a nyáron át.

TĂźndĂśklik, mint a gondolat maga,
a tĂŠli ĂŠjszaka.

EzĂźst sĂśtĂŠtsĂŠg nĂŠmasĂĄga
holdat lakatol a vilĂĄgra.

A hideg ĹąrĂśn hollĂł repĂźl ĂĄt
s a csĂśnd kihĹąl. Hallod-e, csont, a csĂśndet?
Összekoccannak a molekulák.

Milyen vitrinben csillognak
ily tĂŠli ĂŠjszakĂĄk?

A fagyra tőrt emel az ág
s a pusztasĂĄg
fekete sóhaja lebben – –
varjucsapat ing-leng a kĂśdben.

TĂŠli ĂŠjszaka. Benne,
mint kĂźlĂśn kis tĂŠli ĂŠj,
egy tehervonat a sĂ­ksĂĄgra ĂŠr.
FĂźstjĂŠben, tengve
egy Ăślnyi vĂŠgtelenbe,
keringenek, kihĂşnynak csillagok.

A teherkocsik fagyos tetejĂŠn,
mint kis egĂŠrke, surran ĂĄt a fĂŠny,
a tĂŠli ĂŠjszaka fĂŠnye.

A vĂĄrosok fĂślĂśtt
a tél még gőzölög.
De villogĂł vĂĄgĂĄnyokon,
vĂĄrosba fut a kĂŠk fagyon
a sĂĄrga ĂŠjszaka fĂŠnye.

A vĂĄrosban felĂźti mĹąhelyĂŠt,
gyĂĄrtja a kĂ­nok szĂşrĂł fegyverĂŠt
a merev ĂŠjszaka fĂŠnye.

A vĂĄros peremĂŠn,
mint lucskos szalma, hull a lĂĄmpafĂŠny,
kissĂŠ odĂĄbb
a sarkon reszket egy zörgő kabát,
egy ember, ĂźldĂśgĂŠl,
ĂśsszehĂşzĂłdik, mint a fĂśld, hiĂĄba,
rálép a lábára a tél…

Hol a homályból előhajol
egy rozsdalevelĹą fa,
mĂŠrem a tĂŠli ĂŠjszakĂĄt.
Mint birtokĂĄt
a tulajdonosa.

1932. dec.

RemĂŠnytelenĂźl

Lassan, tünődve

Az ember vĂŠgĂźl homokos,
szomorĂş, vizes sĂ­kra ĂŠr,
szĂŠtnĂŠz merengve ĂŠs okos
fejĂŠvel biccent, nem remĂŠl.

Én is így próbálok csalás
nĂŠlkĂźl szĂŠtnĂŠzni kĂśnnyedĂŠn.
EzĂźstĂśs fejszesuhanĂĄs
jĂĄtszik a nyĂĄrfa levelĂŠn.

A semmi ĂĄgĂĄn Ăźl szivem,
kis teste hangtalan vacog,
kĂśrĂŠje gyĹąlnek szeliden
s nĂŠzik, nĂŠzik a csillagok.

Vas-színű égboltban…

Vas-szĂ­nĹą ĂŠgboltban forog
a lakkos, hĹąvĂśs dinamĂł.
Óh, zajtalan csillagzatok!
Szikrát vet fogam közt a szó – –

Bennem a mult hull, mint a kő
az ĹąrĂśn ĂĄltal hangtalan.
Elleng a néma, kék idő.
Kard éle csillan: a hajam – –

Bajszom mint telt hernyĂł terĂźl
elillant Ă­zĹą szĂĄmra szĂŠt.
FĂĄj a szĂ­vem, a szĂł kihĂźl.
Dehát kinek is szólanék – –

1933. mĂĄrc.

A vĂĄros peremĂŠn

A vĂĄros peremĂŠn, ahol ĂŠlek,
beomlĂł alkonyokon
mint pici denevĂŠrek, puha
szĂĄrnyakon szĂĄll a korom,
s lerakĂłdik, mint a guanĂł,
kemĂŠnyen, vastagon.

LelkĂźnkre Ă­gy Ăźl ez a kor.
És mint nehéz esők
vastag rongyai mosogatjĂĄk
a csorba pléhtetőt –
hiába törli a bú szivünkről
a rákövesedőt.

Moshatja vér is – ilyenek vagyunk.
Uj nĂŠp, mĂĄsfajta raj.
MĂĄskĂŠnt ejtjĂźk a szĂłt, fejĂźnkĂśn
mĂĄskĂŠnt tapad a haj.
Nem isten, nem is az ĂŠsz, hanem
a szĂŠn, vas ĂŠs olaj,

a valĂł anyag teremtett minket
e szĂśrnyĹą tĂĄrsadalom
öntőformáiba löttyintve
forrĂłn ĂŠs szilajon,
hogy helyt ĂĄlljunk az emberisĂŠgĂŠrt
az ĂśrĂśk talajon.

Papok, katonĂĄk, polgĂĄrok utĂĄn
igy lettĂźnk vĂŠgre mi hĹą
meghallĂłi a tĂśrvĂŠnyeknek;
minden emberi mĹą
ĂŠrtelme ezĂŠrt bĂşg mibennĂźnk,
mint a mĂŠlyhegedĹą.

ElpusztĂ­thatatlant annyian,
miĂłta kialakult
naprendszerĂźnk, nem pusztĂ­tottak
eddig, bĂĄr sok a mult:
szĂĄllĂĄsainkon ĂŠhinsĂŠg, fegyver,
vakhit ĂŠs kolera dĂşlt.

Győzni fogó még annyira
meg nem alĂĄztatott,
amennyire a csillagok alatt
ti megalĂĄztatok:
a fĂśldre sĂźtĂśttĂźk szemĂźnk. Kinyilt
a fĂśldbe zĂĄrt titok.

Csak nĂŠzzĂŠtek, a drĂĄga jĂłszĂĄg
hogy elvadult, a gĂŠp!
TĂśrĂŠkeny falvak reccsennek Ăśssze,
mint tĂłcsĂĄn gyĂśnge jĂŠg,
vĂĄrosok vakolata omlik,
ha szĂśkken; s dĂśng az ĂŠg.

Ki inti le – talán a földesúr? –
a juhĂĄsz vad ebĂŠt?
Gyermekkora gyermekkorunk. VelĂźnk
nevelkedett a gĂŠp.
Kezes ĂĄllat. No, szĂłljatok rĂĄ!
Mi tudjuk a nevĂŠt.

És látjuk már, hogy nemsoká
mind tĂŠrdre omlotok
s imĂĄdkoztok hozzĂĄ, ki pusztĂĄn
a tulajdonotok.
De ő csak ahhoz húz, ki néki
enni maga adott…

Im itt vagyunk, gyanakvĂłn s egyĂźtt,
az anyag gyermekei.
EmeljĂŠtek fĂśl szivĂźnket! AzĂŠ,
aki fĂślemeli.
Ilyen erős csak az lehet,
ki velĂźnk van teli.

FĂśl a szĂ­vvel, az Ăźzemek fĂślĂŠ!
Ily kormos, nagy szivet
az lĂĄtott-hallott, ki napot lĂĄtott
fĂźstjĂŠben fulladni meg,
ki lĂźktetĂŠsĂŠt hallotta a fĂśld
sok tĂĄrnĂĄs mĂŠlyeinek!

Föl, föl!… E fölosztott föld körül
sĂ­r, szĂŠdĂźl ĂŠs dĂźlĂśng
a léckerités leheletünktől,
mint ha vihar dĂźhĂśng.
Fujjunk rĂĄ! FĂśl a szivvel,
fĂźstĂśljĂśn odafĂśnt!

Mig megvilĂĄgosĂşl gyĂśnyĂśrĹą
kĂŠpessĂŠgĂźnk, a rend,
mellyel az elme tudomĂĄsul veszi
a vĂŠges vĂŠgtelent,
a termelési erőket odakint s az
ösztönöket idebent…

A vĂĄros peremĂŠn sivĂ­t e dal.
A költő, a rokon,
nĂŠzi, csak nĂŠzi, hull, csak hull a
kĂśvĂŠr, puha korom,
s lerakĂłdik, mint a guanĂł,
kemĂŠnyen, vastagon.

A költő – ajkán csörömpöl a szó,
de ő, (az adott világ
varĂĄzsainak mĂŠrnĂśke),
tudatos jövőbe lát
s megszerkeszti magĂĄban, mint ti
majd kint, a harmĂłniĂĄt.

1933 tavasza

ElĂŠgia

Mint Ăłlmos ĂŠg alatt lecsapĂłdva, telten,
fĂźst szĂĄll a szomorĂş tĂĄj felett,
Ăşgy leng a lelkem,
alacsonyan.
Leng, nem suhan.

Te kemĂŠny lĂŠlek, te lĂĄgy kĂŠpzelet!
A valĂłsĂĄg nehĂŠz nyomait kĂśvetve
ĂśnnĂśnmagadra, eredetedre
tekints alĂĄ itt!
Itt, hol a mĂĄskor oly hĂ­g ĂŠg alatt
szikĂĄrlĂł tĹązfalak
magĂĄnyĂĄn a nyomor egykedvĹą csendje
fenyegetően és esengve
fĂśloldja lassan a tĂśmĂŠny
bánatot a tűnődők szivén
s elkeveri
milliĂłkĂŠval.

Az egĂŠsz emberi
vilĂĄg itt kĂŠszĂźl. Itt minden csupa rom.
Ernyőt nyit a kemény kutyatej
az elhagyott gyĂĄrudvaron.
TĂśredezett, aprĂł ablakok
fakĂł lĂŠpcsein szĂĄllnak a napok
alĂĄ, a nyirkos homĂĄlyba.
Felelj –
innen vagy?
Innen-e, hogy el soha nem hagy
a komor vĂĄgyakozĂĄs,
hogy olyan lĂŠgy, mint a tĂśbbi nyomorult,
kikbe e nagy kor beleszorult
s arcukon eltorzul minden vonĂĄs?

Itt pihensz, itt, hol e falĂĄnk
erkĂślcsi rendet a sĂĄnta palĂĄnk
rikĂĄcsolva
őrzi, óvja.
Magadra ismersz? Itt a lelkek
egy megszerkesztett, szép, szilárd jövőt
oly Ăźresen vĂĄrnak, mint ahogy a telkek
kĂśrĂśskĂśrĂźl mĂŠlĂĄn ĂŠs komorlĂłn
álmodoznak gyors zsibongást szövő
magas hĂĄzakrĂłl. KĂ­nlĂłdĂł gyepĂźket
sĂĄrba szĂĄradt Ăźvegcserepek
nĂŠzik fĂŠnytelen, merev szemmel.
A buckĂĄkrĂłl nĂŠha gyĂźszĂźnyi homok
pereg alá… s olykor átcikkan, donog,
egy-egy kĂŠk, zĂśld, vagy fekete lĂŠgy,
melyet az emberi hulladĂŠk,
meg a rongy,
rakottabb tĂĄjakrĂłl idevont.
A maga mĂłdjĂĄn itt is megterĂ­t
a kamatra gyĂśtĂśrt,
ĂĄldott anyafĂśld.
Egy vaslĂĄbasban sĂĄrga fĹą virĂ­t.

Tudod-e,
milyen Ăśntudat kopĂĄr ĂśrĂśme
hĂşz-vonz, hogy e tĂĄj nem enged ĂŠs
mifĂŠle gazdag szenvedĂŠs
taszĂ­t ide?
AnyjĂĄhoz tĂŠr Ă­gy az a gyermek,
kit idegenben lĂśknek, vernek.
IgazĂĄn
csak itt mosolyoghatsz, itt sĂ­rhatsz.
Magaddal is csak itt bĂ­rhatsz,
Ăłh lĂŠlek! Ez a hazĂĄm.

1933 tavasza

Óda

1

Itt ĂźlĂśk csillĂĄmlĂł sziklafalon.
Az ifju nyĂĄr
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, szĂĄll.
Szoktatom szĂ­vemet a csendhez.
Nem oly nehéz –
idesereglik, ami tovatĹąnt,
a fej lehajlik ĂŠs lecsĂźng
a kĂŠz.

Nézem a hegyek sörényét –
homlokod fĂŠnyĂŠt
villantja minden levĂŠl.
Az Ăşton senki, senki,
lĂĄtom, hogy meglebbenti
szoknyĂĄd a szĂŠl.
És a törékeny lombok alatt
látom előrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlőidet és
– amint elfut a Szinva-patak –
Ă­m Ăşjra lĂĄtom, hogy fakad
a kerek fehĂŠr kĂśveken,
fogaidon a tĂźndĂŠr nevetĂŠs.

2

Óh mennyire szeretlek téged,
ki szĂłra bĂ­rtad egyarĂĄnt
a szĂ­v legmĂŠlyebb Ăźregeiben
cseleit szövő, fondor magányt
s a mindensĂŠget.
Ki mint vĂ­zesĂŠs ĂśnnĂśn robajĂĄtĂłl,
elválsz tőlem és halkan futsz tova,
mĂ­g ĂŠn, ĂŠletem csĂşcsai kĂśzt, a tĂĄvol
kĂśzelĂŠben, zengem, sikoltom,
verődve földön és égbolton,
hogy szeretlek, te ĂŠdes mostoha!

3

Szeretlek, mint anyjĂĄt a gyermek,
mint mĂŠlyĂźket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fĂŠnyt a termek,
mint lĂĄngot a lĂŠlek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint ĂŠlni szeretnek
halandĂłk, amĂ­g meg nem halnak.

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
ElmĂŠmbe, mint a fĂŠmbe a savak,
ĂśsztĂśneimmel belemartalak,
te kedves, szĂŠp alak,
lĂŠnyed ott minden lĂŠnyeget kitĂślt.

A pillanatok zĂśrĂśgve elvonulnak,
de te nĂŠmĂĄn Ăźlsz fĂźlemben.
Csillagok gyĂşlnak ĂŠs lehullnak,
de te megĂĄlltĂĄl szememben.
Ízed, miként a barlangban a csend,
szĂĄmban kihĹąlve leng
s a vizes pohĂĄron kezed,
rajta a finom erezet,
fĂśl-fĂśldereng.

4

Óh, hát miféle anyag vagyok én,
hogy pillantĂĄsod metsz ĂŠs alakĂ­t?
MifĂŠle lĂŠlek ĂŠs mifĂŠle fĂŠny
s ĂĄmulatra mĂŠltĂł tĂźnemĂŠny,
hogy bejĂĄrhatom a semmisĂŠg kĂśdĂŠn
termĂŠkeny tested lankĂĄs tĂĄjait?

S mint megnyĂ­lt ĂŠrtelembe az ige,
alászállhatok rejtelmeibe!…

VĂŠrkĂśreid, mikĂŠnt a rĂłzsabokrok,
reszketnek szĂźntelen.
Viszik az ĂśrĂśk ĂĄramot, hogy
orcĂĄdon nyĂ­ljon ki a szerelem
s mĂŠhednek ĂĄldott gyĂźmĂślcse legyen.
Gyomrod ĂŠrzĂŠkeny talajĂĄt
a sok gyĂśkerecske ĂĄt meg ĂĄt
hĂ­mezi, finom fonalĂĄt
csomóba szőve, bontva bogját –
hogy nedĹąid sejtje gyĹąjtse sok rajĂĄt
s lombos tüdőd szép cserjéi saját
dicsőségüket susogják!

Az ĂśrĂśk anyag boldogan halad
benned a belek alagĂştjain
ĂŠs gazdag ĂŠletet nyer a salak
a buzgĂł vesĂŠk forrĂł kĂştjain!

HullĂĄmzĂł dombok emelkednek,
csillagkĂŠpek rezegnek benned,
tavak mozdulnak, munkĂĄlnak gyĂĄrak,
sürög millió élő állat,
bogĂĄr,
hinĂĄr,
a kegyetlensĂŠg ĂŠs a jĂłsĂĄg;
nap süt, homályló északi fény borong –
tartalmaidban ott bolyong
az Ăśntudatlan ĂśrĂśkkĂŠvalĂłsĂĄg.

5

Mint alvadt vĂŠrdarabok,
Ăşgy hullnak elĂŠd
ezek a szavak.
A lĂŠt dadog,
csak a tĂśrvĂŠny a tiszta beszĂŠd.
De szorgos szerveim, kik ĂşjjĂĄszĂźlnek
naprĂłl napra, mĂĄr fĂślkĂŠszĂźlnek,
hogy elnĂŠmuljanak.

De addig mind kiált –
Kit kĂŠt ezer milliĂł embernek
sokasĂĄgĂĄbĂłl kiszemelnek,
te egyetlen, te lĂĄgy
bölcső, erős sír, eleven ágy,
fogadj magadba!…

(Milyen magas e hajnali ĂŠg!
Seregek csillognak ĂŠrceiben.
BĂĄntja szemem a nagy fĂŠnyessĂŠg.
El vagyok veszve, azt hiszem.
Hallom, amint fĂślĂśttem csattog,
ver a szivem.)

6

(MellĂŠkdal)

(Visz a vonat, megyek utĂĄnad,
talĂĄn ma mĂŠg meg is talĂĄllak,
talĂĄn kihĹąl e lĂĄngolĂł arc,
talĂĄn csendesen meg is szĂłlalsz:

Csobog a langyos vĂ­z, fĂźrĂśdj meg!
Ime a kendő, törülközz meg!
SĂźl a hĂşs, enyhĂ­tse ĂŠtvĂĄgyad!
Ahol ĂŠn fekszem, az az ĂĄgyad.)

1933. jĂşn.

EszmĂŠlet

1

Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lĂĄgy szavĂĄra
a bogarak, a gyerekek
kipĂśrĂśgnek a napvilĂĄgra;
a levegőben semmi pára,
a csillĂł kĂśnnyĹąsĂŠg lebeg!
Az ĂŠjjel rĂĄszĂĄlltak a fĂĄkra,
mint kis lepkĂŠk, a levelek.

2

KĂŠk, piros, sĂĄrga, Ăśsszekent
kĂŠpeket lĂĄttam ĂĄlmaimban
és úgy éreztem, ez a rend –
egy szĂĄllĂł porszem el nem hibbant.
Most homĂĄlykĂŠnt szĂĄll tagjaimban
ĂĄlmom s a vas vilĂĄg a rend.
Nappal hold kĂŠl bennem s ha kinn van
az éj – egy nap süt idebent.

3

SovĂĄny vagyok, csak kenyeret
eszem nĂŠha, e lĂŠha, locska
lelkek kĂśzt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.
Nem dörgölődzik sült lapocka
számhoz s szívemhez kisgyerek –
Ăźgyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret.

4

AkĂĄr egy halom hasĂ­tott fa,
hever egymĂĄson a vilĂĄg,
szorĂ­tja, nyomja, Ăśsszefogja
egyik dolog a mĂĄsikĂĄt
s Ă­gy mindenik determinĂĄlt.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virĂĄg,
ami van, szĂŠthull darabokra.

5

A teherpĂĄlyaudvaron
Ăşgy lapultam a fa tĂśvĂŠhez,
mint egy darab csĂśnd; szĂźrke gyom
ĂŠrt szĂĄmhoz, nyers, kĂźlĂśnĂśs-ĂŠdes.
Holtan lestem az őrt, mit érez,
s a hallgatag vagĂłnokon
ĂĄrnyĂĄt, mely rĂĄugrott a fĂŠnyes,
harmatos szĂŠnre konokon.

6

Im itt a szenvedĂŠs belĂźl,
ĂĄm ott kĂ­vĂźl a magyarĂĄzat.
Sebed a világ – ég, hevül
s te lelkedet ĂŠrzed, a lĂĄzat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad –
Ăşgy szabadulsz, ha kĂŠnyedĂźl
nem raksz magadnak olyan hĂĄzat,
melybe hĂĄziĂşr telepĂźl.

7

Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére –
csillĂł vĂŠletlen szĂĄlaibĂłl
törvényt szőtt a mult szövőszéke
ĂŠs megint fĂślnĂŠztem az ĂŠgre
álmaim gőzei alól
s lĂĄttam, a tĂśrvĂŠny szĂśvedĂŠke
mindĂ­g fĂślfeslik valahol.

8

Fülelt a csend – egyet ütött.
FĂślkereshetnĂŠd ifjĂşsĂĄgod;
nyirkos cementfalak kĂśzĂśtt
képzelhetsz egy kis szabadságot –
gondoltam. S hĂĄt amint fĂślĂĄllok,
a csillagok, a GĂśncĂślĂśk
Ăşgy fĂŠnylenek fĂśnt, mint a rĂĄcsok
a hallgatag cella fĂślĂśtt.

9

Hallottam sĂ­rni a vasat,
hallottam az esőt nevetni.
LĂĄttam, hogy a mult meghasadt
s csak kĂŠpzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mĂĄst, mint szeretni,
görnyedve terheim alatt –
minek is kell fegyvert veretni
belőled, arany öntudat!

10

Az meglett ember, akinek
szĂ­vĂŠben nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az ĂŠletet
halĂĄlra rĂĄadĂĄsul kapja
s mint talĂĄlt tĂĄrgyat visszaadja
bármikor – ezért őrzi meg,
ki nem istene ĂŠs nem papja
se magĂĄnak, sem senkinek.

11

LĂĄttam a boldogsĂĄgot ĂŠn,
lágy volt, szőke és másfél mázsa.
Az udvar szigorĂş gyĂśpĂŠn
imbolygott gĂśndĂśr mosolygĂĄsa.
Ledőlt a puha, langy tócsába,
hunyorgott, röffent még felém –
ma is lĂĄtom, mily tĂŠtovĂĄzva
babrĂĄlt pihĂŠi kĂśzt a fĂŠny.

12

VasĂştnĂĄl lakom. Erre sok
vonat jĂśn-megy ĂŠs el-elnĂŠzem,
hogy’ szállnak fényes ablakok
a lengedező szösz-sötétben.
Igy iramlanak ĂśrĂśk ĂŠjben
kivilĂĄgĂ­tott nappalok
s ĂŠn ĂĄllok minden fĂźlke-fĂŠnyben,
ĂŠn kĂśnyĂśklĂśk ĂŠs hallgatok.

1934 első fele

Mama

MĂĄr egy hete csak a mamĂĄra
gondolok mindĂ­g, meg-megĂĄllva.
NyikorgĂł kosĂĄrral ĂślĂŠben,
ment a padlĂĄsra, ment serĂŠnyen.

Én még őszinte ember voltam,
ordĂ­tottam, toporzĂŠkoltam.
Hagyja a dagadt ruhĂĄt mĂĄsra.
Engem vigyen fĂśl a padlĂĄsra.

Csak ment ĂŠs teregetett nĂŠmĂĄn,
nem szidott, nem is nĂŠzett ĂŠnrĂĄm
s a ruhĂĄk fĂŠnyesen, suhogva,
keringtek, szĂĄlltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő –
szĂźrke haja lebben az ĂŠgen,
kékítőt old az ég vizében.

1934. okt.

AltatĂł

Lehunyja kĂŠk szemĂŠt az ĂŠg,
lehunyja sok szemĂŠt a hĂĄz,
dunna alatt alszik a rét –
aludj el szĂŠpen, kis BalĂĄzs.

LĂĄbĂĄra lehajtja fejĂŠt,
alszik a bogĂĄr, a darĂĄzs,
velealszik a zümmögés –
aludj el szĂŠpen, kis BalĂĄzs.

A villamos is aluszik,
– s mig szendereg a robogás –
álmában csönget egy picit –
aludj el szĂŠpen, kis BalĂĄzs.

Alszik a szĂŠken a kabĂĄt,
szunnyadozik a szakadĂĄs,
máma már nem hasad tovább –
aludj el szĂŠpen, kis BalĂĄzs.

SzundĂ­t a labda, meg a sip,
az erdő, a kirándulás,
a jó cukor is aluszik –
aludj el szĂŠpen, kis BalĂĄzs.

A tĂĄvolsĂĄgot, mint Ăźveg
golyĂłt, megkapod, ĂłriĂĄs
leszel, csak hunyd le kis szemed, –
aludj el szĂŠpen, kis BalĂĄzs.

TĂźzoltĂł leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka. –
Aludj el szĂŠpen, kis BalĂĄzs.

1935. febr. 2.

Levegőt!

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bĂĄntott
hazafelĂŠ menet?
A gyepre ĂŠppen langy sĂśtĂŠtsĂŠg szĂĄllott,
mint bĂĄrsony-permeteg
ĂŠs lĂĄbom alatt ĂĄlmatlan forogtak,
ĂźtĂśtt gyermekkĂŠnt csendesen morogtak
a sovĂĄny levelek.

FĂźrkĂŠszve, kĂśrben guggoltak a bokrok
a vĂĄros peremĂŠn.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hĹąvĂśs televĂŠny
a lĂĄmpĂĄk felĂŠ lesett gyanakvĂłan;
vadkĂĄcsa riadt hĂĄpogva a tĂłban,
amerre mentem ĂŠn.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e tĂĄj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovĂĄbb baktatott.
UtĂĄna nĂŠztem. Kifoszthatna engem,
hisz vĂŠdekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.

SzĂĄmon tarthatjĂĄk, mit telefonoztam
s mikor miĂŠrt, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki ĂŠrti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sĂŠrti meg.

És az országban a törékeny falvak
– anyám ott született –
az eleven jog fĂĄjĂĄrĂłl lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsĂśrren, hogy nyomorĂĄt jelentse
s elporlik, szĂŠtpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem lĂŠtet, hogy kĂśnnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem nĂŠpet, amely retteg, hogyha vĂĄlaszt,
szemĂŠt lesĂźtve fontol sanda vĂĄlaszt
ĂŠs vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hĂĄt engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miĂŠrt, vertek,
mint aprĂł gyermeket,
ki ugrott volna egy jĂł szĂłra nyomban.
Én tudtam – messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halĂĄl. De jogom van
ĂŠs lĂŠlek vagy agyag
mĂŠg nem vagyok s nem oly becses az irhĂĄm,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak –
elmĂŠk vagyunk! SzivĂźnk, mig vĂĄgyat ĂŠrlel,
nem kartotĂŠk-adat.
JĂśjj el, szabadsĂĄg! Te szĂźlj nekem rendet,
jĂł szĂłval oktasd, jĂĄtszani is engedd
szĂŠp, komoly fiadat!

1935. nov. 21.

KĂŠsei siratĂł

Harminchat fokos lĂĄzban ĂŠgek mindig
s te nem ĂĄpolsz, anyĂĄm.
Mint lenge, kĂśnnyĂź lĂĄny, ha odaintik,
kinyujtĂłztĂĄl a halĂĄl oldalĂĄn.
Lágy őszi tájból és sok kedves nőből
prĂłbĂĄllak ĂśsszeĂĄllitani tĂŠged;
de nem futja, már látom, az időből,
a tĂśmĂŠny tĹąz elĂŠget.

UtoljĂĄra SzabadszĂĄllĂĄsra mentem,
a hadak vĂŠge volt
s ez ĂśsszekuszĂĄlĂłdott Budapesten
kenyĂŠr nĂŠlkĂźl, Ăźresen ĂĄllt a bolt.
A vonattetőn hasaltam keresztben,
hoztam krumplit; a zsĂĄkban kĂśles volt mĂĄr;
neked, ĂŠn konok, csirkĂŠt is szereztem
s te mĂĄr seholse voltĂĄl.

Tőlem elvetted, kukacoknak adtad
édes emlőd s magad.
Vigasztaltad fiad ĂŠs pirongattad
s lĂĄm, csalĂĄrd, hazug volt kedves szavad.
Levesem hĂźtĂśtted, fujtad, kavartad,
mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem!
Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad –
fĂŠlrevezettĂŠl engem.

Ettelek volna meg!… Te vacsorádat
hoztad el – kértem én?
MĂŠrt gĂśrbitetted mosĂĄsnak a hĂĄtad?
Hogy egyengesd egy lĂĄda fenekĂŠn?
LĂĄsd, ĂśrĂźlnĂŠk, ha megvernĂŠl mĂŠg egyszer!
BoldoggĂĄ tenne most, mert visszavĂĄgnĂŠk:
haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel
s mindent elrontsz, te ĂĄrnyĂŠk!

Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,
ki csal ĂŠs hiteget!
Suttyomban elhagytad szerelmeidből
jajongva szĂźlt, eleven hitedet.
CigĂĄny vagy! Amit adtĂĄl hizelegve,
mind visszaloptad az utolsĂł ĂłrĂĄn!
A gyereknek kél káromkodni kedve –
nem hallod, mama? SzĂłlj rĂĄm!

VilĂĄgosodik lassacskĂĄn az elmĂŠm,
a legenda oda.
A gyermek, aki csĂźgg anyja szerelmĂŠn,
ĂŠszreveszi, hogy milyen ostoba.
Kit anya szĂźlt, az mind csalĂłdik vĂŠgĂźl,
vagy Ă­gy, vagy Ăşgy, hogy maga prĂłbĂĄl csalni.
Ha kĹązd, hĂĄt abba, ha pedig kibĂŠkĂźl,
ebbe fog belehalni.

1935/193. dec.

Amit szivedbe rejtesz

Freud nyolcvanadik
szĂźletĂŠsnapjĂĄra

Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tĂĄrd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel vĂĄrd ki azt.

A szerelembe – mondják –
belehal, aki ĂŠl.
De Ăşgy kell a boldogsĂĄg,
mint egy falat kenyĂŠr.

S aki ĂŠl, mind-mind gyermek
ĂŠs anyaĂślbe vĂĄgy.
Ölnek, ha nem ölelnek –
a harctĂŠr nĂĄszi ĂĄgy.

Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztĂ­tanak
a növekvők s míg vérez,
nemz milliĂł fiat.

MĂĄr nincs benned a rĂŠgen
talpadba tĂśrt tĂśvis.
És most szivedből szépen
kihull halĂĄlod is.

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
Ăśld, vagy csĂłkold meg azt!

1936. mĂĄj.

GyermekkĂŠ tettĂŠl

GyermekkĂŠ tettĂŠl. HiĂĄba nĂśvesztett
harminc csikorgĂł tĂŠlen ĂĄt a kĂ­n.
Nem tudok jĂĄrni s nem Ăźlhetek veszteg.
HozzĂĄd vonszolnak, lĂśknek tagjaim.

SzĂĄmban tartalak, mint kutya a kĂślykĂŠt
s menekĂźlnĂŠk, hogy meg ne fojtsanak.
Az ĂŠveket, mik sorsom ĂśsszetĂśrtĂŠk,
reĂĄm zudĂ­tja minden pillanat.

Etess, nézd – éhezem. Takarj be – fázom.
Ostoba vagyok – foglalkozz velem.
HiĂĄnyod ĂĄtjĂĄr, mint huzat a hĂĄzon.
Mondd, – távozzon tőlem a félelem.

ReĂĄm nĂŠztĂŠl s ĂŠn mindent elejtettem.
MeghallgattĂĄl ĂŠs elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kĂŠrlelhetetlen;
hogy tudjak ĂŠlni, halni egymagam!

Anyám kivert – a küszöbön feküdtem –
magamba bujtam volna, nem lehet –
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Sok ember ĂŠl, ki ĂŠrzĂŠketlen, mint ĂŠn,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintĂŠn
nagyon meg tudtam szeretni veled.

1936. mĂĄj.

A DunĂĄnĂĄl

1

A rakodĂłpart alsĂł kĂśvĂŠn Ăźltem,
nĂŠztem, hogy Ăşszik el a dinnyehĂŠj.
Alig hallottam, sorsomba merĂźlten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mĂŠly.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bĂślcs ĂŠs nagy volt a Duna.

Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapĂĄl, vĂĄlyogot vet, ĂĄs,
Ăşgy pattant, Ăşgy feszĂźlt, Ăşgy ernyedett el
minden hullĂĄm ĂŠs minden mozdulĂĄs.
S mint ĂŠdesanyĂĄm, ringatott, mesĂŠlt
s mosta a vĂĄros minden szennyesĂŠt.

És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is ĂĄllt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt – néztem a határt:
egykedvü, örök eső módra hullt,
szintelenĂźl, mi tarka volt, a mult.

A Duna csak folyt. És mint a termékeny,
mĂĄsra gondolĂł anyĂĄnak ĂślĂŠn
a kisgyermek, Ăşgy jĂĄtszadoztak szĂŠpen
ĂŠs nevetgĂŠltek a habok felĂŠm.
Az idő árján úgy remegtek ők,
mint sírköves, dülöngő temetők.

2

Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nĂŠzem, amit meglĂĄtok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.

Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
Ăśltek, Ăśleltek, tettĂŠk, ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
mit ĂŠn nem lĂĄtok, ha vallani kell.

Tudunk egymĂĄsrĂłl, mint ĂśrĂśm ĂŠs bĂĄnat.
EnyĂŠm a mult ĂŠs ĂśvĂŠk a jelen.
Verset irunk – ők fogják ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem.

3

AnyĂĄm kĂşn volt, az apĂĄm fĂŠlig szĂŠkely,
fĂŠlig romĂĄn, vagy tĂĄn egĂŠszen az.
AnyĂĄm szĂĄjĂĄbĂłl ĂŠdes volt az ĂŠtel,
apĂĄm szĂĄjĂĄbĂłl szĂŠp volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt –
ez az elmulás. Ebből vagyok. „Meglásd,
ha majd nem leszünk!…” – megszólítanak.

Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlĂŠkszem, hogy tĂśbb vagyok a soknĂĄl,
mert az őssejtig vagyok minden ős –
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apĂĄm- s anyĂĄmmĂĄ vĂĄlok boldogon,
s apĂĄm, anyĂĄm maga is kettĂŠ oszlik
s ĂŠn lelkes EggyĂŠ Ă­gy szaporodom!

A világ vagyok – minden, ami volt, van:
a sok nemzedĂŠk, mely egymĂĄsra tĂśr.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghĂłdoltak kĂ­nja meggyĂśtĂśr.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa –
tĂśrĂśk, tatĂĄr, tĂłt, romĂĄn kavarog
e szĂ­vben, mely e multnak mĂĄr adĂłsa
szelíd jövővel – mai magyarok!

…Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymĂĄst Ăślelik lĂĄgy hullĂĄmai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
bĂŠkĂŠvĂŠ oldja az emlĂŠkezĂŠs
s rendezni vĂŠgre kĂśzĂśs dolgainkat,
ez a mi munkĂĄnk; ĂŠs nem is kevĂŠs.

1936. jĂşn.

Judit

Fosztja az ősz a fákat, hüvösödik már,
be kell gyĂşjtani.
Lecipeled a kĂĄlyhĂĄt, egyedĂźl hozod,
mint a hajdani

hidegek idejĂŠben, mĂŠg mikor, kedves,
nem Ăśleltelek,
mikor nem civakodtam s nem ĂŠreztem, hogy
nem vagyok veled.

NĂŠmĂĄbb a hosszabb ĂŠjjel, nagyobb a vilĂĄg
s fĂŠlelmetesebb.
Ha varrsz, se varrhatod meg kĂśzĂśs takarĂłnk,
ha mĂĄr szĂŠtesett.

Hideg csillagok ĂŠgnek tar fĂĄk ĂĄga kĂśzt.
Merengsz mĂŠg? Aludj,
egyedĂźl alszom ĂŠn is. HuzĂłdzkodj Ăśssze
s rĂĄm ne haragudj.

1936. okt. eleje

Nagyon fĂĄj

Kivül-belől
leselkedő halál elől
(mint lukba megriadt egĂŠrke)

amĂ­g hevĂźlsz,
az asszonyhoz ugy menekĂźlsz,
hogy Ăłvjon karja, Ăśle, tĂŠrde.

Nemcsak a lĂĄgy,
meleg Ăśl csal, nemcsak a vĂĄgy,
de odataszit a muszáj is –

ezĂŠrt Ăślel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem fehĂŠrĂźl a szĂĄj is.

Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s pĂĄrra nem talĂĄlhat,

oly hontalan,
mint amilyen gyĂĄmoltalan
a szükségét végző vadállat.

Nincsen egyĂŠb
menedĂŠkĂźnk; a kĂŠs hegyĂŠt
bĂĄr anyĂĄdnak szegezd, te bĂĄtor!

És lásd, akadt
nő, ki érti e szavakat,
de mĂŠgis ellĂśkĂśtt magĂĄtĂłl.

Nincsen helyem
így, élők közt. Zúg a fejem,
gondom s fĂĄjdalmam kicifrĂĄzva;

mint a gyerek
kezében a csörgő csereg,
ha magĂĄra hagyottan rĂĄzza.

Mit kellene
tenni ĂŠrte ĂŠs ellene?
Nem szĂŠgyenlem, ha kitalĂĄlom,

hisz kitaszit
a vilĂĄg Ă­gy is olyat, akit
kĂĄbĂ­t a nap, rettent az ĂĄlom.

A kultura
ugy hull le rĂłlam, mint ruha
másról a boldog szerelemben –

de az hol ĂĄll,
hogy nĂŠzze, mint dobĂĄl halĂĄl
s mĂŠg egyedĂźl kelljen szenvednem?

A csecsemő
is szenvedi, ha szül a nő.
PĂĄros kĂ­nt enyhĂ­thet alĂĄzat.

De ĂŠnnekem
pĂŠnzt hoz fĂĄjdalmas ĂŠnekem
s hozzám szegődik a gyalázat.

SegĂ­tsetek!
Ti kisfiĂşk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.

Ártatlanok,
csizmĂĄk alatt sikongjatok
ĂŠs mondjĂĄtok neki: Nagyon fĂĄj.

Ti hĹą ebek,
kerĂŠk alĂĄ kerĂźljetek
s ugassĂĄtok neki: Nagyon fĂĄj.

Nők, terhetek
viselők, elvetéljetek
ĂŠs sirjĂĄtok neki: Nagyon fĂĄj.

Ép emberek,
bukjatok, ĂśsszetĂśrjetek
s motyogjĂĄtok neki: Nagyon fĂĄj.

Ti fĂŠrfiak,
egymást megtépve nő miatt,
ne hallgassĂĄtok el: Nagyon fĂĄj.

Lovak, bikĂĄk,
kiket, hogy hĂşzzatok igĂĄt,
herĂŠlnek, rijjĂĄtok: Nagyon fĂĄj.

NĂŠma halak,
horgot kapjatok jĂŠg alatt
ĂŠs tĂĄtogjatok rĂĄ: Nagyon fĂĄj.

Elevenek,
minden, mi kĂ­ntĂłl megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj –

s ĂĄgya kĂśrĂźl,
ĂźszkĂśsen, ha elszenderĂźl,
vakogjatok velem: Nagyon fĂĄj.

Hallja, mig ĂŠl.
Azt tagadta meg, amit ĂŠr.
Elvonta puszta kĂŠnye vĂŠgett

kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsĂł menedĂŠket.

1936. okt. eleje

KĂŠsz a leltĂĄr

Magamban bíztam eleitől fogva –
ha semmije sincs, nem is kerĂźl sokba
ez az embernek. SemmikĂŠpp se tĂśbbe,
mint az ĂĄllatnak, mely elhull ĂśrĂśkre.
Ha féltem is, a helyemet megálltam –
szĂźlettem, elvegyĂźltem ĂŠs kivĂĄltam.
Meg is fizettem, kinek ahogy mĂŠrte,
ki ingyen adott, azt szerettem ĂŠrte.
Asszony ha jĂĄtszott velem hitegetve:
hittem igazán – hadd teljen a kedve!
SikĂĄltam hajĂłt, rĂĄntottam az ampĂĄt.
Okos urak kĂśzt jĂĄtszottam a bambĂĄt.
Árultam forgót, kenyeret Ês kÜnyvet,
ujságot, verset – mikor mi volt könnyebb.
Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,
de ĂĄgyban vĂŠgzem, nĂŠha ezt remĂŠlem.
AkĂĄrhogyan lesz, immĂĄr kĂŠsz a leltĂĄr.
Éltem – és ebbe más is belehalt már.

1936. nov.–dec.

A bĹąn

Zord bĹąnĂśs vagyok, azt hiszem,
de jĂłl ĂŠrzem magam.
Csak az zavar e semmiben,
mĂŠrt nincs bĹąnĂśm, ha van.

Hogy bĹąnĂśs vagyok, nem vitĂĄs.
De bĂĄrmit gondolok,
az ĂŠn bĹąnĂśm valami mĂĄs.
TĂĄn egyĂźgyĹą dolog.

Mint fĂśsvĂŠny eltĂźnt aranyĂĄt,
e bĹąnt keresem ĂŠn;
elhagytam ĂŠrte egy anyĂĄt,
bĂĄr szivem nem kemĂŠny.

És meg is lelem egy napon
az erény hősein;
s hogy gyĂłnjak, kĂĄvĂŠzni hivom
meg ismerőseim.

Elmondom: Öltem. Nem tudom
kit, talán az apám –
elnĂŠztem, amint vĂŠre folyt
egy alvadt ĂŠjszakĂĄn.

KĂŠssel szĂşrtam. Nem szinezem,
hisz emberek vagyunk
s mint megdĂśfĂśttek, hirtelen
majd mi is lerogyunk.

Elmondom. S vĂĄrom (vĂĄrni kell),
ki fut, hogy dolga van;
megnézem, ki tünődik el;
ki retteg boldogan.

És észreveszek valakit,
ki szemmel, melegen
jelez, csak ennyit: Vannak itt
s te nem vagy idegen…

Ám lehet, bŹnÜm gyermekes
ĂŠs egyĂźgyĹą nagyon.
Akkor a vilĂĄg kicsi lesz
s ĂŠn jĂĄtszani hagyom.

Én istent nem hiszek s ha van,
ne fĂĄradjon velem;
majd ĂŠn fĂśloldozom magam;
ki ĂŠl, segĂ­t nekem.

1935. aug.

Thomas Mann ĂźdvĂśzlĂŠse

Mint gyermek, aki mĂĄr pihenni vĂĄgyik
ĂŠs el is jutott a nyugalmas ĂĄgyig,
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” –
(igy nem szĂśkik rĂĄ hirtelen az ĂŠj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesĂŠt-e, vagy azt, hogy ott legyĂŠl:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktĂĄl, bĂĄr mi nem feledjĂźk,
mesĂŠlj arrĂłl, hogy itt vagy velĂźnk egyĂźtt
s egyĂźtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez mĂŠltĂł gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valĂłdit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymĂĄs nĂŠlkĂźl sĂśtĂŠtben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testĂŠn,
hadd lĂĄssunk ĂĄt magunkon itt ez estĂŠn.
Párnás szavadon át nem üt a zaj –
mesĂŠlj arrĂłl, mi a szĂŠp, mi a baj,
emelvĂŠn szivĂźnk a gyĂĄsztĂłl a vĂĄgyig.
Most temettĂźk el szegĂŠny KosztolĂĄnyit
s az embersĂŠgen, mint rajta a rĂĄk,
nem egy szĂśrny-ĂĄllam iszonyata rĂĄg
s mi borzadozva kĂŠrdezzĂźk, mi lesz mĂŠg,
honnan uszulnak rĂĄnk uj ordas eszmĂŠk,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol –
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?…
ArrĂłl van szĂł, ha te szĂłlsz, ne lohadjunk,
de mi fĂŠrfiak fĂŠrfiak maradjunk
és nők a nők – szabadok, kedvesek
– s mind ember, mert az egyre kevesebb…
Foglalj helyet. Kezdd el a mesĂŠt szĂŠpen.
Mi hallgatunk ĂŠs lesz, aki csak ĂŠppen
nĂŠz tĂŠged, mert ĂśrĂźl, hogy lĂĄt ma itt
fehĂŠrek kĂśzt egy eurĂłpait.

1937. jan. eleje

Ars poetica

NĂŠmeth Andornak

Költő vagyok – mit érdekelne
engem a kĂśltĂŠszet maga?
Nem volna szĂŠp, ha ĂŠgre kelne
az ĂŠji folyĂł csillaga.

Az idő lassan elszivárog,
nem lĂłgok a mesĂŠk tejĂŠn,
hĂśrpintek valĂłdi vilĂĄgot,
habzĂł ĂŠggel a tetejĂŠn.

Szép a forrás – fürödni abban!
A nyugalom, a remegĂŠs
egymĂĄst Ăśleli s kĂŠl a habban
kecsesen okos csevegĂŠs.

Más költők – mi gondom ezekkel?
MocskolvĂĄn magukat szegyig,
koholt kĂŠpekkel ĂŠs szeszekkel
mĂ­meljen mĂĄmort mindegyik.

Én túllépek e mai kocsmán,
az ĂŠrtelemig ĂŠs tovĂĄbb!
Szabad ĂŠsszel nem adom ocsmĂĄny
mĂłdon a szolga ostobĂĄt.

Ehess, ihass, Ăślelhess, alhass!
A mindensĂŠggel mĂŠrd magad!
Sziszegve se szolgĂĄlok aljas,
nyomorĂ­tĂł hatalmakat.

Nincs alku – én hadd legyek boldog!
MĂĄskĂŠnt akĂĄrki meggyalĂĄz
s megjelĂślnek piroslĂł foltok,
elissza nedveim a lĂĄz.

Én nem fogom be pörös számat.
A tudĂĄsnak teszek panaszt.
RĂĄm tekint, pĂĄrtfogĂłn, e szĂĄzad:
rĂĄm gondol, szĂĄntvĂĄn, a paraszt;

engem sejdĂ­t a munkĂĄs teste
kĂŠt merev mozdulat kĂśzĂśtt;
rám vár a mozi előtt este
suhanc, a rosszul ĂśltĂśzĂśtt.

S hol tĂĄborokba gyĹąlt bitangok
verseim rendjĂŠt ĂźldĂśzik,
fĂślindulnak testvĂŠri tankok
szertedĂźbĂśgni rĂ­meit.

Én mondom: Még nem nagy az ember.
De kĂŠpzeli, hĂĄt szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem ĂŠs a szerelem!

1937. febr. eleje

FlĂłra

1. HexamĂŠterek

Roskad a kĂĄsĂĄs hĂł, cseperĂŠszget a bĂĄdogeresz mĂĄr,
elfeketĂźlt kupacokban a jĂŠg elalĂŠl, tovatĹąnik,
buggyan a lĂŠ, a csatorna felĂŠ fodorul, csereg, ĂĄrad.
Illan a kĂśnnyĂź derĹą, belereszket az ĂŠgi magassĂĄg
s boldog vĂĄgy veti ingĂŠt pĂ­rral a reggeli tĂĄjra.

LĂĄtod, mennyire, fĂŠlve-ocsĂşdva szeretlek, FlĂłra!
E csevegő szép olvadozásban a gyászt a szivemről,
mint sebről a kötést, te leoldtad – ujra bizsergek.
Szól örökös neved árja, törékeny báju verőfény,
ĂŠs beleborzongok, lĂĄtvĂĄn, hogy nĂŠlkĂźled ĂŠltem.

Nem emel fĂśl

Nem emel fĂśl mĂĄr senki sem,
belenehezĂźltem a sĂĄrba.
Fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek kegyetlen ĂĄrva.

Fogj Ăśssze, formĂĄlĂł alak,
s amire kĂŠnyszerĂ­tnek engem,
hogy valljalak, tagadjalak,
segĂ­ts meg mindkĂŠt szĂźksĂŠgemben.

Tudod, szivem mily kisgyerek –
ne viszonozd a tagadĂĄsom;
ne vakĂ­tsd meg a lelkemet,
nĂŠha engedd, hogy mennybe lĂĄsson.

Kinek mindegy volt mĂĄr a kĂ­n,
hisz gondjaid magamra vettem,
az ĂĄrnyĂŠkvilĂĄg ĂĄrkain
most már te őrködj énfelettem.

Intsd meg mind, kiket szeretek,
hogy legyenek jobb szĂ­vvel hozzĂĄm.
VizsgĂĄld meg az ĂŠn Ăźgyemet,
mielőtt magam feláldoznám.

1937. febr.

Bukj fĂśl az ĂĄrbĂłl

Ijessz meg engem, Istenem,
szĂźksĂŠgem van a haragodra.
Bukj fĂśl az ĂĄrbĂłl hirtelen,
ne rĂĄntson el a semmi sodra.

Én, akit föltaszít a ló,
s a porbĂłl ĂŠppen hogy kilĂĄtszom,
nem ember szĂ­vĂŠbe valĂł
nagy kĂ­nok kĂŠseivel jĂĄtszom.

GyulĂŠkony vagyok, s mint a nap,
oly lángot lobbantottam – vedd el!
OrdĂ­ts reĂĄm, hogy nem szabad!
Csapj a kezemre menykĂśveddel.

És verje bosszúd, vagy kegyed
belĂŠm: a bĹąntelensĂŠg vĂŠtek!
Hisz hogy ily ĂĄrtatlan legyek,
az a pokolnĂĄl jobban ĂŠget.

Vad, habzĂł nyĂĄlĂş tengerek
falatjakĂŠnt forgok, ha fekszem,
s egyedĂźl. MĂĄr mindent merek,
de nincs ĂŠrtelme semminek sem.

Meghalni lĂŠlekzetemet
fojtom vissza, ha nem versz bottal
ĂŠs Ăşgy nĂŠzek farkasszemet,
emberarcĂş, a hiĂĄnyoddal!

1937. mĂĄrc.

SzĂźletĂŠsnapomra

Harminckét éves lettem én –
meglepetĂŠs e kĂśltemĂŠny
csecse
becse:

ajĂĄndĂŠk, mellyel meglepem
e kĂĄvĂŠhĂĄzi szegleten
magam
magam.

HarminckĂŠt ĂŠvem elszelelt
s mĂŠg havi kĂŠtszĂĄz sose telt.
Az ĂĄm,
HazĂĄm!

Lehettem volna oktatĂł,
nem ily töltőtoll koptató
szegĂŠny
legĂŠny.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanĂĄcsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ĂŠrt
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont

szablyĂĄval Ăłvta ellenem.
IdeidĂŠzi szellemem
hevĂŠt
s nevĂŠt:

„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” –
gagyog
s ragyog.

Ha ĂśrĂźl Horger Antal Ăşr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekĂŠly
e kéj –

Én egész népemet fogom
nem kĂśzĂŠpiskolĂĄs fokon
taní…
tani!

1937. ĂĄpr. 11.

HazĂĄm

1

Az ĂŠjjel hazafelĂŠ mentem,
ĂŠreztem, bĂĄrsony nesz inog,
a szellőzködő, lágy melegben
tapsikolnak a jĂĄzminok,

nagy, ĂĄlmos dzsungel volt a lelkem
s hĂĄltak az uccĂĄn. RĂĄm csapott,
amiből eszméletem, nyelvem
szĂĄrmazik s tĂĄplĂĄlkozni fog,

a kĂśzĂśssĂŠg, amely e rĂŠszeg
ĂślbecsalĂł anyatermĂŠszet
fĂŠrfitĂĄrsakĂŠnt ĂŠl, komor

munkahelyeken kĂĄromkodva,
vagy itt tĂśpreng az ĂŠj nagy odva
mĂŠlyĂŠn: a nemzeti nyomor.

2

Ezernyi fajta nĂŠpbetegsĂŠg,
szapora csecsemőhalál,
ĂĄrvasĂĄg, korai ĂśregsĂŠg,
elmebaj, egyke ĂŠs sivĂĄr

bĹąn, ĂśngyilkossĂĄg, lelki restsĂŠg,
mely, hitetlen, csodĂĄra vĂĄr,
nem elegendő, hogy kitessék:
fĂśl kĂŠne szabadulni mĂĄr!

S a hozzáértő, dolgozó
nĂŠp okos gyĂźlekezetĂŠben
hĂĄnyni-vetni meg szĂĄz bajunk.

Az erőszak bűvöletében
mit bĂĄnja sok tĂśrvĂŠnyhozĂł,
hogy mint pusztul el szĂŠp fajunk!

3

A fĂśldesĂşr, akinek sĂŠrvig
emeltek tĂśnkĂśt, gabonĂĄt,
csĂĄkĂĄnyosokkal puszta tĂŠrt nyit,
szĂŠtveret falut ĂŠs tanyĂĄt.

S a gondra bĂĄtor, okos fĂŠrfit,
ki vĂŠdte menthetlen honĂĄt,
mint ĂĄllatot terelni ĂŠrtik,
hogy vĂĄlasszon bĂślcs honatyĂĄt.

Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak ĂŠs szavatolnak,
megĂ­rjĂĄk, ki lesz a kĂśvet,

hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve,
magĂĄval kĂśtve mint a kĂŠve,
sunyĂ­t vagy parancsot kĂśvet.

4

Sok urunk nem volt rest, se kĂĄba,
birtokĂĄt Ăłvni ellenĂźnk
s kitĂĄntorgott AmerikĂĄba
mĂĄsfĂŠl milliĂł emberĂźnk.

SzĂ­ve szorult, rezgett a lĂĄba,
acsargĂł habon tovatĹąnt,
emlékezően és okádva,
mint aki borba fojt be bĹąnt.

Volt, aki Ăşgy vĂŠlte, kolomp szĂłl
s tĂĄrsa, ki tudta, ily bolondtĂłl
pĂŠnzt eztĂĄn se lĂĄt a csalĂĄd.

Multunk mind Ăśssze van torlĂłdva,
s mint szorongĂł kivĂĄndorlĂłkra,
rĂĄnk is Ăşgy vĂĄr az Ăşj vilĂĄg.

5

A munkĂĄsnak nem tĂśbb a bĂŠre,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik ĂŠs kenyĂŠrre,
s frĂśccsre, hogy csinĂĄljon ricsajt.

Az orszĂĄg nem kĂŠrdi, mivĂŠgre
engedik meggyĹąlni a bajt
s mĂŠrt nem a munkĂĄs vĂŠdelmĂŠre
gyĂĄmolĂ­tjĂĄk a gyĂĄripart.

Szövőlány cukros ételekről
álmodik, nem tud kartelekről.
S ha szombaton kezĂŠbe nyomjĂĄk

a pĂŠnzt s a bĂźntetĂŠst levonjĂĄk:
kuncog a krajcĂĄr: ennyiĂŠrt
dolgoztĂĄl, nem ĂŠpp semmiĂŠrt.

6

Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtĂłl fĂŠl a szegĂŠny.
FortĂŠlyos fĂŠlelem igazgat
minket s nem csalĂłka remĂŠny.

Nem adna jogot a parasztnak,
ki rĂĄg a paraszt kenyerĂŠn
s a summĂĄs sĂĄrgul, mint az asztag,
de kĂśvetelni nem serĂŠny.

Ezer esztendő távolából,
hĂĄtĂĄn kis batyuval, kilĂĄbol
a népségből a nép fia.

Hol lehet altiszt, azt kutatja,
holott a sĂ­rt, hol nyugszik atyja,
kellene megbotoznia.

7

S mĂŠgis, magyarnak szĂĄmkivetve,
lelkem sikoltva megriad –
ĂŠdes HazĂĄm, fogadj szivedbe,
hadd legyek hĹąsĂŠges fiad!

Totyogjon, aki buksi medve
láncon – nekem ezt nem szabad!
Költő vagyok – szólj ügyészedre,
ki ne tĂŠpje a tollamat!

AdtĂĄl fĂśldmĂ­vest a tengernek,
adj embersĂŠget az embernek.
Adj magyarsĂĄgot a magyarnak,

hogy mi ne legyĂźnk nĂŠmet gyarmat.
Hadd írjat szépet, jót – nekem
add meg boldogabb ĂŠnekem!

1937. mĂĄj.

(Csak az olvassa…)

Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem ĂŠs szeret,
mivel a semmiben hajĂłz
s hogy mi lesz, tudja, mint a jĂłs,

mert ĂĄlmaiban megjelent
emberi formĂĄban a csend
s szivében néha elidőz
a tigris meg a szelid őz.

1937. jĂşn. eleje

Tudod, hogy nincs bocsĂĄnat

Tudod, hogy nincs bocsĂĄnat,
hiĂĄba hĂĄt a bĂĄnat.
LĂŠgy, ami lennĂŠl: fĂŠrfi.
A fű kinő utánad.

A bĹąn az nem lesz kĂśnnyebb,
hiĂĄba hull a kĂśnnyed.
Hogy bizonysĂĄg vagy erre,
legalĂĄbb azt kĂśszĂśnjed.

Ne vĂĄdolj, ne fogadkozz,
ne lĂŠgy komisz magadhoz,
ne hĂłdolj ĂŠs ne hĂłdits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fĂślĂśslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberisĂŠget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

EmlĂŠkezz, hogy hĂśrĂśgtĂŠl
s hiĂĄba kĂśnyĂśrĂśgtĂŠl.
Hamis tanĂşvĂĄ lettĂŠl
sajĂĄt igaz pĂśrĂśdnĂŠl.

AtyĂĄt hivtĂĄl elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kĂślkĂśkre leltĂŠl
pszichoanalizisben.

HittĂŠl a kĂśnnyĂź szĂłknak,
fizetett pĂĄrtfogĂłknak
s lĂĄsd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jĂł vagy.

Megcsaltak, Ăşgy szerettek,
csaltĂĄl s igy nem szerethetsz.
Most hĂĄt a tĂśltĂśtt fegyvert
szoritsd Ăźres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s mĂŠg remĂŠlj hĹą szerelmet,
hisz mint a kutya hinnĂŠl
abban, ki bĂ­zna benned.

1937. jĂşn.

(Karóval jöttél…)

KarĂłval jĂśttĂŠl, nem virĂĄggal,
feleseltĂŠl a mĂĄsvilĂĄggal,
aranyat igĂŠrtĂŠl nagy zsĂĄkkal
anyĂĄdnak ĂŠs most itt csĂźcsĂźlsz,

mint fĂĄk tĂśvĂŠn a bolondgomba
(igy van rĂĄd, akinek van, gondja),
be vagy zĂĄrva a HĂŠt Toronyba
ĂŠs mĂĄr sohasem menekĂźlsz.

Tejfoggal kőbe mért haraptál?
MĂŠrt siettĂŠl, ha elmaradtĂĄl?
MiĂŠrt nem ĂŠjszaka ĂĄlmodtĂĄl?
VĂŠgre mi kellett volna, mondd?

Magadat mindig kitakartad,
sebedet mindig elvakartad,
hĂ­res vagy, hogyha ezt akartad.
S hĂĄny hĂŠt a vilĂĄg? Te bolond.

SzerettĂŠl? MagĂĄhoz ki fĹązĂśtt?
BujdokoltĂĄl? Vajjon ki ĹązĂśtt?
Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,
se kĂŠsed nincs, se kenyered.

Be vagy a HĂŠt Toronyba zĂĄrva,
örülj, ha jut tüzelőfára,
ĂśrĂźlj, itt van egy puha pĂĄrna,
hajtsd le szĂŠpen a fejedet.

1937. nov. 24.

(Talán eltünök hirtelen…)

TalĂĄn eltĂźnĂśk hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.

MĂĄr bimbĂłs gyermek-testemet
szem-marĂł fĂźstĂśn szĂĄritottam.
BĂĄnat szedi szĂŠt eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.

KorĂĄn vĂĄjta belĂŠm fogĂĄt
a vĂĄgy, mely idegenbe tĂŠvedt.
Most rezge megbĂĄnĂĄs fog ĂĄt:
vĂĄrhattam volna mĂŠg tiz ĂŠvet.

DacbĂłl se fogtam fĂśl soha
ĂŠrtelmĂŠt az anyai szĂłnak.
Majd ĂĄrva lettem, mostoha
s kirĂśhĂśgtem az oktatĂłmat.

IfjusĂĄgom, e zĂśld vadont
szabadnak hittem ĂŠs ĂśrĂśknek
ĂŠs most kĂśnnyezve hallgatom,
a szĂĄraz ĂĄgak hogy zĂśrĂśgnek.

1937. nov.

(Ime, hát megleltem hazámat…)

Ime, hĂĄt megleltem hazĂĄmat,
a fĂśldet, ahol nevemet
hibĂĄtlanul irjĂĄk fĂślĂŠbem,
ha eltemet, ki eltemet.

E fĂśld befogad, mint a persely.
Mert nem kell (mily sajnĂĄlatos!)
a hĂĄborĂşbĂłl visszamaradt
hĂşszfillĂŠres, a vashatos.

Sem a vasgyĹąrĹą, melybe vĂŠsve
a szĂŠp szĂł ĂĄll, hogy uj vilĂĄg,
jog, föld. – Törvényünk háborús még
s szebbek az arany karikĂĄk.

EgyedĂźl voltam ĂŠn sokĂĄig.
Majd eljĂśttek hozzĂĄm sokan.
Magad vagy, mondtĂĄk; bĂĄr velĂźk
voltam volna ĂŠn boldogan.

Igy ĂŠltem s voltam ĂŠn hiĂĄba,
megĂĄllapithatom magam.
Bolondot jĂĄtszottak velem
s mĂĄr halĂĄlom is hasztalan.

MiĂłta ĂŠltem, forgĂłszĂŠlben
prĂłbĂĄltam ĂĄllni helyemen.
Nagy nevetsĂŠg, hogy nem vĂŠtettem
tĂśbbet, mint vĂŠtettek nekem.

SzĂŠp a tavasz ĂŠs szĂŠp a nyĂĄr is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tĹązhelyet, csalĂĄdot,
mĂĄr vĂŠgkĂŠpp mĂĄsoknak remĂŠl.

1937. nov. 24.