Előszó

Ime egy bokrétába gyüjtöttem, csinos kötetbe foglaltam ezt a tizenhat szindarabkát, melyek a "Kis Lap" köteteiben szórványosan jelentek meg.

Sok szüle, gyám és nevelő s kis olvasóim nagy közönsége sürgető kivánságának teszek eleget, a midőn e gyüjteményt közrebocsátom. Ami e nemben irodalmunkban megjelent, az már csak néhány példányban alussza álmát valamelyik közkönyvtárban; de különben is kevés volt s ujabb kiadásnál tetemes átdolgozásra szorulna.

A család életében számos az olyan alkalom, a midőn a gyöngéd és hálás gyermek nagyobb mértékben, tetszetősb alakban óhajtja kijelenteni azt a meleg érzést, mellyel azoknak tartozik, akik róla áldozatok árán gondoskodnak, s akiknek születése- vagy nevenapját tőle telhetőleg szeretné megünnepelni.

Irásbeli dolgozat, rajz, kézimunka, szavalat, amivel kedves kicsinyeink rólunk megemlékeznek, ha jelentőségben nem is, de hatás tekintetében jóval elmaradnak a színi előadás mögött, mert ez mindazokat a föltételeket egyesíti magában, amelyekkel külön-külön sietnek ékesszóló kifejezést adni keblök érzetének, a szép nehezebbre irányzott igyekezet által ép ugy adózva a maguk nemesebb becsvágyának, mint a színi előadással járó gazdagabb sikernek.

De tán fölösleges munkát is teszek, amidőn e kiadványom okainak magyarázata végett a fentebbi szempontokat sorolom föl; mert meg vagyok győződve róla, hogy a szónak kevésbé elnyűtt értelmében, régóta érzett hiányt pótolok ki e kötet által.

A külföldnek gyermeki-szinház irodalma aránylag csekély lévén, csak keveset vehettem át e gyüjteménybe; de igyekeztem a mi viszonyunkhoz alkalmazni s azoknak teljes magyar színt adni.

Irtam Budapesten, 1882. Sz. András havában.

Forgó bácsi.