1. ÉRZELMEKRE, LÉLEKRE HANGOLVA

Születésnapodra hangolva

Hemzsegnek bennem a szép szavak...
Leírom, itt az alkalom,
hogy lelki társam talán te vagy,
ezt üzente az angyalom.

Bár ünneped színén hold ragyog,
fonákján mégis én vagyok,
felkelő napod még tündököl,
fél évszázadnyi fényözön.

És ha a bűvölet hangja torz,
élni kell, mit a sors adott,
miértjét keresni úgyis kár,
mi halljuk sok-sok éve már.

Táncba hívsz, és hangszered lettem,
pengeted muzsika-lelkem,
színeket dajkál a szivárvány,
áldás húrja itt rezonál.

Unicum kesernyés íze fűt,
egyszerre éget, mint a tűz,
kívánok szép születésnapot,
örömre hangolt holnapot!

Kozmikus vonzás

Ketten, mint egybetartozás-szobor,
rajtunk ölelkező idő honol.

Önmagunkból kilépve
menekülni csak egymásba lehet,
mert követnünk kell vakon,
mi számunkra elrendeltetett.
Letöltendő karmánk ránk szabott,
a múltból varázsol holnapot.
A láthatatlan sorserő összetart,
megérint egy emelkedett úton,
égi fények eredő tegnapja
tűzben fogant kozmikus vonzalom.