Előszó

Néhány évvel ezelőtt sokan hasonlítottak össze egy iskolai osztálytermet egy konyhával vagy egy orvosi műtővel. Ahogy sejthető, az összevetésből ilyenkor mindig az iskola került ki vesztesen. Az előadók ugyanis azt állították, hogy egy 100 évvel korábban élt szakácsnő illetve orvos, alig boldogulna napjaink konyhájában vagy műtőjében, olyan sok új eszköz, módszer jelent meg ezekben a helyiségekben. Bezzeg az iskolában - hangzott a kritika - ott szinte semmi nem változott, sőt nem csak a környezet, hanem az ott folyó munka és a tartalom sem módosult. Azt azonban már nem vették figyelembe az így gondolkodók, hogy a környezeti változás nem jelenti feltétlenül a tartalom megváltozását, hiszen egy Dobos-torta mindig ugyanúgy néz ki és akkor is lehet finom, ha kizárólag kézzel illetve akkor is, ha modern konyhai robotgépek segítségével készül. Ugyanakkor a változatlan környezet sem feltétlenül azt jelzi, hogy minden a korábban megszokott módon történik. Vagy el tudjuk azt hinni, hogy a mai pedagógusok is úgy tanítanak, mint őseik? Semmi hatása nem lenne a tudomány, a gazdaság és a társadalom számos változásának? Arról nem is beszélve, hogy míg a cukor vagy a tojás nem sokat változott 100 év alatt, addig a diákok igen. A mai fiatalok teljesen eltérően gondolkodnak, sokkal többet tudnak(!) mint az elmúlt évszázad tanulói, életritmusuk, értékrendjük, kommunikációs és szórakozási lehetőségeik alig összemérhetőek elődeikével. Valóban lehetne őket változatlan módon tanítani?

A konyha-osztályterem összehasonlítás azonban napjainkban már egyre ritkábban merül fel, mivel az iskolai környezet is jelentősen átalakul. Az információs és kommunikációs technológiákkal (IKT) felszerelt tantermek száma folyamatosan emelkedik, a számítógép-projektor páros mellett számos iskolában alapfelszereltségnek számítanak az interaktív táblák, sőt már olyan intézmények is léteznek, melyekben a tanulók saját tabletet használnak a tanórákon. Az iskola tehát változik, éppen ezért biztosít folyamatos terepet a különböző vizsgálódásoknak. Számos kutatás állította már elemzésének középpontjába az IKT eszközök iskolai megjelenésének hatásvizsgálatát, de ezek a megközelítések - a kutatási módszerek természetes következményeként - csak egy-egy szűkebb területre tudtak koncentrálni. A Debreceni Egyetem Neveléstudományok Intézetében úgy gondoltuk, szükség lenne arra, hogy a leginkább érintettek, a tanulók és a tanárok, mindenféle kötöttségtől mentesen, szabadon mondhassák el gondolataikat, véleményüket a kérdéskörrel kapcsolatban. 2013 tavaszán ezért hirdettük meg esszé-/novellaíró pályázatunkat Változó iskola címmel a CleverBoard Kft és a Debreceni Nyelviskola Kft támogatásával. A pályázóktól csak annyit kértünk, hogy az esszé vagy novella témája kapcsolódjon az információs és kommunikációs technológiák (pl. számítógép, internet, interaktív tábla, mobiltelefon stb.) tanítási, tanulási felhasználásához, ezt leszámítva azonban teljesen szabad kezet kaptak.

A pályázatra 23 tanulói és 25 tanári pályamunkát küldtek be az ország minden részéből, sőt még a határon túlról is. E kötet ezeket az írásokat tartalmazza szerkesztett formában. Az IKT iskolai megjelenésének kérdéskörét az írások gazdag, változatos, szerteágazó módon közelítették meg. Tartalmilag és színvonalukat tekintve is meglehetősen eltérőek, így nem volt könnyű feladat tematikus összerendezésük. Végül hét fejezetet alakítottunk ki.

Ezekből az első olyan írásokat tartalmaz, melyekben az iskolák történelmi gyökereire is visszatekintenek a szerzők, néhány kép erejéig felvillannak az elmúlt idők iskoláinak hétköznapjai. A második fejezetbe a pedagógusok életútjából kiragadott mozzanatokat tartalmazó írásokat gyűjtöttük össze, a pályaművekben valós és fiktív életrajzi elemek egyaránt megjelennek. A harmadik fejezetben olvashatók azok a munkák, melyek az IKT eszközök iskolai felhasználásának különböző lehetőségeit, megjelenési formáit mutatják be. Találhatunk közöttük megvalósult és még csak tervezett megoldásokat, olyanokat, melyek a tanulói és a tanári szempontokat egyaránt figyelembe veszik, tantárgytól függetlenek vagy éppen ellenkezőleg, konkrét tantárgyhoz kapcsolódnak. A technikai fejlesztések közül többen tartják kiemelkedő taneszköznek az interaktív táblát, mely eszközzel kapcsolatos pályaműveket a negyedik fejezetben találjuk meg, a tanulók életének pillanatait bemutató életrajzi típusú írásokat pedig az ötödik fejezetbe gyűjtöttük. Többen kitágították a pályázati kiírásban megjelölt feladatot és egyéni formát vagy látásmódot választva, akár az iskolai kereteken is túllépve, nem egyszer nem közvetlenül, hanem közvetett módon közelítettek a kérdéskörhöz, ilyen írásokat találunk a hatodik fejezetben. A kötet végén a képzelet és a fantázia világába kalandozunk el. Ahogy az sejthető, egyes pályázók munkájukkal valóban a jövőbe repítenek minket, némely utazás viszont a múltból vezet napjaink világába, így a kötet első írásaival egyfajta keretbe foglalják a bemutatott pályaműveket.

A kötet olvasásakor, de akár már a tartalomjegyzékből is feltűnhet a Kedves Olvasónak, hogy egyes írásoknál hiányoznak adatok. Ennek az az oka, hogy a pályaművek benyújtói nem mindig kérték nevük és/vagy intézményük feltüntetését. Ebben az esetben az írások a pályázat jeligéjével szerepelnek kötetünkben, minden más esetben a kéréseknek megfelelő adatokat közöljük. Nem jelezzük ugyanakkor a kategóriát (tanuló vagy tanár), hogy mindenki kedvére találgathasson. "Segítségként" annyit elárulunk, hogy az írások szerzői nem mindig a valódi énjüket jelenítették meg munkájukban! A Kedves Olvasót semmilyen formában nem kívánjuk befolyásolni, így a kötetben a díjazottakat sem nevesítjük, ezek az információk megtalálhatók Intézünk honlapjának (www.ni.unideb.hu) archívumában.

Bízom abban, hogy e kötet gazdag választékában mindenki megtalálja a neki legjobban tetsző, leginkább gondolatébresztő írást. Remélem, hogy lesznek, akik maguk is kedvet kapnak az alkotáshoz, így jövőre talán őket is a pályázók között köszönthetjük.

Jó szórakozást mindenkinek!

2013. július 1.
Buda András