Előszó

Mintegy tizenöt éve, hogy a székelység népzenei és népköltési termékeit gyűjtöm. Tetemesen felszaporodott gyűjteményemből egyes adalékokat "Marosszéki dalok" címén az Ethnographia hasábjain közöltem. Most ugyanebből a gyűjteményből "Eredeti székely dalok" cimén egy kis válogatott sorozatot állítottam össze, melyet férfikarra átírva az érdeklődök figyelmébe ajánlok.

Eredeti székely daloknak nevezem őket; mert mindeniket első kézből, az élő népköltésből s kizárólag Székely földön gyűjtöttem. De természetesen tudom, mint mindenki, aki népköltési adalékok gyűjtésével foglalkozik, hogy az egyes dalokat és dallamokat lehetetlen valamely zárt területre szorítani s így teljesen tisztában vagyok azzal, hogy e sorozat egyes darabjai szélesebb körben, esetleg országszerte is ismeretesek.

Mivel magam elé jelen esetben nem annyira tudományos, mint inkább művészi célt tűztem ki, e célnak megfelelőleg gyűjteményemből nem azokat válogattam ki, amelyek tán legérdekesebbek, hanem amelyek férfikarra való átírásra legalkalmasabbak s így szélesebb körben való elterjedésre leginkább számíthatnak. Hiszem azonban, hogy a tudomány is hasznát veszi a közölt adalékoknak, mivel az egyes daloknak szövegén és dallamán semmi önkényes változtatást nem tettem, hanem meghagytam azokat eredeti formájukban és szerkezetükben.

Ezek a dalok tehát nem átdolgozások, hanem egyszerű átírások férfikarra. Lehetett volna egyiket másikat művészibb dynamikával, mesterségesebb ritmikai és dallamszerkezeti beosztással s változatosabb dallam-vezetéssel ellátni; de mig egyfelől kerülni kivántam minden olyant, ami ez egyszerű népi eredetű dalok eredeti sajátságait és az azokból folyó hangulatot meghamisítaná, másfelől szem előtt kellett tartanom azoknak az egyszerűbb dalárdáknak szerényebb igényeit is, melyek számára elsősorban ez az egész gyűjtemény készült.

Meg vagyok azonban győződve, hogy ezek a dalok, így is, a mint vannak, kellőleg igazolják a hozzájuk fűződő várakozást. A magyar, illetve székely nép költői tehetségének ereje és gazdagsága már régóta ismeretes úgy az irodalom, mint a nagyközönség előtt. Az a hitem, hogy ezt a régi jó hirnevet a most közölt költői és zenei adalékok csak gyarapítani fogják.

Kolozsvárt, 1913. április 2.
Seprődi János